„A századok változnak, Jézus Krisztus ugyanaz” – utalt köszöntőjében Balla Péter rektor a Zsidókhoz írt levél 13. fejezetének 8. versére. „Kálvin mindig Jézusra, a jelenben megszólító Úrra mutatott” – jegyezte meg a Károli vezetője, s hozzátette, a kálvinizmus a Jézus-követésben akarja segíteni a ma emberét.
Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke köszöntőjében néhány gondolatot emelt ki a genfi reformátor életművéből: Kálvin János az egyházat Isten teremtményének és ajándékának tekintette, egységének fontosságát abban látta, hogy megtart az Istennel való közösségben. „Vele ellentétben a mai református individualizmus gyakran úgy tekint az egyházra, mint egyének önkéntes egyesületére” – tette hozzá a tiszántúli református püspök. „Kálvinnál hangsúlyos az egyházfegyelem, mai szóhasználattal közösségi kontroll – ha nincs ilyen a társadalomban, mindig csak az egyén önmegvalósítása és szabadsága kerül előtérbe, ezért fontos az egyházi és nem egyházi közösségek számára” – fogalmazott Bölcskei Gusztáv.
Martin Axmann, a Hanns Seidel Alapítvány regionális vezetője arról beszélt, hogy Kálvin istenkoncepciója a szabadság sok elemét tartalmazza, s ezzel hozzájárult a modern demokráciához. A francia születésű svájci reformátor meg akarta védeni az egyszerű emberek jogait és szabadságát. „Nem csak egyházi személyiség, hanem fontos alak a magyar társadalom, Európa, s az egész világ számára.”
Reformátusok Magyarországon
A konferencia első részében a Károli Gáspár Református Egyetem kutatói számoltak be az MRE Zsinatának megbízásából készülő egyházszociológiai kutatás jelen állásáról és eddigi eredményeiről.
Bocz János (a képen), a KRE bölcsészkarának adjunktusa a népszámlálási adatok összehasonlításából kiolvasható tendenciákat ismertette: 2001 és 2011 között jelentősen csökkent a vallásfelekezetekhez tartozók aránya, s csak kicsit nőtt a felekezetekhez nem tartozók száma, de rendkívül megnőtt a nem válaszolók, illetve a választ megtagadók aránya. A teljes népességhez képest a városokban kevesebb, falvakban több református él, s míg az idősebb generációk körében felül-, addig a fiatalok között alulreprezentáltabbak vagyunk. A gazdaságilag aktívak és munkanélküliek aránya körülbelül azonos az országos adatokkal. Egyházunkon belül a harminc évnél fiatalabbak között a férfiak vannak többségben, ötven éves korig ez megfordul. A kálvinisták egyharmada nyugdíjas, s nem meglepő, de magasabb a házasok aránya is a teljes lakossághoz képest. Az adatokból kiderül, hogy a hazai reformátusok 95 százaléka vallja magát magyarnak, 3,2 százalékuk pedig cigánynak, romának, de élnek Magyarországon német, szlovák, román reformátusok is.
Az egyházszociológiai kutatás keretében tartott idei kutatótáborról számolt be Csanády Márton, a KRE kutatási és fejlesztési igazgatója. A százhúsz egyetemista bevonásával zajlott terepmunka során négy kisebb város és négy falucsoport lakosságát vizsgálták. Az ezerötszáz kitöltött kérdőívből az derült ki, hogy a kistelepüléseken az elmúlt években nőtt az általános bizalom az egyházak iránt, megbízható intézménynek tartják. Nőtt a templomba járók aránya is, de ebben szerepe lehet az elvándorlás okozta lakosságcsökkenésnek az adott településeken.
A válaszokból kiderül, hogy a református felekezethez tartozók gyakrabban olvasnak Bibliát, jobb képük van saját egyházukról, mint a más felekezethez tartozóknak. A reformátusok nyolcvan százaléka fontosnak tartja a református egyház karitatív tevékenységét és erkölcsi útmutatást vár tőle, több mint ötven százalék a református oktatást is fontosnak tartja, de csupán kevesebb mint tíz százalékuk örülne annak, ha az egyház beleszólna a napi politikába. A kutatásból kitűnik, komoly igény van a hitéleti munkán túl az egyház közösségszervező tevékenységére, a társadalmi problémák megválaszolására.
