Mindnyájan korruptak vagyunk, nem kicsit, nagyon, sőt totálisan – így summázható Kálvin teológiai tétele. Az emberi létezés alapállapota, alaphelyzete a status corruptionis, a romlottság állapota. Tehát nem arról van szó, hogy valaki megcsúszik, hagyja magát korrumpálni, lezüllik valamilyen ideális emberi állapotból, hanem arról, hogy szinte csodaszámba megy, ha valaki ki tud emelkedni ebből az állapotból, felül tud emelkedni ezen az ősadottsgon, ellent tud állni a mindennapos kísértésnek. Az emberlét egyetemes állapota a status corruptionis. Ez nem antropológiai pesszimizmus, kálvinista sötétlátás, hanem bibliai realitás. A holland reformátusok a Dordrechti Kánonban (1618-1619) az 5 kálvinista TULIP, jellegzetes tanítás között az első helyre tették a total depravity-t, a teljes romlottságot. Mi hát a korrupció, mit lehet, lehet-e egyáltalán ellene tennünk? Referátumom első részében a korrupció nagyon izgalmas és elgondolkodtató bibliai ábrázolásaiból emelek ki néhány ó-, és újszövetségi példát. Itt azért időzünk el kissé hosszasabban, mert Kálvin, sőt a mai keresztyén szociáletikák is innen merítik kritikai szempontjaikat, látásukat, és azokat a kritériumokat, melyekkel nevén lehet nevezni az elferdült dolgokat, és cselekvési stratégiát lehet felépíteni a korrupció ellen. A második részben Kálvin tanításának idevonatkozó tételeit vesszük sorra. A harmadik rszben a mai összefüggésekből villantok fel néhány példát és korlátozási javaslatot, Christoph Stückelberger zürichi református szociáletika professzor és az általa alapított globetics.net nemzetközi intézet, valamint a Trancparency International anyagai alapján. I. A SZÓ JELENTÉSE, BIBLIAI ÖSSZEFÜGGÉSEK Az Ószövetségben a sahat = pusztítani, rombolni, megsemmisíteni ige, illetve az ebből képzett főnév, a הַשְׁחָתָה (kiejt: hashátá) = pusztulás, romlás, megsemmisülés az alapszó, ami 357-szer fordul elő az ószövetségi iratokban. Újszövetségi megfelelője a φθείρω igei forma, aminek főnévi képzett formája a φθορά = pusztulás, megsemmisülés, elmúlás. Ezeknek latin megfelelője a corrumpo ige = megsemmisít, szétzülleszt, tönkretesz, megtör jelentéssel, főnévi formája a corruptio = pusztulás, romlás, megvezetés, megvesztegetés. Ez a szó terjedt el Európában századok alatt és használatos ma is. Némi módosítással, és modernizálással mondhatjuk: megvesztegetés, baksis, csúszópénz. A héber eredeti szó ugyan nem a későbbi keresztyén teológia szakszava az eredendő vagy eredeti bűnre, a peccatum originale-ra, de jelzi azt a szinte végzetes megromlást, azt a drámai léttörténeti pillanatot, amikor Ádám és Éva a tudás hatalmának vágyában és kísértésében nem tudtak megállni és kiszakadtak eredeti rendeltetésükből, a totális és boldogító istenközösségből. ÓSZÖVETSÉGI PÉLDÁK A megvesztegetés, a korrupció bibliai esetei, amik ellen az első jelentkezéstől fogva küzdöttek Isten emberei, a bírák, a próféták, százas nagyságrendben tűnnek fel az Ószövetségben. Kezdve az elsőszülöttségi jog eladásától egy tál lencséért, amikor a lencsét főző Jákób így szólt az éhes Ézsauhoz, kihasználva annak fáradságát, éhségét: „Add el hát nekem azonnal a te elsőszülöttségedet” (1Móz 25,29-31). Ez a korrupció jó 3 700 éves. A próféták nem győzték bírálni a visszaéléseket, amiket Izrael közösségileg és egyénileg is elkövetett. Ézsaiás például igen keményen, egy ellenzéki párt hevességével támadta a korrupt fejedelmeket és politikai vezetőket: „Fejedelmeid megátalkodottak és tolvajok