A Budapest-északi esperes a bibliaolvasó kalauz napi szakasza, Józsué könyvének első fejezete alapján hirdette Isten Igéjét. A lelkipásztor a bibliai részt két olyan metaforához hasonlította, melyeket az egyház a rendszerváltozás korában használt. A babiloni fogsághoz és a honfoglaláshoz hasonlítottuk akkoriban egyházunk helyzetét - mondta az esperes. Józsuétól az utóbbit, a honfoglalást kéri az Úr, Isten országának építését. Mi is erre kaptunk felszólítást, itt a zsinaton. Szeretnénk meglátni a jövőképet, hogyan és merre tovább, és ezt Jézus parancsa alapján szeretnénk meglátni – utalt az ülés egyik napirendi pontjára az esperes.
Ó és Új küldetés
„Tegyetek tanítványokká minden népeket" – ez volt a prédikáció következő gondolata. Józsuénak az Úr megígérte, hogy vele lesz mindenben. Mi is erre a biztatásra próbálunk építeni: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig". Majd Simonfi Sándor azt fejtette ki, mi is a különbség a között, amit Józsuénak adott feladatul az Úr, és a között, ami az Újszövetség szerinti küldetésünk.
Józsué feladata, hogy örökössé tegye a népet, az Újszövetség üzenete viszont így szól: tegyetek tanítványokká minden népeket. Tanítvánnyá vagy örökössé tevés a feladat? A láthatót, vagy láthatatlant szolgáljuk? Ez a kettő keveredik, ez az örök dilemma. Ezzel küzdünk, és ennek eredménye mindig meglátszik. Amikor olyan prózai dolgok, mint a költségvetés vagy a létszám kérdése túlértékelődik, akkor ez a példa megmutatja, hogy belső küzdelmünk éppen hol tart, így az esperes.
Kollektív és egyéni felelősség
Ezután a törvénytől való elhajlásról beszélt Simonfi Sándor, ószövetségi, újszövetségi példákat hozva fel. Nemcsak a nép, hanem vezetői is elhajoltak, pedig tudniuk kellett volna, hogy ezt nem szabad. Ha a vezető az Úr törvényei szerint jár el, akkor halad jó úton. A Magyarországi Református Egyház a kollektív vezetés szerint gondolkodik, de ez nem ment fel minket az egyéni felelősség alól sem, hangsúlyozta az esperes. Ám Isten reflektált arra, hogy Józsué megrettent a parancstól, a felelősségtől, mert érezte saját kicsiségét.
Minden küldetés így kezdődik: megérezzük saját kicsinységünket. De az Úr ígérete – hogy velünk lesz minden nap – adhat biztatást, bátorságot feladatunkhoz. Ez erőnk forrása. Igaz, ez az ígéret nem feltétlen, csak akkor valósulhat meg, ha az Úr törvényéről gondolkodunk éjjel és nappal, akkor lesz velünk minden nap, mindenben, zárta le az igemagyarázatát Simonfi Sándor esperes.
reformatus.hu