Tudtuk, nem lesz egyszerű a szervezés sem az otthon részéről, sem az iskolák részéről, mégis belevágtunk. Mert az önfeledt örömteli pillanatok, amiket együtt éltünk át, fogyatékkal élők és épek, azok feledtették velünk a megannyi előkészület minden gondját, baját. Négy nap volt, amikor a Dunaalmási Szeretetotthon lakói iskolásokat, középiskolásokat fogadtak, hogy együtt alkossanak a Tavaszváró Húsvéti Alkotóházban.
A nyertes pályázatnak köszönhetően hatalmas lehetőség nyílt előttünk. Izgatottan válogattunk a szebbnél szebb alapanyagok között, hogy különböző húsvéti díszek, sütemények, virágkosarak szülessenek az alkotók kezei nyomán.
Az egész napos program valóban rólunk szólt. Már a megérkezésnél lehetett érezni az itt lakókban, és a vendégekben egyaránt a kíváncsi izgalmat, és azt a várakozással teli feszültséget, mely egész nap betöltötte szívünket. A közös agyagozás, gyertyaöntés, ajándék kosár, asztal-, és ajtódíszek, a tavaszi mézeskalács, éneklés és imádkozás, vagy a közös ebéd mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy egymás megismerésén túl az alkotásban testvéri közösségre találjunk. Kicsinyek és nagyok, testi, lelki vagy szellemi sérült fiatalok találtak egymásra, és fedezték fel talán önmagukat – a másikban.
Hálával telt meg szívünk, mikor a pályázatot magunk között kiértékeltük. A fényképekből készült bemutatón, a gyermekek mosolyában, az elkészült gyönyörű alkotásokban visszatükröződni láttuk Isten mérhetetlen szeretetét. A szeretetét, mely ebben a világban „akadálymentesen” árad.
Megcsináltuk. Megérte. A gyermekek könnytől csillanó szemében, a szülők hangjában, a fiatalok egyre bátrabb mosolyában felragyogni láttuk Isten arcát. Boldogság számunkra, hogy nemcsak adtunk, hanem elfogadtunk. Nemcsak vittünk valamit, hanem hoztunk is magunkkal. Akik átélték, tudják, akik itt voltak értik, mit jelent az Isten szeretete ebben a világban.
Márkus Dániel