A zákányi vasútállomásnál segítette az elmúlt napokban a menekülteket a Magyar Református Szeretetszolgálat. Erre a vasútállomásra érkeznek meg ugyanis a menekültek Horvátország felől, a zöldhatáron. Itt a rendőrök nyolcvanfős csoportokba rendezve kísérték őket az állomásra kedden éjjel, ahol azonnal egy vonatra szállították fel őket. A gyakorlat olajozottan működött, ez azonban megnehezítette a segítő szervezetek munkáját, hiszen számukra a rendőrség kizárólag közvetlenül a vonat indulása előtt adott lehetőséget arra, hogy az adományaikat átadják.
Fotóriportunkat (jobbra) a galériában találja
Míg megtelt a vonat, órák teltek el. Eközben két kiszáradt lányt is elláttak az állomáson tartózkodó mentősök. Mindketten fiatalkorúak voltak, régóta nem ettek, fájlalták a hasukat. Az egyik lány édesanyját kereste, és nem hagyta, hogy a mentősök infúziót adjanak neki.
A rendőrök türelmesen, de határozottan irányították a menekülteket, egy-két kiszólást lehetett csak tőlük hallani, például ezt: „Hé, te, büdöske, nem jössz?”
A segélyszervezetek, így az MRSZ is csak a vonat kigördülése előtt néhány perccel kaptak lehetőséget arra, hogy az adományaikat átadják a menekültek számára. A református szeretetszolgálat vizet és szendvicseket osztott. Ezt az önkénteseik a vonatok ablakain adták be. Nem úgy, mint a vöröskereszt néhány önkéntese, akik az utolsó percekben már bedobálták az adományokat a szerelvény ablakain, épp úgy, mint az elhíresült „röszkei etetős” videóban. A saját fülemmel hallottam az ezt követő rövid párbeszédet: Osgyán Dániel, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója megkérte a vöröskereszteseket, ne dobálják az ételt úgy, mintha állatokat etetnének. Erre a vöröskeresztesek csak annyit mondtak, akkor nem kapnának annyian, majd szó nélkül tovább folytatták a megalázó, dobálva etetést.
Eközben Gál Erzsébet, a nagykanizsai gyülekezet presbitere inkább a humánusabb utat választotta, alacsony termete ellenére sem dobálta, hanem a menekültek kezébe adta az előre elkészített csomagokat, a vonatok ablakain keresztül. Ő azt mondja, csak segíteni szeretne. Hiszi, hogy Isten meg fogja oldani ezt a kérdést is. Beszélgetésünk közben felidéz a múlt vasárnap hallott prédikációt, amely az aranyszabályról szólt, azaz hogy „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük” (Mt 7:12). A presbiterasszony azt mondja, megpróbál eszerint cselekedni és élni. Szerinte mindegy, hogy miért, hogyan jönnek a menekültek, „segíteni kell nekik, a többi nem az én dolgom.” És azt, hogy erre mennyire szükség van, jól mutatja az a sok kinyújtott kéz, ami egy-egy vonatablakból lefelé nyúl az élelemért – „ez mindent elmond” – mondja a nő. Firtatom, fél-e a menekültek között. Egy történetet idéz fel: elmeséli, néhány férfi leszállt a vonatról, és körbevette – ekkor megijedt – de a kezüket nyújtották felé, hogy élelmet kérjenek. „Amikor a kezükbe adtam a szendvicseket, minden félelmem elszállt és csak az öröm maradt, hogy adhatok nekik.”
A vonat közben kigördül, a menekültek egy része már alszik a vonaton, néhányan integetnek a segítőknek és a rendőröknek. A szerelvény az osztrák határhoz gurul, ahonnan az emberek tovább utaznak.
Ahol a szükség, ott a református szeretetszolgálat
„Ahol szükség van ránk, ott igyekszünk segíteni” – ezt már Osgyán Dániel, az MRSZ ügyvezető igazgatója mondja. Azért vannak itt szombat óta, mert „itt ellátási hiány volt.” Bár széles körben felkészültek, most egyelőre csak az élelmezésre van szükség. De van elegendő takaró és a kisgyermekek ellátásához szükséges holmik is. A református szeretetszolgálat a kezdetetektől fogva gyülekezetcentrikus, így most is bevonták a munkába a nagykanizsai gyülekezetet. Kanizsán a gyülekezet épületében raktároznak és szortíroznak, épp úgy, mint a csurgói református gimnáziumban. Arra a kérdésemre, hogy miért van itt a menekültek között a Magyar Református Szeretetszolgálat, Osgyán Dániel azt mondta: „szívünk szerinti meggyőződésből vagyunk itt, hiszen amikor embereket szükségben látunk – bárhol az országban, vagy a határainkon kívül –, akkor igyekszünk a tőlünk telhetőt megtenni.” Az MRSZ jelenlegi munkájához ugyan nem kapott állami forrást, de a külföldi partnerektől számos felajánlás érkezett, ezek mind segítik a jelenlegi munkájukat. Az ügyvezető azt mondja, addig maradnak a horvát-magyar határ térségében, amíg szükség van a munkájukra.