Hámori Ádám szociológus a kutatás hitvilágra vonatkozó kérdéseit, s az azokra adott válaszokból kirajzolódó összefüggéseket ismertette. Hogy függ össze a vallási identitás és a társadalmi helyzet? – tették fel a kérdést a kutatók. Az idősebb korcsoportok jobban elfogadják a kereszténységet és ez fordítva is érvényes, a fiatalok a legkevésbé vallásosak. Megfordulni látszik viszont egy korábbi tendencia: egyre inkább a középosztálybeli és magasabb társadalmi csoportok sajátjává válik a kereszténység. Jellemző az is, hogy minél magasabb iskolai végzettségű csoportról van szó, annál elterjedtebb körükben a kereszténység, illetve a túlvilágba vetett hit.
A terepmunkát és a KSH-adatok elemzését kiegészítő telefonos adatgyűjtésről számolt be Duráczky Bálint, az Egyházszociológiai Bizottság titkára. Idén áprilisban és májusban négyszáz gyülekezet lelkészét kérdezték szolgálatáról és a közösség helyzetéről. Az egyházközségi névjegyzéki adatokból kitűnik, hogy a gyülekezetek felében jelentősen csökkent a választásra jogosultak száma, minden tizedikben növekedett, a többi gyülekezet ebből a szempontból nem változott jelentősen. Csökkenés a falusi gyülekezetekben nagyon jelentős, különösen a Dunántúlon és a Tiszántúlon. Budapesten kiugró, 27,8 százalékos növekedést tapasztaltak. Mi magyarázza a változást? A csökkenés oka a fiatal- és középkorosztály elvesztése, a kortársak hiánya, települések létszámának csökkenése lehet. Az intézményfenntartás és a kifejezetten a gyülekezeten kívülieket megszólító programok nem mutattak összefüggést a létszám alakulásával. A vizsgált esetekben segítette a növekedést a gyülekezetek kulturális és közösségszervező szerepe és a családok megszólítása.
Harkányi Ádám Máté, a KRE Tanítóképző Főiskolai Karának tanársegédje a lelkészek várakozásairól számolt be: Budapesten számítanak legkevesebben gyülekezetük elöregedésre, csökkenésére, majd a Dunamelléken (főváros nélküli adatok nélkül) a legoptimistábbak a lelkészek. Általánosan elmondható, hogy minél kisebb településekről van szó, annál pesszimistábbak a várakozások. Hivatásképükből kitűnik, a lelkészek sokkal többet foglalkoznak adminisztrációs munkával, mint szeretnének, ugyanakkor a konfirmációs munkára, kiscsoportos alkalmak szervezésére, családlátogatásra, lelkigondozásra kevesebb idejük jut, mint szeretnék.
Teológus, politikus, bankár egy asztalnál
Kálvinizmus és közélet ma címmel kerekasztal-beszélgetés is zajlott az előadások közé ékelve. A résztvevők Buzogány Dezső egyháztörténész, egyetemi tanár, az Institutio fordítója, aranygyűrűs teológus, Gulyás Gergely a Magyar Országgyűlés alelnöke, politikus, jogász, valamint Kovács Levente, bankár, a Bankszövetség főtitkára, egyetemi tanszékvezető, külső-józsefvárosi presbiter volt.
Milyen a református ember? – tette fel a kérdést a moderátor, Szabó Zsolt a Károli-egyetem jogi karának egyetemi adjunktusa. A sokszínűséget, a tipizálás nehézségét valamennyi hozzászóló megemlítette, de az elsőként szóló Buzogány Dezső kiemelte, a református ember mindenekelőtt bibliás. Csatlakozott hozzá Gulyás Gergely a jellemzés terén, míg Kovács Levente fontosnak tartotta hozzátenni, hogy a magyar református keresztyének számára a két hitvallás, a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás is a gondolkodás és a mentalitás alapjait jelenti. A kolozsvári professzor hozzátette, örömmel hallotta a konferencia korábbi előadásaiból, hogy a mostani kutatások szerint is ez jellemzi a magyar reformátusokat. Visszatérő jelző volt a református ember jellemzésekor a „nyakas”, amit Buzogány Dezső úgy fejtetett ki, hogy az igazi református nem megalkuvó, amikor Isten Igéjéről van szó, „nem enged a negyvennyolcból”. A parlamenti alelnök a nyakasság után említette rögtön a nyíltságot, míg Kovács Levente a szabadságra, az autonómiára való törekvést is kiemelte annak kapcsán, hogy milyen is a református ember?
