Mik azok az egyházi, közéleti kérdések, amelyek mostanában a leginkább foglalkoztatják közösségüket? Ezt a kérdést a Magyar Református Egyházat alkotó részegyházak vezetőinek tettük fel még június 28-án, a debreceni közös zsinatot követően.
Gondok és örömök Kárpátalján
Ahogy arról korábban hírt adtunk, tavaly év végén az ukrán kormány megszüntette a katasztrófavédelemért felelős, az országba érkező segélyszállítmányoknak vámmentesség biztosítására jogosult minisztériumot, ezért a nyugati adományokat a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Osztálya átmenetileg csak a vám megfizetése mellett tudta volna bevinni az országba. Nagy Béla kárpátaljai főgondnok lapunknak elmondta: bár a joghézag azóta megszűnt, hisz a szállítmányok ügyintézése a szociális minisztériumhoz került, a helyzet lényegét tekintve mégsem változott. A hatóság ugyanis továbbra sem biztosítja a vámmentességet, önkényesen tartva zár alatt az adományokat. Vannak szállítmányok, amelyek november óta rostokolnak a vámudvarokon. – Hiába mozgatunk meg minden követ, mindenhol akadályokba ütközünk, a kérvényeinket válasz nélkül hagyják. Nem tudjuk mire vélni a kialakult állapotokat – panaszolta Nagy Béla. A helyzetet súlyosbítja, hogy az adományok csak négy hónapig tárolhatók díjmentesen az állami vámudvarokon, később az egyháznak tárolási díjat kell fizetnie utánuk. – Ezt nem tudjuk vállalni, ezért ezekről a szállítmányokról várhatóan le kell mondanunk – tette hozzá az egyházi vezető, aki arra figyelmeztetett, hogy az újabb küldemények sorsa is bizonytalan, ezért a külföldi partnereiket arra kérik, függesszék fel a Kárpátaljának szánt adományokat. A helyzetet látva felmerül a gyanú: a hatóságok talán azért tartják vámzár alatt a szállítmányokat, hogy így vám vagy tárolási díj formájában több bevételre, vagy esetleg magukra az adományokra tegyenek szert. Pedig a támogatásra óriási szükség lenne: az egyházi oktatási és szociális intézmények, a rossz szociális helyzetben élők és a nyári gyerektáborok szervezői, résztvevői egyaránt nélkülözik azt.
Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök inkább örömökről adott számot. Mint megtudtuk, a nyári táborok rendben zajlanak, köztük több mint ezerötszáz résztvevővel szervezték meg a kárpátaljai református fiatalok Lendület találkozóját. Örülnek annak is, hogy a finanszírozási nehézségek ellenére iskoláik sikerrel zárták a tanévet, és hogy a felvételi kérelmek számát látva várhatóan szeptemberben nagyobb tanulói létszámmal kezdhetik meg a tanévet, mint tavaly. A gyülekezeteknek ugyan nehézséget jelent az év elején bevezetett ingatlanadó, biztató azonban, hogy az ukrán törvényhozás illetékes bizottsága befogadta a kárpátaljai országgyűlési képviselők arra vonatkozó javaslatát, amely szerint a jövőben az egyházak mentesülnének annak megfizetése alól.
Presbiteri szövetség alakul a Felvidéken
A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) és a Tiszáninneni Református Egyházkerület június közepén Kassán megrendezett közös kulturális fesztiváljáról (KASSA–ÉRT) Géresi Róbert főszervezőtől kértünk értékelést. A felvidéki püspökhelyettes elmondta: a háromnapos rendezvényen várakozásaikat meghaladva mintegy két és félezer fő fordult meg a Kárpát-medence északkeleti térségéből. A lelkipásztor szerint bebizonyosodott: nemcsak az anyaországban, hanem a határon túli területeken is szükség van az olyan rendezvényekre, amikor a reformátusok elfoglalják a köztereket, kilépve a templomból. – Örültünk volna, ha szlovák református testvéreink is részesei lettek volna ennek a találkozásnak, és nem értjük, hogy a szlovák társadalmi-politikai élet képviselői miért nem tartották fontosnak részt venni egy ilyen jelentős eseményen – tette hozzá a püspökhelyettes.
