„Afganisztánban megölnek német katonákat. A német nép nevében folytatnak ott háborút, ha nem is egy ország hadseregével szemben, de a Talibán terrorista csoportokkal szemben” – mondta egyházvezetői, évértékelő jelentésében Nikolaus Schneider lelkész, a Rajnai Tartományi Protestáns Egyház prézesze a 60. zsinaton, ami egy héten át tanácskozik Bad Neuenahrban.
Németország második legnagyobb protestáns egyházközösségének vezetőjeként szólt évi értékelő beszédében arról, hogy hazájában minden párt, társadalmi csoportosulás és az egyházak is megpróbálják újra meghatározni a „háború” szó érelmét. „És mindnyájan nagy intenzitással kérdezzük politikai és teológiai kritériumok alapján, lehet-e igazolni a katonai erőszakot” – fogalmazott Schneider. Amikor a terrorista Talibán csoportok saját népükkel fordulnak szembe, akkor a külföldi katonai erő alkalmazása az EKD (= Németországi Protestáns Egyház) békeirata értelmében sem utasítható el alapvetően. Jóllehet a német katonai kontingenst nem lehet azonnal kivonni Afganisztánból, de az afgán népesség képviselőivel tárgyalni kell a kivonulás reális forgatókönyvéről. És nem csak a német vagy afgán Parlamentben, hanem az egész társadalomban, Németországban és külföldön is nyílt és őszinte vitát kell folytatni a Bundeswehr szerepvállalásáról. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Bundestagban nem csak a katonai jelenlétről, hanem a német nem-kormányszintű szervezetek tevékenységéről is szavazni kell. Egyértelműen meg kell nevezni, hogy mekkora összegeket fordítanak katonai célra, és mennyi jut a civil szolgálatoknak Afganisztánban.
Beszédében hitvalló lendülettel vallott arról, hogy a világ retteneteivel szemben a keresztyén hit erőt és bátorságot nyújt. „A keresztyén hit nem varázsolja el a világ retteneteit, sem személyes sorsunk súlyos gondjait. A keresztyén hit nem 'ópium a nép számára'. Nem ködösíti el életünket kegyes szólamokkal, hanem szembenéz a nehézségekkel” – hangsúlyozta az egyházelnök abban a jelentésben, amit az egyház számára fontos eseményekről állított össze. A hit bizonyos marad és bizonyossá tesz a rettenetek idején is Isten szeretetéről, és minden látszat ellenére is ráirányítja tekintetünket Isten jövőjére.
Felemelte szavát a Németországban is egyre nagyobb méreteket öltő gyermekszegénység ellen, követelte a hátrányos helyzetű gyermekek esélyegyenlőségét. Főként a helyi közösségeknek kell nagyobb odafigyeléssel segíteni a hátrányos helyzetű gyermekek helyzetének javítását. Már vannak polgármesteri és városi kezdeményezések, melyek hatékonynak bizonyulnak.
Aggódó hangon szólt azonban Nikolaus Schneider prézesz az izraeli és a palesztinai helyzetről. A jelenlegi politikai helyzetben nem lát biztató jeleket a béke megteremtésére, mert mindkét oldalon a radikálisok határozzák meg az eseményeket, s ezek csak győzelemről vagy legyőzésről akarnak tudni. „Mivel kiváltképpen kötődöm Izraelhez, ezért az Izrael által elkövetett erőszak kiváltképpen megrettent” – szólt helyzetelemzésében Schneider prézesz. Falak felhúzásával a helyzetet nem lehet megoldani, a falak akadályozzák a találkozást és a békemunkát.
Pozitív mérleget vont viszont a római katolikus egyházhoz fűződő protestáns viszonyról. A jó kapcsolatok a rajnai protestánsok és katolikusok között segítik betemetni a mély történelmi árkokat, kölcsönös bátorítást és erősödést jelentenek sok keresztyénnek. A remény jelének látja azt is, hogy a német Alkotmánybíróság döntést hozott a vasárnap védelméről. – A német protestánsok jövője szempontjából is jelentős zsinat egy héten át folytatja munkáját. (EKiR.de – reformiert-info.de – 2010-01-11 – dr. békefy - ©reformatus.hu)