Skizofrén helyzet: a félelem és a segítségnyújtás vágya kavarog a kanizsai lelkészben
A nagykanizsai református gyülekezet nem csak hellyel, hanem önkéntesekkel is segít a Magyar Református Szeretetszolgálatnak, az elmúlt napokban hat-hét gyülekezeti tag vett részt a zákányi vasútállomáson végzett szolgálatban. Így tett Gál Erzsébet presbiteren kívül Hella Ferenc kanizsai lelkész is: ő azt mondja, akkor jönnek segíteni, ha a helyiek vagy az MRSZ hívják őket, hogy szükség van a munkájukra. A lelkész elmeséli, a múlt vasárnap a már idézett Máté evangéliumából származó ige alapján prédikált, és megerősödött benne az, hogy keresztyéni kötelesség segíteni. Azonban nem rejti véka alá: vívódik, és félelem is van benne. Mitől fél? – kérdezem. Azt mondja, nem kicsinyhitű, de félti a gyerekei jövőjét, a magyar nemzetet és az egész keresztyén Európát – ha még van ilyen. „Ez egy ébresztő, egy figyelmeztetés, hogy merjünk hinni és bízni Istenben, merjük rábízni magunkat, bármikor, így most, kérni az Ő segítségét ebben a helyzetben is.”
A lelkész szerint példát is kell mutatnunk, de azonnal hozzáteszi: nem ért egyet azzal, hogy ezrével érkeznek a menekültek Magyarországra. „Skizofrén helyzet” – summázza.
A keresztyén menekültekről kezdünk el beszélgetni, azt mondja, ő még nem találkozott a migránsok között keresztyénekkel, de nyilván ismeri a helyzetüket, és tudja, ha nem is nagy arányban, de vannak közöttük is keresztyének. „Nekik nehezebb megélni a keresztyénségüket, mint nekünk. Sajnálom őket” – mondja a lelkész.
Hella Ferenc fél attól is, hogy a többségében muszlim menedékkérők közül sokan épp azt használják ki, hogy Európa és Magyarország is együttérzéssel viszonyul hozzájuk, így ők azt gondolják, már-már követeleik, hogy az itt élő embereknek kötelességük segíteni, szeretni.
Imádkozunk – teszi hozzá a lelkész. „Imádkozunk a döntéshozókért, az itt szolgálatot teljesítőkért. Reméljük, hogy mielőbb vége lesz ennek a nehéz helyzetnek.”
Épül a horvát-magyar határzár
Fotóriportunk jobbra fent a galériában
Stábunk megnézte a határ túloldalát is: a Zákánnyal szomszédos horvátországi Botovo környékén ottjártunkkor menekülteket nem, csak az általuk hagyott szemetet találtunk. Érdekes, hogy ezt reggelre az utat karbantartó munkások össze is szedték. A határ túloldalán hasonlóan fokozott téma a menekültkérdés, egy kávét ittunk meg az egyik település cukrászdájában, ahol a személyzet és a vendégek a migránskérdésről értekeztek. Magyarországra végül Berzencénél tértünk vissza, ahol már építi a fizikai határzárat a honvédség. Itt szerettünk volna a munkáról felvételeket készíteni, azonban a határállomás vezetője ezt engedély híján megakadályozta. Rajta keresztül ugyan próbáltunk a helyszínről engedélyt is szerezni, de ez nem sikerült. A határ ezen szakaszán egyelőre a gyorstelepítésű drótakadályt, az úgynevezett GYODÁT húzzák fel a katonák. Az egyenruhások kedvesen fogadtak bennünket, ők hagyták is volna, hogy fényképeket készítsünk. Az egyetlen szürreális az volt, hogy az egyik katonai teherautóból épp egy Titkolt Ellenállás szám bömbölt. Így, miután lényegében nem dolgozhattunk a határon, Csurgó felé vettük az irányt.
Áhítatokon, hittanórákon is téma a menekültválság Csurgón
A horvát-magyar határtól néhány kilométerre található Csurgón ugyanis szintén van bázisa a Magyar Református Szeretetszolgálatnak. Itt a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium vállalta, hogy raktározzák az MRSZ adományait és önkéntes munkát is felajánlott a tantestület. Kovács József lelkész, az iskola igazgatója azt mondja, ő kereste meg a szeretetszolgálatot, tudva azt, hogy a térségbe érkeztek a menekültválság miatt. Kovács József azt mondja, a menekültkrízis „riadalmat okozott a gyerekek és a tanárok életében is. Szerinte „egy egyházi iskolában dolgozó embernek kell, hogy legyen véleménye és olyan hozzáállása a kérdéshez, ami hiteles, komoly, önálló, igazságos és vállalható, és nem olyan, ami heccelésekre vagy mendemondákra épül.”