társai. Mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, az özvegyek ügye elébük sem kerül” (1,23). A prófétai kritika egyrészt megállapítja a fejedelmek, politikusok, elöljárók visszaéléseit, s azoknak nagyságát és mélységét a lent lévők, az árvák és az özvegyek, a szegények, a marginalizáltak sorsán át ábrázolja. Ahelyett, hogy velük törődnének, hajszolják a vesztegetést és szeretik az ajándékot. Milyen érzékletes ábrázolása a korrupció lényegének! Nem azzal foglalkoznak az arra hivatottak, ami a dolguk, hanem egyéni előnyeik után futnak! És mi a terápia? „Kezemet ellened fordítom, mondja az Úr, adok olyan bírákat, mint régen, olyan tanácsadókat, mint kezdetben…Sion jogossággal váltatik meg, megtérői igazság által” (1,25-27). Olyan mély tehát már akkor, három és fél ezer évvel ezelőtt a romlottság, a korrupció, hogy ezen csak Isten túlerejével, kezével lehet valamit változtatni. A csupa lúg-szavú, kemény próféta, Ézsaiás más helyütt így szól: „Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség…Jaj azoknak, akik megvesztegetésért igaznak mondják a bűnöst, de az igazak igazát elvitatják…gyökerük megrothad…ezért gerjedt haragra népe ellen az Úr…megveri, annyi lesz a hulla, mint a szemét az utcán” (5,20kk). Iszonyúan kemény szavak, mint amennyire iszonyú maga a visszaélés, a korrupció is. A status corruptionisból Isten ítélete, kinyújtott keze segít ki. De ennek meg van az emberi oldala is, az, amit nekünk meg lehet és meg is kell tennünk, azaz az anti-korrupciós erkölcsi követelmény, helyes magatartás: „Aki igazságosan él, és őszintén beszél, megveti a rabolt nyereséget, nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja azt kezével,…az ilyen ember magas helyen lakik, sziklaerőd a fellegvára” (Ézs 33,15). Jákób és Ézsau megvesztegetési történetéhez képest elmúlt közel ezer esztendő, amikor Ézsaiás mondta társadalomkritikáját. Aztán újabb jó másfél század, és jönnie jellett Ámósznak, aki így perelt: „(diagnózis): Sanyargatjátok az igazat, elfogadjátok a megvesztegetést, elnyomjátok a szegényeket a kapuban… (terápia) Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek” (Ám 5,12kk). Tehát: mint valami drámai bűnrefrén, korrupció-refrén, úgy ismétlődik meg Izrael életben ugyanaz a romlottság, s ezért kellenek újabb próféták, akik megszólaltatják a kritikát és felmutatják a lehetséges kiutat. És jó 700 évvel Jézus eljövetele előtt így kiált Mikeás a korrupt állapotok ellen: „Kivesztek az országból a hívek, nincs becsületes ember…A vezető ember követelőzik, a bíró fizetségre vár, a főrangú ember kimondja, mit kíván, és csűrik-csavarják az ügyeket…De eljön majd büntetésed napja…akkor lesz majd zűrzavar!” (Mik 7,2kk). ÚJSZÖVETSÉGI PÉLDÁK Nézzünk még néhány újszövetségi példát is. A legdrámaibb korrupciót Jézus korában és ellene a főpapok és Júdás követte el. A főpapi korrumpálás, a vallási korrupció, a lelki hatalommal való visszaélés megrázó története Júdás esete. „Látva Júdás, hogy elítélték (Jézust), visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek…eltávozott a templomból és felakasztotta magát” (Mt 27,3kk). A korrupció öl, ez esetben kettős értelemben is: a Názáretit és Júdást is. A korrupció aláásta Júdás önbecsülését. A pénz és a korrupció, illetve a hazugság félelmetes összefüggésére mutat rá Máté, amikor Jézus feltámadása után tanácsot tartottak a főpapok és az őrségből néhány katona. Az őröknek a vének „sok pénzt adtak, ezt mondva: Mondjátok, hogy az ő tanítványai odajöttek az éjjel, ellopták