Az I. világháború folyamán az ágyúöntéshez szükséges alapanyag biztosítása érdekében 1916 augusztusával harangrekvirálások kezdődtek. A kiadott rendelkezés szerint azoknál az egyházközségeknél, ahol két harang volt, ott egy, ahol négyből, vagy annál többől állt az együttes, ott kettő került elszállításra. A világégés következtében Magyarország és ezzel együtt a Magyarországi Református Egyház harangállományának közel a fele megsemmisült.
A magyar Alföld egyik fontos városának, Törökszentmiklósnak a református templomából három XIX. század elején készített bronz öntvényből 1916-ban hadi célra kettőt vittek el. A rákövetkező tíz évben csupán az Eberhard Henrik által 1805-ben öntött harang hívta istentiszteletre a híveket.
Két plusz egy harang
A törökszentmiklósi gyülekezetben az új harangok öntésére 1923-ban gyűjtés kezdődött. A kezdeményezés hirdetése 1923. szeptember 12-én a Törökszentmiklós és Vidéke című újság első oldalán jelent meg: "Református Hittestvéreink! Anyaszentegyházunk szól hozzátok a mi törékeny ajkainkkal s adakozásra hív mindnyájatokat az Isten dicsőségére! Az anyaszentegyházhoz való ragaszkodás, az érte való áldozatkészség, egymás szeretete és az Úrnak félelme voltak azok az erősségei, a mi elődeinknek, melyek által naggyá és messze világító toronnyá tették a református Siont. Az elődök munkáját folytatniok kell az utódoknak, nekünk, hogy gyönyörködjék az Úr az erő meg nem fogyatkozásában. A szeretetlenség és gyűlölet világháborúsági próbára tettek bennünket is, próbára tették a magyar Siont, közelebbről a mi Anyaszentegyházunkat s annak tagjait. Meg kellett némulnia harangjainknak is, vittük az égő hazaszeretet szent oltárára ama nemes harcban, ami hazánkért, apáink sírhalmaiért s unokáink boldogságáért. Most pedig elkövetkezett az idő, hogy harangjainkat ismét megépíthetjük, hogy az elnémultak megszólaljanak, hirdetvén az Úr dicsőségét, az anyaszentegyházhoz való ragasztkodást s egymás szeretetét az összetartásban és áldozattételben. Kérünk tőletek abból, amit Isten adott! Adjatok a Ti szivetek lelketek áldozatkészségének és a Ti javatoknak mértéke szerint..."
Az adakozásra történő felhívás eredményeként nem csak az elvitt két harang pótlására nyílt lehetőség, hanem 1926-ban egyszerre három harangot tudott Szlezák László (1870-1953) harangöntőtől rendelni a Törökszentmiklósi Református Egyházközség. A harangokat 1926. június 19-én és 20-án látványos külsőségek mellett helyezték a toronyba és szentelték fel.
A Törökszentmiklós és Vidéke 1926. június 16-i száma már az avatási ünnepség teljes programját és időrendi sorrendjét is közölte. „A törökszentmiklósi Református Egyházközség 1926. év június hó 19-ik és 20-ik napján tartandó harangavatási ünnepségeinek sorrendje:
19-én (szombaton) délelőtt.
Reggel 7 órakor a hívek gyülekezése a nagy iskola udvarán: pontosan 1/2 8 órakor indulás az egyháztanács vezetésével, iskolás és fehér ruhás leányok részvételével az állomásra, honnan a legnagyobb rendben kíséri be a hívek serege az új harangokat, melyeket két négyökrös szekér vontat be. A harangok a templom udvarán elhelyeztetnek, mely után a gyülekezet énekli a 89-ik dicséret első versét.
Lelkészek megáldják a harangokat. Gyülekezet énekli a XC-ik zsoltár első versét. Az ünnepély végeztével a gyülekezet szétoszlik, ezután történik a harangoknak a toronyba való felhúzása.
19-én (szombaton) délután.
1/2 3 órakor gyülekeznek a bandéristák a piactéren. Ugyanekkor gyülekeznek a kocsik a templom előtt és azok akik az állomáshoz mennek Főtiszteletű és Méltóságos Dr. Baltazár Dezső püspök úr fogadására. Indulás a vonathoz pont 3 órakor, elöl a bandérium s utána a kocsik.