Kálvin életművének nagyon alapos ismerője ült két református közéleti szereplővel egy asztalnál, így a moderátor magától értetődően kérte a résztvevőket, hogy osszák meg gondolataikat arról, mi lehet egy református politikus szerepe, vagy éppen mi lehet a politikusi szerep református megközelítésben. Buzogány Dezső felhívta a figyelmet arra, hogy Kálvin fő művének az Institutiónak a negyedik könyve, huszadik fejezete részletesen szól a hatalom szereplőiről. A teológus professzor azt mondta, a politikusok úgy vélik, választások útján kapott mandátumuk teljes legitimitást jelent. Kálvin szerint azonban nincs így. A reformátor szerint a politikus Isten megbízásából cselekszik, a hatalmat gyakorlók Isten szolgálatában állnak, és Isten igazságának a szolgálatában a legnagyobb mértékletességre és a tisztaságra kell törekedniük. A szabadság éber őrzése is a politikus szerepe, tette hozzá Buzogány Dezső, aki azt a kálvini gondolatot is kiemelte, hogy az államkincstár az nem magánpénztár, hanem az egész népnek a vagyona. A politikai tisztség nem hivatal, hanem hivatás, zárta gondolatait Buzogány Dezső.
A gyakorló politikus, Gulyás Gergely többek között arról beszélt, hogy álljunk bárhol, a politika nem a jó és a rossz küzdelme. Református politikusként az elvi, teológiai alapok hangsúlyozása helyett arra fektetné a hangsúlyt, hogy a morális értékek a mindennapokban is érvényesüljenek. A parlament alelnöke kiemelte a gyakorlat elsődlegességét: egy politikus soha ne hivatkozzon arra, hogy keresztyén háttérből lesz közéleti szereplő, az látszódjon tettein.
A közszereplő-bankár aspektusából közelített a politikusi szerep református felfogásához Kovács Levente. Úgy értékelt, hogy a 2008-as gazdasági válság óta Magyarországon, érthető és értékelendő módon a politikusok visszavették a primátust a bankároktól, ami a politikai-közéleti erőviszonyokat illeti. De ez a visszavett tekintély a Bankszövetség főtitkára felelősséggel is jár, ezt kell vállalniuk kell a politikusoknak. Ehhez nagyon jó alap egy református keresztyén háttér, tette hozzá a külső-józsefvárosi gyülekezet presbitere.
Nem volt szívbajos a beszélgetés moderátora és kihasználta az alkalmat, hogy a kormánypárt egyik vezető személyisége és a bankszektor érdekvédelmi szervezetének, a Bankszövetségnek az egyik vezetője is részt vett a beszélgetésben és rákérdezett a devizahitelek kivezetése körül a bankok és az állam kialakult vitára. Szabó Zsolt arra mutatott rá, a két református megszólaló azonos alapokról indulva teljesen eltérő álláspontra jutott. Több lenne az igazság? – tette fel a kérdést a moderátor.
Gulyás Gergely azzal kezdte válaszát, hogy az igazság egy, de a megközelítések, az érdekek eltérőek lehetnek, ezeket azonban lehet erkölcsösen képviselni egymással ütköztetve is. A devizahiteles problémánál felmerül minden érintett felelőssége: az államé a szabályozás és a felügyelet gyengesége miatt, a bankoké a hitelezési gyakorlat miatt, és a hitelfelvevőké is. Ezeket a felelősségeket azonban ki kell súlyozni. A parlament alelnöke rámutatott arra, hogy a törvényhozás egy bírósági ítélet után került lépéskényszerbe. Kovács Levente azt mondta, teljes mértékben egyet tud érteni a Gulyás Gergely által elmondottakkal, gondja csak az utólagos döntéshozatallal van, azzal, hogy visszamenőlegesen kérnek számon szabályokat szerződéseken. A presbiter-bankár azt mondta, a döntések következményét is mérlegelni kell. Kovács Levente hozzátette, egyik oldalon lehet, hogy a bankszektor elveszítette tőkéjének az egyharmadát, de ha az intézkedések örvén fellendül az ország gazdasága, akkor más a helyzet megítélése. Azonban a gazdasági válság óta Közép-Európából egyedül Magyarország nem ért vissza a 2008-as életszínvonalra.