őt, amikor mi aludtunk” (Mt 28,11kk). A bibliai kijelentés sokféle formában szembesít a korrupcióval és küzd ellene. Sok bibliai hely világos elemzését adja a sokarcú korrupciónak és az ettől mentesülni akaró társadalomnak, közösségnek. Ezt így összegezhetjük: * a korrupció öl és rombolja az életet --------- Isten az életet akarja és védi * a korrupció semmibe veszi a szegények jogait --------- Isten igazságosságot akar * a korrupció akadályozza a gazdasági fejlődést --------- Isten tényleges fejlődést akar * a korrupció rombolja a bizalmat és megbízhatóságot ---------Isten közösséget épít * a korrupció erőszakkal, akár katonai erővel is él --------- Isten békét akar * a korrupció rombolja a hitelességet és összetartást --------- Isten emberséget akar. KORRUPCIÓ TEHÁT AZ, AMIKOR VALAKI A LEHETŐSÉGEIT, HELYZETÉT NEM RENDELTETÉSSZERŰEN HASZNÁLJA, HANEM SZEMÉLYES ELŐNYSZERZÉS, ÖNZŐ ÉRDEKEI ELÉRÉSE CÉLJÁBÓL VISSZAÉL HELYZETÉVEL, ÉS A RÁBÍZOTT ESZKÖZÖKKEL.. EZZEL TÖNKRETESZI, MEGRONTJA MÁSOK, ILLETVE AKÁR EGY NAGYOBB KÖZÖSSÉG (NEMZET, KORSZAK) ÉLETÉT. II. KÁLVIN ÉS A KORRUPCIÓ Fő művében, az Institutioban, A keresztyén vallás rendszere c. munkájában három fejezeten keresztül ír a korrupcióról (II 1 – II 2 – III 3). Ősokként biblikusan az eredeti vagy eredend bűnt jelöli meg, a péche originellet. Ez vezetett Kálvin szerint a dépravation originellehez, az eredeti, kezdeti bukáshoz. Radikális antropológiájában így fogalmaz a genfi teológus: „Az ősbűn természetünk örökletes korrupcióját és perverzitását, elferdülését idézte elő” (Inst II 1,8). Fejezeteken át fejtegeti az értelem, az intelligencia korruptságát (corruption de l’intelligence), az akarat korruptságát, romlottságát (corruption de la volonté). Mindez az egész emberi személyiség megromlását hozta magával: „A természeti ajándékok a bűn következtében megromlottak, korrumpálódtak, a természetfelettiek pedig megsemmisültek” (Inst II 2,12). Egyesül az általános isteni kegyelem (gratia generalis) limitálja a természeti romlottságot, hogy ne hulljon minden a káoszba, a totális megsemmisülésbe. Az újjászületés és a megigazulás indítja el a kilábalást a korrupcióból. Kálvin a kilábalást Isten segítségével hármas eszközrendszerrel tartja lehetségesnek: az isteni liberté, szabadítás (Jézus), az emberi volonté, az ezt elfogadó akarat és a grace, a kegyelem együttműködése, kooperációja segítségével. A korrupció megjelenésmódja sokféle. Alapvetően szinte mindegyikben az emberi concupistentia, a vágy működik. Megjelenik bűncselekményekre hajtó ereje a rablásban, a lopásban, a rongálásban, az élvhajhászásban, perverzitásban. De megjelenik társadalmi szinten is. Klvin a liberté, a volonté, és a grace kooperatív erejével küzdött Genfben a korrupció sajátos okai ellen. Ezek: - az idegengyűlölet, a xenofóbia, ami akkor ébredt az őshonos genfi polgárokban, amikor Kálvin engedte a hugenotta menekülteket letelepedni, s ők tízezres nagyságrendben lepték el a várost --------- befogadó mentalitás (a menekültek között török és zsidó is volt: „Urunk megmutatta, hogy testvérek vagyunk, mivel Krisztus az egész világnak az igazi békessége Ezért élhetünk együtt a testvérekkel abban a nagy családban, amit Krisztus az Ő vérével alapított meg” - 5Móz 22,1-4-ről). - a szegénységet, de a luxust is botránynak tartotta --------- a szükséges legyen meg mindenkinek (Isten azt akarja,…hogy mindnyájan el legyünk látva a szükségessel, s ne lehessen senkinek se túl sok, vagy túl kevés) - a