Üveggyöngyökből áll össze az az imakarkötő, amit napi csendességeihez Susanne Ziegler svájci református lelkésznő is használ.
A lenzburgi lelkésznő bal kezében tartja a 18 üveggyöngyből összeálló imakarkötőt. A gyöngyök különböző színűek. Az elmúlt héten többször megállt a fekete gyöngynél, s elgondolkodott az élet, élete értelmén, a halálról, meg a végességről. Ezt teszi nagyhéten is. A gyöngyök megtekintése mindig emlékezteti valamire, a fekete éppen ezen a héten a kereszten túl a mellette található fehér gyönggyel együtt pedig a feltámadásra. Az imakarkötő gondolata 1996-ban született meg Martin Lönnebo svéd evangélikus lelkészben. A 18 gyöngyből ő hatot a csend gyöngyszemeinek nevezett el, ezek jelképezik a hitélet és az élet állomásait. Ezeket hittel dolgozza fel az, aki Krisztust követi, s a gyöngyök így a „hit gyöngyszemeiként” kézzelfoghatóvá is teszik a keresztyén hit tartalmi elemeit, legfontosabb üzeneteit. A füzérben a központi aranygyöngy Istent jelképezi. Aztán a csend, majd az „én”, aztán a keresztség gyöngyei jönnek sorban. Homokszínű a puszta gyöngyszeme, majd a ráhagyatkozás kék, a szeretet mély-piros gyöngyei jönnek. Elefántcsont-sárga színűek a titok-gyöngyök, az éjszakáé, az elmúlásé pedig fekete, a feltámadás gyöngye fehéren következik, és zárja a sort. (reformiert.info.ch – 2010-03-31 – dr. békefy – www.reformatus.hu)