Teológusként Buzogány Dezső arra hívta fel a figyelmet, hogy Kálvin – ellentétben a korabeli római egyházzal – engedélyezte a kamatot. A genfi reformátor a Bibliát vizsgálva arra jutott, hogy a két helyen – János evangéliumában és Ezékiel könyvében – említett kamatról nem ad világos iránymutatást. Így jutott arra, hogy a tisztességes kamat megengedett, ennek mértékét pedig – a genfi gyülekezetek számára készített vizitációs szabályzatban – öt százalékban határozta meg. Kovács Levente hozzátette, a Bibliából kiolvasható, illetve Kálvin korára is jellemző volt, hogy, eltérően a most megszokottól, nem éves, hanem ügyleti kamatot számoltak fel – vagyis ebben az esetben, ha egy hétre kérünk kölcsön, akkor is a teljes kamatlábat veszik alapul, és nem időarányosan kell kamatot fizetni.
Mennyire ismerjük Kálvint?
Kálvinizmus és hitélet címmel tartott előadást dr. Horváth Erzsébet. A Károli-egyetem teológiai karának tanszékvezető egyetemi docense egy 2009-es, a teológiai hallgatók segítségével elvégzett kutatás eredményeit ismertette. A vizsgálatot a dunamelléki egyházkerület 26 közösségében végezték el: 22 gyülekezetben (ebben falusi, városi és fővárosi gyülekezetek egyaránt szerepeltek), valamint négy református fenntartású gimnáziumban. Összesen 773 embert kérdeztek meg. A kutatás előképe pedig egy 1936-os kutatás volt, amelyet a tiszántúli és a tiszáninneni egyházkerületben végeztek el, az 1938-as Kálvin-évre készülve. A két kutatás pedig egyaránt hat kérdés mentén járta körül azt, hogy mit gondolnak a reformátusok Kálvinról és adott viszonyaik mellett miről gondolják, hogy a genfi reformátornak meg kellene azt reformálnia.
Ki kell ásni a betemetett kutakat
„Magyarországon ma szociális piacgazdaság működik. De mennyire tükrözik ezek a viszonyok a kálvini alapokat?” – Czibere Károly, a szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár Kálvinizmus és a szociális piacgazdaság ma címmel tartott előadást a konferencián. A református szakember a betemetett kutak kiásásának bibliai példájával (1Móz26,18) válaszolt saját kérdésére. Az elmúlt évszázadokban nagyon sok minden rárakódott az eredeti kálvinista elvekre, ma az egyházak és a társadalmak „nyomozzák ezeket a kutakat”, még emlékszünk arra a „vízre”, ami belőlük fakad.
Czibere Károly emlékeztetett, a piacgazdaság – a magántulajdon és a szabad verseny mellett – a bizalomra, a szorgalomra, a felelősségvállalásra, a törvénytiszteletre, a közösségi áldozatvállalásra épít. Ugyanakkor manapság a közösségnek nincsenek céljai, kivesztek azok az erőforrások, melyekkel elindulhatnának. „Bizalom, együttműködés nélkül nem működik a piacgazdaság. Ha nem elég az adott szó, ügyvédek kellenek a garanciák kikényszerítéséhez.” S miközben csak a bizalom hiányzik, az emberek hajlamosak a kapitalizmust kiáltani ki működésképtelennek – fogalmazott az államtitkár.
A szorgalom, a teljesítmény, a tudás és a tisztesség, lelkiismeretesség, a vállalkozó kedv fontos értékek az emberek számára – „s Kálvin óta tudjuk, a munka sem csak nyűg, lehet Isten dicsőségére végezni” –, de a gyakorlatban mintha egyiket sem tartanák kifizetődőnek az emberek. Ezek Czibere Károly szerint mind „eltemetett kutak”, s az egyház feladata bizonyságtételt fölmutatni: társadalmi szinten is megéri tisztességesnek lenni. „Az állam és a szociálpolitika feladata a kölcsönösen előnyös együttműködéseket normákkal, ellátórendszerrel segíteni, hogy jól működjön az a struktúra, amire a piacgazdaság épül.”
