Húsvét alkalmából Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke volt április 1-jén a Magyar Televízió egyik vendége. Az egyházvezető a beszélgetés elején elmagyarázta, hogy a mai húsvét az Ószövetségben is megjelenő páska ünnepében gyökerezik: amikor Isten kiszabadította népét az egyiptomi fogságból és átvezette őket a kettéválasztott Vörös-tengeren, ígéretet adott nekik, hogy elküldi a Szabadítót, aki az igazi fogságból – a bűn, a halál és a gonosz markából – szabadítja meg az emberiséget. „Az Egyiptomból való szabadulás annak előképe, ami Jézus Krisztus feltámadásában lett valósággá" – tette hozzá.
A dunántúli püspök elmondta, hogy a húsvét a legkedvesebb ünnepe, mert ilyenkor arra emlékezhetünk, ahogy Isten az örök élet távlatába helyezte az embert. „Ha az örök élet távolságában élhetünk, az kihat erre az életre is. Jézus feltámadása az örök életet jelenti számunkra, és ha van örök élet, akkor lehet lassabban, értelmesebben és boldogabban élni, újrakezdeni, megbocsátani, és nem presztízsből csinálni dolgainkat" – hangsúlyozta Steinbach József. Azonban az embernek akkor is tennie kell a dolgát a földi világban, ha békességet nyert, mert Isten mindenkire bízott feladatot – tette egyértelművé. „Talentumainkat kamatoztatnunk kell és közben kérnünk Isten erejét, hogy Ő pótolja ki a mi erőtlenségünket" – mondta.
„Boldog az az ember, aki az örök élet reménységében éli életét. Jézus Krisztus feltámadása konkrét valóság, mely odaát lesz teljessé" – folytatta a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) elnöke, majd hozzátette: a feltámadás nem súlytalan lebegés, hanem „egy új, megdicsőült testben támadunk fel, egymásra ismerve és megőrizve személyazonosságunkat – mert Isten új eget és új földet teremt az övéinek".
Isteni kényszer
„Az egyháznak meg kell szólítania a ma embertét, aki nagyon felpörgött életet él és olykor »kiégett«, ugyanakkor várja, hogy értelmesen szólítsák meg – amit az egyház meg tud tenni az evangéliummal" – válaszolta Steinbach József arra a kérdésre, megérti-e a húsvéti üzenetet a szekularizált társadalom. A püspök arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyház paradigmaváltásra kényszerül, hogy ma is érthető példákkal hirdesse az evangéliumot, miközben „valóban a világban létezik", és azokkal is megpróbál kapcsolatba lépni, akik nem kötődnek hozzá. Ugyanakkor hozzátette: meggyőződése, hogy „a hittitkokat az egyház nyelvén kell elmondani, ehhez pedig meg kell tanítanunk ezt a nyelvet a ma emberének is".
A társadalmi változásokkal kapcsolatban azt is hangsúlyozta, hogy „vége a kirakat ökumenének", a különböző keresztyén egyházak közösen próbálják megszólítani az embereket. „A ma jellemző környezet isteni kényszer arra, hogy megfogjuk egymás kezét, és együtt ragyogtassuk fel az evangéliumot és húsvét örömüzenetét" – osztotta meg tapasztalatait a református püspök, aki a MEÖT elnökeként gyakran van együtt testvéri közösségben más felekezetek tagjaival.
Steinbach József személyes példával zárta gondolatait: „Ma az én kis gyülekezetemben is tömve volt a templom. Az emberek jönnek, mert szeretik kultúrájukat és egyre inkább azt keresik, ami rájuk bízatott. Mi pedig ennek megmutatásán munkálkodunk – nem mások ellenében, hanem magunkért és sokakért."
Farkas Zsuzsanna, fotó: hirado.hu