„Egy népszerűtlen eszméket valló, a Földön sok évvel ezelőtt élt ácsmester hatásáról" elmélkedett John Ortberg, az Amerikai Presbiteriánus Egyház (PC USA) lelkésze, népszerű teológus szerző a Huffington Post amerikai napilapban.
„Teljesen mindegy, hogy ki, mit gondol róla, a Názáreti Jézus a nyugati kultúra kétezer évének legmeghatározóbb egyénisége volt. Ha lehetséges volna, hogy egy varázs-mágnessel eltávolítsunk a múltunkból mindent, amihez a legkisebb köze is volt, vajon mennyi maradna a történelmünkből?" – idézi a 2006-ban elhunyt Jeroslav Pelikankeresztyén teológus, a Yale Egyetem történészprofesszorának kérdését John Ortberg, aki szerint Jézus élete a hosszú csóvájú üstököshöz hasonlítható. Íme, néhány meglepő eszmei változás, amely az Ő hatásával magyarázható.
Gyerekek
Az ókorban a csecsemőket sokszor sorsukra hagyták, ha nem megfelelő neműnek születtek (könnyen kitalálhatjuk, milyen neműek voltak a nem-kívánatos gyerekek), vagy gyakran eladták őket rabszolgának. Az a bánásmód azonban, amit Jézus a gyerekek iránt tanúsított, ezeknek a szokásoknak a betiltását eredményezte. Sőt, Jézus gyerekekről szóló tanításainak hatására árvaházak létesültek, és megjelent a keresztszülők „intézménye" is. Egy Bakke nevű norvég tudós tanulmányt is írt erről a folyamatról, amelynek címe: Amikor a gyerekek emberekké váltak – A gyerekkor születése a korai keresztyénség idején.
Oktatás
A tanulás szeretete eredményezte a kolostorok megalakulását, ahol a tudományok magas szintű művelése folyt. A Cambridge, az Oxford vagy a Harvard Egyetem mondhatni Jézus hatására alakultak; mottójuk mindig az volt, hogy a tanárok és hallgatók „Istent teljes elméjükkel szeressék". Az első törvény, amely a kolóniákban előírta az intézményes oktatást, azon az elven alapult, hogy Isten a gyerekeket nem tudatlanságra teremtette. Az ókori világban népszerűek voltak a tudományok, azonban a tanulás egy elit csoport privilégiuma volt. Az a gondolat, miszerint minden gyermek Isten képmását hordozza, elősegítette az egyetemes írástudás népszerűsítését.
Együttérzés
Jézus olyan sok figyelmet szentelt a szenvedőknek, amely messze meghaladta az ókori gondolkodásmódot. A szegények és a betegek iránti együttérzése közvetve létrehozta a leprakórházak és az első szegényházak megalapítását. Később zsinati rendeletek írták elő, hogy ahol katedrális található, ott kórháznak, szegényháznak is kell lenni. Ezek voltak a világ első, önkéntességen alapuló intézményei.
Alázat
Az ókori erények közt az alázat nem kapott helyet – az emberek sokkal inkább tisztelték a bátorságot vagy a bölcsességet. Plutarkhosz könyvet is írt a tapintatos öndicséretről, amely ma akár a sikerlistákra is felkerülhetne. Jézus szolgai élete azonban erényi szintre emelte az alázatot. John Dickson ausztrál történész, népszerű teológiai könyvek szerzője szerint „nem valószínű, hogy bárki is magáévá akarta volna tenni ezt az erényt, ha nem lett volna olyan nagy hatása a keresztrefeszítésnek... Kultúránk még azután is tiszteletben tartja ezt a kereszttel társítható erényt, hogy már rég nem keresztyén."
Megbocsátás
Az ókori világban az volt az erényes cselekedet, ha az ember a barátainak kedvezett, míg ellenségeit megbüntette. Conan, a barbár igazából Dzsingisz Kán híres mondását fogalmazta újra, amikor arra a kérdésre válaszolt, mi a legjobb dolog az életben: „Lesújtani ellenségeinkre, végignézni elhurcolásukat és hallani asszonyaik panaszát."
Jézus másképp fogalmazott: az életben a legjobb, ha szeretjük ellenségeinket, akik ezáltal megbékélnek velünk. Hannah Arendt filozófus, a Princetoni Egyetem első női professzora, a 20. század legnagyobb hatású filozófusa szerint „a megbocsátás szerepét az emberi viszonyok összefüggéseiben a Názáreti Jézus fedezte fel." Talán ez a kijelentés nem egészen helytálló, de kétségtelenül Jézus volt az, aki ezt a jellemvonást a leghatásosabban népszerűsítette.
Emberség
Jézus mindig síkra szállt a társadalomból kitaszítottakért, ami a hatalmon lévőket sokszor bosszantotta. A nőket fenntartás nélkül fogadta be közösségébe, ezért hihetetlen számú női követője lett. Egy ősi keresztyén szöveg arra inti a püspököket, hogy ha egy gazdag hívő érkezik a közösségbe, ne szakítsák meg a liturgiát csak amiatt, hogy köszöntsék őt. Azonban ha egy szegény hívő jelenik meg az istentiszteleten, üdvözöljék őt azzal, hogy leülnek a földre. „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban" – így Pál apostol.
Talán ezeknél is fontosabb, hogy Jézus elviselte követőinek kudarcait. Nyilvánvaló, hogy legalább annyit hátráltatták őt földi munkájában, mint amennyire segítették. Ma is óriási számban alakulnak közösségek (Zsidók Jézusért, Muszlimok Jézusért, Volt-Szabadkőművesek Jézusért, Útépítők Jézusért, Cowboyok Jézusért, sőt, Ateisták Jézusért), akik állításuk szerint Jézus ügyét támogatják.
Forrás: John Ortberg/Huffington Post
Fordította: Burns Katalin