Czibere Károly emlékeztetett, a kapitalizmus attól lesz szociális, hogy az emberi életminőség szempontjából korrigálják annak lehetséges negatív piaci kimeneteleit. Máté evangéliumának 25. fejezete, Krisztus tanítása alapján négy ilyen élethelyzetet említett: a társadalompolitikának segítenie kell a menekültek és kisebbségek befogadását; jogokkal és képességekkel kell felruháznia a jogtalanokat, iskolázatlanokat, hátrányos helyzetűeket; s „oda kell mennie” a legnagyobb szegénységben élő négyszázezer emberhez, akiket az egyébként épülő ellátórendszerek nem érnek el ma Magyarországon. Végül arról beszélt, hogy nyomor lehet börtön, a szenvedélybetegség, de az is, ha a komfortosságunkat nem adjuk fel a fejlődésért. Ezért fontosnak tarja, hogy a társadalompolitika ösztönözze a humántőke felhalmozását, az előrehaladást.
Kálvin, a jogtudós
A konferencia délutáni második blokkja a Kálvinizmus és jog címet viselte. Az első előadó Hamza Gábor volt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja Kálvinista jogtudósok és az európai gondolkodás címmel adott elő. Elmondta, Kálvin maga is kiváló jogtudós volt, és tevékenységének jelentősége abban állt, hogy nemcsak ismerője volt a római jognak, hanem vissza is tért ezekhez az alapokhoz. Hatása azonban nemcsak a genfi konzisztóriumban kifejtett tevékenységében érvényesült, hanem a későbbi évszázadokban is. A jogtudomány modernizálása ugyanis a reformátortól indult ki, követői, a kálvinista jogtudósok pedig sokszor elűzetve hazájukból szerte Európában fejtették ki hatásukat – ezt még az erősen katolikus hátterű latin országokban is elismerik, jegyezte meg Hamza Gábor. Kálvin jogtudományi hatásának harmadik mozzanata pedig a XIX. századi kodifikáció időszakára esik. Ezek közül is kiemelte a kálvinista jogtudós, Friedrich Carl von Savigny hatását, akinek életműve döntően alakította az 1896-ban-ban elfogadott német polgári törvénykönyvet, amely máig az egyik legfontosabb civiljogi kódex.
Kálvin János a házassági és a családjog reformátora címmel szólalt fel a jogi szekció második előadója, Magyar Balázs Dávid. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) és a Debreceni Egyetem hallgatója, doktorandusz Kálvin munkásságából a téma kapcsán kiemelte, hogy a reformátor már első genfi időszakában egy házassági bíróság létrehozását szorgalmazta. Mivel a pápa összezavarta a házassági ügyeket (rokonsági fokozatokat és a válást). Második genfi szolgálata alatt pedig szorgalmazta egy vegyes (városi civil és egyházi) összetételű egyházfegyelmi bíróság létrehozását. Valamint kidolgozta a házassági szabálygyűjteményt, aminek alapja a római jog volt. 1561-ig írott szokásjogként funkcionált ez a szabálygyűjtemény, majd törvénybe iktatta a genfi konzisztórium. Magyar Balázs Dávid így foglalta össze Kálvin házasságról alkotott nézeteit: a házasság speciális személykapcsolat egy nő és egy férfi között, önkéntes testi-lelki, példamutató kapcsolat. Kálvin leszögezi a házasság nem sákramentum, és eltörölhetetlen – vagyis nem felbontható válással.
A jogi szekció harmadik megszólalója, Fazakas Zoltán József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) oktatója Magyarország Polgári Törvénykönyvének egyes alapelvi rendelkezései a kálvini tanítások tükrében témakörben tartotta előadását. Arra kereste a választ, hogy a kálvinizmus egyes alapértékei hogyan jelennek meg a mai magyar hatályos magánjogban. Mint mondta, kétséges lenne mondjuk a 400-500 évvel ezelőtti genfi viszonyokat rokonságba hozni a mostani magyar viszonyokkal, illetve azt is kell látni, hogy Kálvin neve nem hangzott el a magyar kodifikáció során, de a polgári törvénykönyv mintáját az a holland polgári törvénykönyv képezi, amelyben egyértelmű a kálvinista hatás.
Merre tovább, Skócia?