Az őszi presbiteri tisztújításra készül az SZRKE, erről Fekete Vince főgondnok tájékoztatott minket, aki szerint fontos az utánpótlás biztosítása, de nem minden áron: – Lasszóval ne akarjunk presbitert fogni, abból semmi jó nem származik – figyelmeztetett. Mint megtudtuk, a Felvidék egyes részein nem okoz gondot a jelöltállítás, de olyan gyülekezetek is vannak – különösen Gömörben –, ahol ifjúság híján nincs lehetőség a fiatalításra, így a meglévők egyetlen feladata, hogy a helyi egyház megszűnéséig a még hátralévő utat tisztességgel végigjárják. A főgondnok elmondta: tavaly novemberben egyházuk Zsinata megteremtette a Szlovákiai Magyar Református Presbiteri Szövetség megalakulásának jogi feltételeit. Jelenleg az egyházmegyei szintű szervezés folyik: ahol legalább tíz fő jelentkezik, meg tudják alapítani az egyházmegyei presbiteri szövetséget, majd az év végén ezekből állhat össze az országos szervezet. Fekete Vince a szövetség legfontosabb feladataként a presbiterek lelki és szakmai továbbképzését jelölte meg.
Áldozatvállalás és megbékélés a Délvidéken
Muravidéken a korábbi években az önrész mellett főleg pályázatokból és a helyi magyar kisebbségi önkormányzat programtámogatásainak személyi kiadásokra fordítható részéből, tavaly pedig ezek mellett jelentős részben a Generális Konvent (GK) támogatásából fizették a lelkész javadalmazását. Idén februártól a Dunántúli Református Egyházkerületen keresztül már teljes egészében a GK missziói alapja biztosítja a lelkész fizetését. Mint Bódis Tamástól megtudtuk, a változásra részben magyarellenes támadások, részben törvényi változások miatt volt szükség, mert a kisebbségi önkormányzat csak civil szervezeteket és azok programjait támogathatja. A muravidéki reformátusok lelkigondozását végző tiszteletes lapunknak elmondta: 2008-as odaérkezése előtt hatvanegy évig nem volt helyben lakó lelkésze a közösségnek, így a maroknyi – a kétszáz reformátusból mintegy százötven egyházfenntartót számláló – gyülekezet elszokott az anyagi áldozatvállalástól, ezért a lelkész szerint elsődleges feladatuk a felelősségtudat felébresztése. Mint megtudtuk, vannak eredmények: a közösség kisebb részben anyaországi pályázati forrásokból, nagyobb részben önerőből a szécsiszentlászlói templom felújítását végzi, szórványprogramja részeként pedig az ország nagyvárosaiban élő magyar közösségek felkutatását tervezi.
– Június 26. történelmi pillanat – Halász Béla a délvidéki Csúrog községben a második világháborút követő vérengzések magyar áldozatai emlékművének felavatásáról és az ott tett kölcsönös szerb–magyar államfői gesztusról szólva jelentette ki ezt. A Szerbiai Református Keresztyén Egyház lelkészi vezetője elmondta: az emberek még a közelmúltban sem mertek hangosan beszélni az akkori történésekről. Szerinte azzal, hogy a szerb államelnök kimondta: a szerbek is követtek el a második világháború idején bűnöket a magyarok ellen, elindulhat a közeledés a két nép között. A püspök arra emlékeztetett: a református egyházat is érzékenyen érintették a hetven évvel ezelőtt történtek, a mostaniak pedig lehetőséget adnak a tisztázásra, hiszen az akkori püspök, Gachal János és egy lelkipásztor, Thomka Károly is a partizánterror áldozata lett, ráadásul utóbbi pontos sorsát máig homály fedi.
Együttműködés a Partiumban és Erdélyben
A két romániai egyházkerület közeledéséről számolt be Csűry István. A királyhágómelléki püspök elmondta: erdélyi püspöktársával, az év elején hivatalba lépett Kató Bélával a közelmúltban egyeztettek a diakóniában, az oktatási és a nyugdíjügyekben való együttműködés erősítéséről. – Beláttuk, hogy ugyanazokat a feladatokat vagy problémákat könnyebb közösen megoldani. Együtt több helyre elérünk, a súlyunk is nagyobb, és a szaktudásunkat is össze tudjuk adni – fejtette ki az egyházvezető. Azt remélik, együttes erővel az egyházak kárpótlásának gyorsításáért és a visszaállamosítási kísérletek ellen is többet tudnak tenni, hatékonyabban működtethetik szeretetszolgálatukat, és lelkészi nyugdíjrendszerüket is úgy tudják megújítani, hogy az még nagyobb biztonsággal szolgálja a lelkipásztorok nyugodt öregkorát. A két egyházkerület alkotta Romániai Református Egyház kolozsvári székhellyel a fent említett szolgálati ágak – és más területek, például a sajtó – munkáját koordináló zsinati hivatal felállítását tervezi.
Kiss Sándor / Reformátusok Lapja