Csűry István királyhágómelléki püspök köszöntője az idei ifjúsági imaéjjel résztvevőihez.
Áldott alkalom együtt virrasztva közösen keresni a címbeli kérdésre a feleletet. Megannyi áldás, ha önazonosságunk ismérveit felidézzük, és rendre hálás szívvel újból leltárba vesszük, mint örök értékeket, amiket azért becsülünk meg, mert ezek által vagyunk, akiknek lennünk kell. Teremtőnknek soha sem fogjuk emberi mértékkel mérve sem tisztességesen megköszönni, hogy magyarként, keresztyénként, reformátusként ajándékozott bennünket a világnak. Soha sem fog megtelni lelkünk hálával annyira, hogy igazán ki tudnánk fejezni örömünket anyanyelvünkért, szülőföldünkért, a családért ahova helyezett bennünket. Alig jut eszünkbe, hogy nevünket, melyen nemcsak megkülönböztetjük egymást, hanem általa Isten is ismer minket, mennyei adományként eldobhatatlan kincsként kaptuk.
Ha mindezek birtokában vagyunk, ha aránylag hűséges sáfárokként gondozzuk is ezeket az igaz gyöngyöket, akkor is érdemes többször is visszatérni a kicsoda vagyok én kérdésére, mint a lét örök témájához, és újból átgondolni a bennünk erre kialakult választ, hogy megint imádságos meditációban a feleletet megfogalmazhassuk.
Dávid ifjú korában Saulnak tette fel a kérdést, amikor az leányát Mérabot feleségül kívánta adni hozzá. „Kicsoda vagyok én, mi az én életem és apám családja Izraelben, hogy veje legyek a királynak?" (2Sám.18,18) Dávid nem kapott választ Saultól. A hivatalban lévő király megkerüli a feleletet. Egyfelől, mert terhére van a Dávidot azonosító jellemzőket csokorba szedni, másfelől, valahol érzi tudatlanságának szégyellhető, ugyanakkor eltagadhatatlan bizonyítékainak terhét. Vigyük Isten elé mi is hiányos önismeretünket, a testvér megismerésének fogyatékosságát, valamint a tőlünk különböző emberek elfogadásának, vagy eltaszításának kérdését. Legyen lelki kívánságunk az, hogy minden, ami jó növekedjen, minden, ami javítandó, javuljon, de minden pusztuljon, ami Isten ellen hangolja az embert.
Szó szerint a címbeli kérdést Mózes is feltette egyenesen Istennek. (2Móz.3,11-12) A kapott válasz össze sem hasonlítható a „sauli megoldással". Isten nemcsak Mózes népének ismeretéről szólt, hanem annak történelmének látásáról. Nemcsak hallja a nyomorúságban fakadó segélykiáltást, hanem cselekvésre szánta el magát. Mózes aggodalommal teli kérdésére a válaszadó szélesíti az ismeret lehetőségét. Istenismeret, önismeret, világszemlélet és stratégiai mozgástér tekintetében félreérthetetlen adatokkal gazdagodik.
Az önmagát nemzetének ajándékozó Isten jelentkezik a szabadítás hajnalán. A hitvallásnak nemcsak történelmileg datálható évfordulós jelentőségét kell megköszönnünk, hanem annak a páratlan szeretetnek az üzenetét, hogy Isten elfogadja, hogy Urunknak tekintsük, és hitvallókként megszólítsuk Őt, még mindig ingyen kegyelemből. „Veled vagyok", halljuk Mózessel együtt. Isten kitüntet azzal, hogy kijelöl engem és téged a tömegből. Bizonyára sokan vannak még, de mi magunkra nézve biztosan Vele! Nem lehetünk más, mint az Övéi. Mi vagyunk a felöltöztetett tékozlók, már nem lehet szakadt a ruhánk, és nem lehet szakadt a lelkünk. A példánkat nem kereshetjük a bódultságból szabadulni nem vágyók között, amikor a józanság és világosság útját nyertük el. A hívő ember a világot minden nyomorúságával együtt annak látja, mint amibe maga Isten küldi el az Ő követeit, akik éppen mi is vagyunk. A világ rossz ugyan, de mi is benne élünk, és állapotát éppen általunk akarja javíttatni Krisztus követésében. Mózes nagyon büszke lehetne, hogy mekkora kiváltsága lett, de jól érzékeli, hogy vele Isten akarata működik, és a szülőföld visszafoglalása az Úrral való találkozás csodája, ahol a szabadság kiteljesedik.
Isten megajándékozza a mai embert Önmagával, így lesz az ördögi ítéletes és a mennyei tündökletes. Megajándékoz angyalibb önmagunkkal, hogy a sátáni rész pusztuljon. Közelebb állítja a távolba szakadókat, hogy testvér és otthon újból kívánatos vonzást jelentsen. Ellát erővel, hogy hitvalló örömmel tudjuk hirdetni az eljövendő új világot, amit egyre többen kívánunk és építünk.
Kérem Istent, hogy egyesítsen bennünket lélekben ez esztendő ifjúsági imaéjjelén, hogy fohászunk meghallgatásra találjon, és hogy velünk többen legyenek Krisztus követői a jövőben, a Szentlélek munkája által.
Nagyvárad, 2013. szeptember 20.
A békesség kötelékében,
Csűry István
püspök