munkanélküliség és koldulás közösségi bűn --------- szükséges, hogy a koldulást megakadályozzuk…Ha valakitől elveszik a munkáját, ezzel semmibe veszik az életét!” (Komm 5Móz 24,1-6-hoz). VÉDŐHÁLÓK Kálvin elveit és kritikáját intézményekbe öltötte, igyekezett intézményes anti-korrupciót megvalósítani: árvaház, iskola, ispotály, akadémia, a szociális háló kezdeti, de már működő formái. Claude de Sachinus genfi bankár 1545. november 7-én levelet írt Kálvinnak, adjon tanítást a kamatszedésről, hogy az keresztyénként gyakorolható, tisztességes legyen a mértéktartás keretei között. (Melyik bankár ír ma teológusnak ilyen tárgyú levelet?!). Kálvin válaszában hangsúlyozza: „Az igazságosságnak kell mindenben elsőséget biztosítani, ami kijelöli azt is, mi az, ami már túl sok, vagy túl kevés”. Egészen konkrétan fogalmazott válaszában, s leírta azt a hét szabályozót, amit szerinte minden körülmény között érvényesíteni kell. Ezek közül néhány: kamat max. 6,2 % - nincs uzsora!!! - Szegénytől nem szedhető kamat - A pénzkihelyezéssel nem szabad a szegényt lenézni - Nem feltétlenül kell mindig, mindenütt, mindent, mindenkitől elvenni! - Nem a kamatszokások, nem a világ igazságérzete a döntő, hanem Isten Igéje a pénzzel kapcsolatban - Egyéni és közhaszon egyensúlya – a vagyon szociális elkötelezettsége - A koldulás szégyen, a munkanélküliség kártékony - Ha valakitől elveszik munkáját, semmibe veszik az életét! III. KLVIN SZELLEMÉBEN A KORRUPCIÓ ELLEN A zürichi református egyetemi tanár, szociáletika professzor, Christoph Stückelberger foglalkozik behatóan a korrupció témájával. Ő az alapítója a globethics.net világhálónak, ami a legégetőbb közösségi-etikai kérdésekkel foglalkozik. Tanulmányainak summája: a korrupció mai formáival szemben a transzparencia, az átláthatóság, az átláthatóvá tétel a leghatékonyabb eszköz. Állandóan utal a világszervezetre, a Transparency International évi jelentéseire. Problémaértelmezése bibliai, kálvini eredezésű. A korrupció „az asztal alatt” intézi az ügyeket. Eredetileg az a magatartásforma, amelyik eltávolodik, elfordul, nem számol Istennel. Stückelberger definíciója, a II. definíció „A KORRUPCIÓ VISSZAÉLÉS A MAGÁN-, ÉS KÖZHATALOMMAL VAGY BEFOLYÁSSAL, A SZEMÉLYES ÉRDEKEK KIELÉGÍTÉSE CÉLJÁBÓL”. Formái: - kis korrupció – visszaélés a szegénységgel, a szegények helyzetével - nagy korrupció – visszaélés a politikai hatalommal, párttal, befolyással, pénzzel - felhasználói korrupció – visszaélés a szolgáltatásokkal - szürke korrupció – nepotizmus, favorizálás, előnyben részesítés tisztességtelenül… A társadalmi interakciókban működnek ezek a formák. Az ECLOF, az EVT egyházi vezetőjeként éveken át tapasztalta a főként harmadik világbeli visszaéléseket az egyházi segélyekkel, mikrohitelekkel. Van tehát a korrupciónak egyházon belüli megjelenése is! De a társadalom minden szektorában felüti fejét: gazdaságban, politikában, kultúrában, vallásban, morálban, jogszolgáltatásban… Megjelenik mint az állami bevételek kozmetikázása, tudatos minőségrontás, gazdasági hatékonyságcsökkentés, a társadalom tudatos erkölcsi meggyengítése, a választások manipulálása előzetes megvesztegetéssel és szervezett választási csalásokkal, a demokrácia lezllesztéseként, az emberi jogok fondorlatos korlátozásával és kijátszásával, a jogrendszer gyengítéseként, diktatórikus elemek becsúsztatásával a demokrácia keretei közé… Négy különösen veszélyeztetett zóna: a bíróságok a vallási közösségek a média az iskolák. Nem csak