És mi ez? – kérdezem. „A bajbajutottaknak való segítségnyújtás keresztyén mandátum és keresztyén felelősség is.” Szerinte evidens, hogy azon, aki bajban van, segíteni kell, ott, és akkor, amikor erre szükség van. „Ha református, egyházi iskolaként nem foglalkoztatna bennünket a menekültkérdés, akkor hitványak lennénk.” Az iskola nem csak az MRSZ-nek segít, hanem a kollégiumukban rendőröket is elszállásolnak, amíg azt a kapacitásuk bírja. A tanárok és a diákok nem most mozdultak meg először, rendszeresen részt vesznek a Szeretethídon, adományokat gyűjtenek Kárpátaljára, és saját, súlyosan sérült tanulójukat is támogatja az összetartó közösség.
Sok esetben az iskola pótolja a családon belüli beszélgetéseket is, és így van ez a menekültekkel kapcsolatban is. Így az áhítatokon, hittanórákon és a szünetekben lévő beszélgetések során is szóba kerül a kérdés a diákok és a tanárok között. „Aki ezt egy iskolában nem vállalja fel, vagy nem veszi komolyan, az hosszú távon nem fog tudni működni. A gyerekeinek kérdéseik és félelmeik vannak, a gyerekeink aggódnak az idegenek miatt és nem tudják feldolgozni, milyen lehet hontalannak lenni, a gyerekek azt a fenyegetettséget élik meg, mint sok esetben a felnőttek. Általában azért, mert nem találkoztak még hasonló helyzettel. Nekünk ezekkel foglalkozni kell. Mi azért vagyunk itt, hogy a gyerekekkel foglalkozzunk és ezt mi a tantestülettel nagyon komolyan gondoljuk” – mondja az igazgató. És hogy mit mondanak a diákoknak? Kovács József elmondta: a megnyugtatás a legfontosabb. Az Európa illetve a keresztyénség jövőjét illető kérdéseket nem fogják tudni a falakon belül megoldani, de a gyerekek kérdéseire igyekeznek válaszolni, azokról beszélgetni. És mit kérdeznek a diákok? Például azt, hogy miért szemetelnek a menekültek. Az igazgató azt mondja, felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy akár az iskola körül is tud mutatni hasonló jelenséget, szóval a szemetelésért nem kell feltétlenül. Gyakran szóba kerül az is, hogy milyenek is tulajdonképpen a migránsok. A lelkész szerint ez a felvetés jól mutatja, hogy a diákok tulajdonképpen az ismeretlentől félnek, ami az élet más területeire is jellemző az emberekre nézve. Egy-egy konkrét eset kapcsán pedig arra hívják fel a gyerekek figyelmét, hogy ne általánosítsanak.
Kovács József szerint a menekültválság előhozott sok évtizedek óta ki nem beszélt témát is a református egyházban, akár a cigánykérdést, akár egy-egy felekezethez való viszonyulást, akár a jövőkép kérdését. „Nem adunk válaszokat ezekre a kérdésekre évtizedek óta.” És még valami: teszi hozzá azonnal az igazgató: a diákok jelentős részének valamelyik szülője már külföldön dolgozik, hogy haza tudjon utalni pénzt – ezt a diákok pozitívan értékelik, és hozzá is vannak szokva. Az igazgató szerint a bevándorlás mellett a kivándorlásról is kellene beszélni.
A Magyar Református Szeretetszolgálat a menekültkrízis kezelésében a saját erőforrásain túl a külföldi partnerszervezetekre támaszkodik. A kormány által átcsoportosított csaknem 200 millió forintból, amit a menekültek ellátására szántak, a református szeretetszolgálat nem kapott. Azonban Soltész Miklós az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára Zákányban tartott sajtótájékoztatóján köszönetet mondott a karitatív szervezeteknek munkájukért, ekkor külön kiemelte a Magyar Református Szeretetszolgálat helytállását. Osgyán Dániel, az MRSZ ügyvezető igazgatója kérdésünkre elmondta: hálásak Istennek azért, hogy kirendelte az adományokat, amellyel tudnak segíteni a horvát-magyar határ környékén is. Hozzátette: nem romlott meg a kormányzat és a református szeretetszolgálat viszonya amiatt, hogy kormány korábban arról döntött, három szervezet kap állami támogatást a menekültek ellátásához, amiből az MRSZ ezúttal kimaradt. Osgyán Dániel hozzátette: bízik benne, hogy a református szeretetszolgálat munkáját más területen fogja kiemelten támogatni a kormány, például Kárpátalján, ahol amúgy is a református szeretetszolgálat jelenléte a legerősebb a hazai segélyszervezetek közül.
Hegedűs Márk, fotók: Kalocsai Richárd