Délután 4 órakor érkezik Püspök Úr Őméltósága a Kisújszállás felől jövő személyvonaton. A peronon a járás nevében fogadja Őméltóságát Dr. Muhoray Károly főszolgabíró. Az állomás kijáratánál üdvözli a község nevében a képviselőtestület élén Erdélyi Károly főjegyző.
Az állomástól megindul a menet, elöl a csendőrség, majd a bandérium, utána a járási főszolgabíró fogata, azután Püspök Úr Őméltóságának fogata, utána a kocsik sora. A menet átvonul a Virágkert sarkánál felállítandó diadalkapun s vonul a legnagyobb rendben az Almásy-úton és bekanyarodik a Kossuth-utcára. A hívek az utca két oldalán levő járdán helyezkednek el. Felkéretnek az Almásy-úton és a Kossuth-utcának a községházától a református templomig lakó polgártársak, hogy házaikra a nemzeti zászlót kitűzni és ablakaikat virággal feldíszíteni sziveskedjenek. A menetet a községháza előtt az Önkéntes Tűzoltó Testület zenekara üdvözli.
A Kossuth-úton a községházától a templomig két oldalt leventék, cserkészek, a Move tagjai, iskolás és fehérruhás leányok állanak sorfalat s üdvözlik Püspök Úr Őméltóságát.
A Takarékpénztár sarkánál felállítandó diadalkapunál Püspök Úr Őméltósága és kísérete a kocsikról leszállanak, hol az iskolás leánynövendékek V-ik osztályának éneke után fogadja a Református Egyház Főpásztorát az egyháztanács élén Olajos Pál lelkészelnök. Ezután Őméltósága szállására az északi lelkészlakra vonul.
Este 1/2 9 órakor gyülekezik a közönség az Első Földmívelői Körben, honnan lampionos menet indul a Törökszentmiklósi Dalárda vezetésével Dr. Rácz Albert ügyvéd lakása elé Püspök Úr Őméltóságának adandó szerenádra, hol a Törökszentmiklósi Dalárda éneke után üdvözlő beszédet mond Gaál István ref. lelkész.
Június 20-án (vasárnap).
Reggel 8 órakor első harangozás, 1/2 9-kor második harangozás, mely után megkezdődik a harangavatási ünnepi istentisztelet, melynek sorrendje:
1.)Fennálló ének: 7-ik dícséret 1-ső verse.
2.) Gyülekezeti ének: XXXIII-ik zsoltár 1, 2-ik verse,
3.) Nagytiszteletű Török Imre esperes úr imádkozik.
4.) Törökszentmiklósi Dalárda éneke.
5.) Főtiszteletű és Méltóságos Dr. Baltazár Dezső Püspök úr ünnepi beszédet és áldást mond.
6.) Törökszentmiklósi Dalárda éneke.
7.) Záróének: 245-ik dicséret 10-ik verse.
A templomi ünnepi istentisztelet után a gyülekezet a templom elé vonul, hol a XC-ik zsoltár 1-ső versének eléneklése után Püspök úr Őméltósága a felállított emelvényre megy és felhívó szavára az új harangok megszólalnak".
A harangok elkészülése nemcsak a Törökszentmiklósi Református Egyházközség tagjait, hanem magát a harangöntőt is büszkeséggel töltötte el. Szlezák László a harangok öntése után még négy évvel is, a törökszentmiklósi református templom legnagyobb, 1770 kg tömegű harangjának a fényképét helyeztette el a protestáns sajtóban megjelenő hirdetéseiben.
A II. világháború alatt a magyar harangállomány közel 15%-t újra elvitték hadi célokra. Hála Istennek a törökszentmiklósi templom mind a négy harangját sikerült megmenteni a rekvirálástól, így 86 év óta folyamatosan hívhatják istentiszteletre a híveket, vagy búcsúztathatják az elhunytakat, figyelmeztetnek egyházunk és nemzetünk örömteli vagy tragikus eseményeire.
Galsi Zoltán és Millisits Máté