társadalmi, gazdasági következményei, romboló hatása van, de aláássa azokat a értékeket is, amelyek életbevágóak a normális társadalmi együttélésben: jogtalanság jogosság helyett – egyenlőtlenség, megkülönböztetés – hazudozás az igazság vállalása helyett – érdekek diktálta kényszerlépések – manipulációk. KORRUPCIÓELLENES LÉPÉSEK A Református Világszövetség (RVSZ) 2004 augusztusában tartott accrai 24. világgyűlése is fogadott el programot, az EVT már 8. világgyűlésén, Harareben szembenézett a korrupcióval, és azóta is folyamatosan monitorozza a helyzetet. Programjának neve: „Az egyházban és a társdalomban pusztító korrupció leküzdésére létrehozott program”. Ezek, s a Trancparency Internationallel történő együttműködés szívós küzdelmet folytatnak a lokális, a nemzeti, a kontinentális és a nemzetközi korrupció ellen, együttműködve a legkülönfélébb bíróságokkal, intézményekkel, szervekkel, rendőrséggel. Nagyon fontos és folyamatos az a munka, amit a globetics.net, az EVT, és az RVSZ végez: 1) a korrupció változó formáinak nyomon követésével, elemzésével bibliai-teológiai összefüggésekben; 2) a korrupciót termelő, újratermelő jelenségek, szervezetek, csoportosulások, intézmények elemzése és monitorizálása; 3) hatékony és gyors információcsere révén. Tehát a teológiai aspektus állandó jelenléte, az integritás, a transzparencia és a felelősség gyakorlása a megnyílt út előttük, előttünk. STRATÉGIAI FELADATOK Nagyon fontos, és még hazánkban nem kellőképpen kiaknázott lehetőségek: - az iskolai hit-, és erkölcstanoktatás szorgalmazása, ennek keretében a felnövekvő nemzedékekben anti-korrupciós attitűdök, felismerő készségek kifejlesztése!!! - a vallási közösségek, egyházak, a keresztyén értékrendet elfogadó pártok, csoportosulások közötti integráció, összefogás és nyílt társadalmi kritika megfogalmazása, közzététele, valamint állandó monitorizálás - a média, a nyilvánosság szerepének átgondolása a korrupció elleni küzdelemben - nemzetközi keresztyén(demokrata) integráció és hatékony együttműködés az izoláció elkerülésére - korrupció-mentes zónák, intézménynek létrehozása. Az óra parancsa erőteljes: hazánk a 180 országot felmérő korrupciós indexben 2001 óta egyre lejjebb csúszik. Akkor a 31. helyen volt, 5.3 ponttal a 10-es skálán. 2002-ban már a 33. helyen, 2003-ben a 40. helyen 4.8 ponttal, 2007-ben a 47. helyre ment vissza 5.1 ponttal, jelen eg a 46. helyen áll 5.1 ponttal. A drámai hazai és nemzetközi helyzethez illő három teológus gondolataival zárom előadásomat. A heidelbergi egyetem mai Kálvin-utódát, a református Michael Welker rendszeres teológiai professzort idézem: „Veszélyes lehet, amikor a törvény kijátszása országos méreteket kezd ölteni, cinkos egyetértés üti fel a fejét, vagy amikor az önigazultság a törvény betűjére kezd hivatkozni, hogy leplezze az eltorzult önzést és gátlástalanságot, meg a mögéje búvó cinikus embercsoportot. Így válik a jó törvény a visszaélők kezében a szépítgetés és a hazugságok elleplezésének az eszközévé, a hazug és másokat meghazudtoló önáltatás kiszolgálójává. Így fordul át a törvény a bűn erejévé, az igazságosság látszatának hatalmas hazugság-gépezetévé…Ez a látszat pedig megkötözhet egy egész korszakot, sőt egész kultúrákat is!”. És Kálvint: „Amíg nem lehetséges az, amit akarunk, addig azt kell akarnunk, ami lehetséges!”. Van tehát mit tennünk, még nincs késő! Lutherrel mondjuk: „Lehet, hogy holnap eljön a világ vége. De ma délután még ültetek egy almafát…”. Dr. PhD Békefy Lajos