„Ez még nem a végleges harangláb, de nagyon szerettük volna, hogy a megnyitón megkonduljanak a harangok. Ezt ígértük a református egyháznak és a szútori közösségnek, nem akartuk, hogy azt higgyék, elfeledkeztünk róluk” – fogalmaz Orosz Örs főszervező, geográfus, aki a Gombaszögi Nyári Tábor feszített időbeosztása ellenére is kerít alkalmat a beszélgetésre. Azt már az első percekben megosztja velünk, hogy amikor lehetőségük nyílt a gombaszögi kemping megvásárlására, tervben volt egy szakrális tér kialakítása, ahol egyházi és kulturális programokat, illetve akár esküvőket is rendezhetnek.
Felmerült egy kápolna és egy harangláb megépítése is, de amikor 3 éve sikerült megvenni a területet, már tudtak az egykori pálos monostor ott található romjairól, melyeknek azóta megkezdődtek feltárási munkálatai is – így szinte adta magát, hogy emellé kerüljenek a megmentett harangok. „Tetszett a gondolat, hogy olyan helyre állítsuk őket, ahol több ezer fiatal ismerheti meg történetüket. Olyan helyre, ahol nekik szólalhatnak meg” – teszi hozzá a geográfus.
A vasárnap véget ért Gombaszögi Nyári Tábort jelenlegi formájában 2008 óta rendezik meg, de gyökerei egészen 1928-ig nyúlnak vissza – így idén 90. évfordulóját ünnepelték. A felvidéki fesztivál fontos küldetése, hogy a résztvevők megismerhessék egymást és a különböző álláspontokat a felvidéki magyar társadalmat érintő ügyekről, ennek köszönhetően pedig a későbbiekben aktívan formálhassák is azokat. A szervezők komoly hangsúlyt fektetnek a tábor függetlenségére is, a „legfőbb közös nevező” a magyar közösség iránti elkötelezettség. Ebben az évben is több ezer fiatal látogatott el a fesztiválra, ahol a zenei és közösségi programokon túl azt is megtudhatták, mit gondol például Ablonczy Balázs történész Trianon hatásairól, ahogy azt is, hol van Isten szerepe a családban.
Ez az elkötelezettség jelenik meg az Orosz Örs vezette SINE METU Polgári Társulás tevékenységében is, mely a tábor megszervezésén túl a hagyományok ápolását tartja legfőbb feladatának. „Egyesületünk számára fontos az értékmentés, ebben személyesen is van szerepem, gyermekkorom óta érdeklődöm a történelem, a helytörténet és a régiségek iránt” – mondja az egyesület vezetője. Ennek az érdeklődésnek köszönhetően mentették meg például tavaly Tompa Mihály szepességi szobrának maradványait is.
A lelkipásztor-költő élete utolsó időszakában a szepességi Feketehegy-fürdőn pihent, ahol Faragó József szobrászművésznek köszönhetően már halála évében, 1868-ban felállították első köztéri szobrát. Ennek az alkotásnak a trianoni békediktátumot követően nyoma veszett, csupán a kovácsoltvas kerítés és a gránit talapzat őrizte tovább Tompa Mihály emlékét. Mivel a fürdőt államosították, az utóbbi években pedig eladósorba került, a SINE METU Egyesület tagjai úgy döntöttek, megmentik a fennmaradt alapokat: Éliás Ádám kassai szobrászművész munkája nyomán az eredeti gránit talapzatra új mellszobor került, melyet tavaly avattak fel a Gombaszögi Nyári Tábor megnyitóján.
„Amikor a kezdeti érdeklődés »szoborújraállítási-akcióvá« nőtte ki magát, egyértelmű volt, hogy felvesszük a kapcsolatot Nagy Ákos Róberttel, a Gömöri Református Egyházmegye esperesével, mert nem szerettük volna kihagyni az egyházat – már csak azért sem, mert az új szobrot pont a reformáció 500. és Tompa Mihály születésének 200. évfordulóján avathattuk fel” – folytatja Orosz Örs, akitől azt is megtudjuk, emiatt a kapcsolatfelvétel miatt hallottak végül a szútori templom mostoha helyzetéről is.
„A Tompa-szobor talapzatának korábbi helyszíne azóta magánkézbe került, pont úgy az utolsó pillanatban sikerült megmentenünk, ahogy a harangokat” – teszi hozzá az egyesület vezetője. Mint mondja, amint megismerték a szútori gyülekezet történetét, azonnal úgy gondolták, kötelességük tenni valamit a közösségért. A harangok mellett kísérletet tettek a templomgomb megmentésére is, de az időjárási viszonyok miatt ezt nem tudták befejezni, egyelőre a kakas leszerelése kezdődött meg. „Megegyeztünk az egyházzal, hogy Jánosiban, az ottani gyülekezetnél helyezzük majd el a gombot, így megmaradhat az utókornak” – magyarázza Orosz Örs.
A főszervező azt is hangsúlyozza, ugyan a megnyitó napján bemutatták a harangokat, az engedélyeztetési folyamat elhúzódott, ezért a látogatók még nem a végleges állapotában látják a haranglábat. A vasszerkezethez a következő egy évben egy hatméteres kilátót építenek, amiről madártávlatból megszemlélhetővé válik az egykori monostor, és kap majd egy toronysisakot is, ami megvédi az időjárás viszontagságaitól. A szervezők remélik, hogy ennek köszönhetően a harangok hosszú évtizedekig szólhatnak majd a Sajó-völgyben járókhoz.
Bár a kemping központi programja egyelőre a júliusi tábor, az egyesület tagjai azon fáradoznak, hogy a terület alkalmassá váljon még több évközi esemény lebonyolítására. Orosz Örs szerint ebben is fontos szerepet játszanak az olyan emlékek, mint a harangok, a Tompa-szobor vagy akár az a jaguár formájú vízköpő, ami a Kretzoi Miklós paleontológus által 1942-ben felfedezett, Panthera gombaszoegensis nevet viselő ősi ragadozó macskaféle maradványai megtalálásának állít emléket. „Ezek olyan történetek, amikről beszélnünk kell, ezért mindegyikhez készítünk háromnyelvű leírást, ezekkel is szeretnénk továbbadni közös múltunk tanúságait” – fogalmaz a geográfus.
Utoljára szólaltak meg a felvidéki Szútor község református romtemplomának harangjai január 21-én.
Orosz Örs számára ilyen „történet” maga a református vallás is – mint mondja, hálás, hogy egy ennyire összetartó és öntudatos közösség tagja lehet. „Nekünk, felvidéki magyaroknak ez egy megtartó erő. Mindegy, hogy Mátyusföldön vagy a Bodrogközben járok, érzem, hogy ez közös értékünk” – vallja. Természetesen saját reformátussága is szerepet játszott a harangok megmentésének ötletében, de azt is felidézi, mennyire megerősítő és felemelő érzés volt részt venni a szútori istentiszteleten, amit a harangok leszerelésekor tartottak. „Nekem sokat jelent egyházunk története, tanítása és egyszerűsége – teszi hozzá. – Büszke vagyok rá, hogy református vagyok, ha a mai fejemmel kellene egyházat választanom, akkor is megszólítana. Ezért feladatunk ezt az örökséget is ápolni és továbbadni.”
Farkas Zsuzsanna
Fotó: Szarvas László / reformata.sk