A rövid levélről a reformátorok különbözőképpen vélekedtek. Luther „szalmalevélnek” nevezte, Kálvin „sokfajta tanítás pezsdítő forrásvizének” tekintette, s hangsúlyozta fontosságát a keresztyén élet különböző helyzeteinek a megítélésében.
Dr. Achim Detmers Kálvin-kutató professzor a német reformátusok honlapján, a reformiert-info.de-n egymás mellé állította a két reformátor véleményét. Tanulmányát az egyházi távoktatás keretében is hasznosítják. Jeruzsálemi Jakab, az Úr testvére lenne az első „pápa”? – teszi fel az izgalmas kérdést Detmers professzor. Időben kissé ugyan eltérően, Luther 1522-ben, Kálvin 1551-ben fogalmazta meg kommentárja előszavában a levélre vonatkozó nézeteket. Kálvin nem lát kielégítő, nyomós okot arra, miért kellene ezt a levelet elutasítani. Luther arra hivatkozik, hogy a régiek elutasították, de ő is jónak tartja ahhoz, hogy Isten törvényét keményen képviselje. S hozzáteszi: de nem tartja apostoli iratnak. Kálvin a levél egészséges magyarázatánál fontosnak tartja, hogy az egész Szentírást szem előtt tartsuk. Kálvin írásmagyarázati, hermeneutikai elve nem az volt, mint Lutheré. A wittenbergi reformátor azt tartja fontosnak, ami Krisztushoz hajtja az embert, a genfi reformátor szerint Krisztusban nyugszik az Ó- és az Újszövetség egysége, ami mindennél fontosabb. A Jakab levelet így a teljes Írás bizonyságtételének összefüggésében szabad, kell értelmezni. (reformiert-info.de – ekmd.de – 2010-11-03 – dr. békefy-röhrig klaudia – reformatus.hu)