Körlevél a Magyar Református Egyház valamennyi gyülekezetének és intézményének.
„De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak." (Mal 3,20a)
Ünneplő Keresztyén Gyülekezet! Szeretett Testvéreink!
A malakiási prófécia óta hozzávetőlegesen fél évezrednek kellett eltelnie, hogy bekövetkezzen Krisztus Urunk születése által. Ötszáz év nagyon hosszú idő. Nekünk, a Kárpát-medencei református magyarságnak több mint kétezer év távlatának homályában kell fürkésznünk a prófécia beteljesülését jelentő, évről évre felragyogó fény bizonyosságát, amellyel Isten teremtett világában bennünket is meglátogatott.
Bár a két említett történelmi szakasz népei között jelentős a földrajzi és időbeli távolság, a két korszak állapota tekintetében meglepően nagy az azonosság. Míg Izráel népe a próféciában bízva várta, mi már tudjuk, hogy Jézusban Isten világossága jelent meg azoknak, akik – az éjszakában, a sötétségben ülve – régóta reménykedtek a hajnal, a fény eljövetelében. De az éjszaka hoszszúra nyúlt a választott nép számára. Isten régóta nem üzent a próféták által, és az isteni ígéretek szerinti szabad és független Izráel dicsősége csupán az emlékezetben élt, és Istent nem ismerő pogányok uralkodtak az országban.
Sajátos körülményeiből eredően a régiekkel együtt a mi népünk ajkán is felfakad időnként az emberileg érthető fájdalmas kérdés: Vajon Isten megfelejtkezett rólunk? Mivel újra beborult egünk sötétsége állandósulni látszik, úgy tűnik, hogy a gyógyító sugarú nap igazságot hozó fényében való hit is csak ábránd, amely arra való, hogy valahogyan kibírjuk az éjszakát.
Ha Isten Krisztus megszületésével elpecsételt ígéretei esztendőről esztendőre fakulnak, ha az ő jelenléte ebben a zűrzavaros világban bár valóságos, de csalóka világi fények vakító hatására nem egyértelmű – reménységünket sokszor idegen népek és nemzetek politikusaiba vetjük –, menthetetlenül elvesztünk.
Kedves Testvéreink, amikor az éjszaka a legsötétebb, akkor van legközelebb a hajnal! Bízzunk töretlenül abban, hogy Isten hű marad ígéreteihez, így 2014 karácsonyán is felragyog az ő igazsága életünkben. Jézusban eljött és jelen van közöttünk Urunk, aki nem fordult el ettől a világtól, amely hatalmas erővel tesz ki bennünket is a sötétségben való sodródás veszélyének. A Világ Világossága igazságának gyógyító melege ebben az ünnepben is szétárad bennünk, maradandóan oszlatván csalódásaink, félelmeink hideg sötétségét.
Lehullnak rémképeink, aggodalmaink, jogtalan vagy jogos szorongásaink, jogfosztottságaink hitünket bénító bilincsei. Benne és általa megszabadulunk a halálfélelemtől is. Mindennemű rettegéseinkből felszabadult emberekként, az ő nevét félve bátran és örömmel szánjuk el magunkat, életünket megváltó
Atyánk szolgálatára.
Bár fizikailag még nem teljesen – ám a Szentlélek által már valóság megígért gyógyulásunk: „Abban az országban fogtok lakni, amelyet őseiteknek adtam.
Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek." (Ez 36,28)
„Jöjjön el a te országod!" (Mt 6,10a)
2014 karácsonyán
Testvéri szeretettel:
a Generális Konvent Elnöksége