John Chalmers, a skót egyház moderátora a skóciai reformátusság és a politika kapcsolatáról beszélt az idei függetlenségi referendum példáján keresztül. Elmondta, hogy egyháza két éve úgy döntött, nem foglal állást egyik lehetséges forgatókönyv mellett sem, ellenben beszélgetéssorozatot kezdeményezett arról, hogyan képzelik el a társadalom tagjai – akár az Egyesült Királyságon belül, akár független államként – Skócia jövőjét. A résztvevők egységesen állást foglaltak az emberi egyenlőség és a gyengék jogai mellett. A Skót Egyház 2013-as közgyűlésen kiderült, maguk az egyháztagok is megosztottak a kérdések, a vezetők nem akarták megszabni nekik, hogy szavazzanak. Ugyanakkor az egyház egyértelmű álláspontot foglalt a reformáció keresztény értékei mellet: ha új ország jön létre, annak el kell ismernie a vallási szabadsághoz való jogot, a nézetek és hitek sokféleségét, a skót egyházat.
A skót moderátor úgy érzi, a népszavazás – és az azt megelőző kampány – megosztotta a skótokat, felkorbácsolta az indulatokat. „Fájdalma van mindkét tábornak, s nekünk az a feladatunk, hogy megértsük őket a fájdalmukban” – mondta. A referendum után országos megbékélési istentiszteletet tartottak, s a politikusokat arra kérték, kötelezzék el magukat a közös cél érdekében. „Meg kell találnunk az együttműködés útját, hogy a megosztottság sebei begyógyuljanak. Az egyháznak ösztönöznie kell a két oldalt, hogy üljenek le és működjenek együtt a közös célért: Skócia jövőjéért.”
Eltüntetni az apartheid nyomait
A nap utolsó előadója Dawid Kuyler, a Dél-Afrikai Egyesülő Református Egyház Zsinatának tanácsosa volt; Református hit az Apartheid idején: Igazság és megbékélés, mint politikai program volt az előadása címe. Röviden bemutatta egyházát, amely kálvinista és Hollandiából ered, közösségére a francia hugenották és a skót reformátusok is nagy hatást gyakoroltak. „Történetünk azonban szégyenletes is” – tette hozzá a dél-afrikai egyházvezető. Felidézte, hogy az európaiak megjelenésével együtt korán megjelentek azok a nézetek, miszerint a fehérek jobbak az őslakosoknál és a színes bőrűek elmaradnak tőlük civilizáltságban, valamint felmerült az is, hogy nem helyén való a feketékkel együtt imádkozni. A 19. század végére pedig kialakult az egyházi szegregáció: 1881-ben megalakult a holland református missziói egyház, amely már faji alapokon szerveződött. Sajnálatos, de a holland reformátusok olyan teológiát dolgoztak ki, amely tagadta a fehérek és a feketék egyenlőségét. Dawid Kuyler leszögezte, az apartheid, mint a második világháború után kialakuló politikai rendszer alapjai az egyháztól származtak.
Dawid Kuyler hozzátette, nemcsak az elnyomottak között voltak az apartheidnek ellenzői, de a reformátusok között is többen nem értettek egyet a megkülönböztetéssel. Végül 1994-ben történt meg a demokratizálódás, sikerült elkerülni a polgárháborút. Az apartheid, mint rendszer megszűnt, de a nyomait nem lehet gyorsan eltűntetni. Dawid Kuyler egyháza, a Dél-afrikai Egyesülő Református Egyház (URCSA) 1996-ban elfogadta a belhaari hitvallást, amelynek elfogadói nemet mondtak a faji megkülönböztetésre. Az egyesülő az egyház nevében azt jelenti, hogy korábban faji alapon szervezett felekezetek egyesüléséről van szó. Így nem megosztott sem nemzeti, sem más téren. A dél-afrikai egyházvezető szerint a megbékélés üzenete a legfontosabb, de arról nem csak prédikálni kell, hanem gyakorolni is, ennek érdekében indították el az „Igazság és megbékélés” című programjukat az apartheid következményeinek feldolgozására. Dawid Kuyler kijelentette, el kell ismerniük, hogy a dél-afrikai társadalom rasszista. Ez mindenhová beszivárgott, éppen ezért nem szabad egymást vádolni, hanem fel kell tenni a kérdést, hogyan történhetett ez meg és hogyan szabadulhatnak meg ettől?
Csepregi Botond, Feke György, Keppel Ákos (fotó)