Mi késztette arra, hogy az internetes felületen megfogalmazza gondolatait?
Már '94 óta vagyok presbiter, 10 éve gondnok. Sok presbiterrel és gondnokkal van kapcsolatom, és úgy gondolom, hogy meg kell szólalnom, el kell mondanom a véleményemet, ami előreviheti az egész presbiterség ügyét.
A dudari presbitérium a lelkésszel (Bal szélen Balogh István)
Mondjon néhány mondatot a falujáról és a református gyülekezetről!
A Bakonyban fekvő Dudarról tudni kell, hogy 1947-ig tiszta református falu volt, 1400 lakosából 1390 református volt. Változást csak az 1948-tól kezdődő évek hoztak, amikor is a bánya megnyitása miatt felduzzadt a község lakossága. Ma 530 fős a gyülekezetünk, a falu pedig 1800 lakosú. Az eltelt idő alatt – a bányanyitás és több, más felekezet megjelenése következtében – annyira megváltozott a helyzet, hogy a többi egyház mellett egy kis református egyházközség lettünk. A jól működő bánya 1995-ig adott munkalehetőséget, fejlődött a falu... és közben csökkent a református többség. Most Mórra, Győrbe járnak dolgozni a fiatalok, illetve itt helyben is vannak kisebb, 20-30 embert foglalkoztató vállalkozások. A gyülekezet korosztályi összetétele nem fiatal, nem is középkorú, a java része 60 év körül van már. Az egyházfenntartói járulékot fizetők arányában olyan 50 éves átlag életkor jön ki, de a templomba járók, az „igazi" gyülekezeti tagok 60 év körüliek. Ennek az egyházközségnek a vezetésében veszek részt.
Miért gondolja azt, hogy – ahogy le is írta – „a presbiterválasztásról való eszmecsere már egy évvel a választások előtt is nagyon fontos, nagyon időszerű"?
Éppen azért, mert „eléggé alulképzettek" a presbiterek. Foghatjuk ezt az elmúlt 40, 70, 100 évre is, tény, nem volt szükség arra, hogy a presbiterek akár a hit, akár az egyház más ügyeibe „belefolyjanak". Sokkal inkább arra volt szükség, hogy fizikailag jelen legyenek a gyülekezet vezetésében. Ezen változtatni kell. Az a 60 nap, ami a jelölésre van adva, nem elég ahhoz, hogy normálisan ki legyenek választva azok a presbiterjelöltek, akik közül majd szeretnénk választani. Őket már a tisztújítás előtt egy évvel ki kellene választani és képezni kellene: mire odakerülnek, hogy a presbitérium tagjaivá válnak, már „képben legyenek". Másképp csak az fog történni, hogy valaki „be fog esni" a presbitériumba, és utána csodálkozik, hogy mi van ott és mi nincs...
Milyen a kívánatos viszony a lelkész és a presbiterek, a lelkész és a gondnok között, hogy közös szolgatársak legyenek?
Ez a legnehezebb kérdés, és valószínű, „itt van a kutya elásva" a presbitériumok működését illetően. Az én személyes meggyőződésem az, hogy a presbitériumnak, a gyülekezetnek mindent meg kell tenni, hogy a lelkész jól érezze magát. Az anyagi lehetőségeket is meg kell teremteni, ez a presbitérium feladata. Persze amennyiben a lelkész ezzel visszaél, mert ilyen is van, akkor sok probléma adódik. Vajon miért nehéz alkalmas presbitert találni? A gyülekezeti tagok (a potenciális presbiterjelöltek is) azért azt jól látják, hogy az egyházunkat túlzott lelkészközpontúság jellemzi. A presbiterjelölt is hamar átlátja: hiába van neki esetleg jobbító szándékú javaslata, amennyiben az a lelkésznek nem tetszik, nem lesz belőle semmi. És itt van nagy szerepe a gondnok személyének: oda tud-e állni a jó ügy mellé, esetleg a lelkész ellenében is. De ez igaz fordítva is: ki tud-e állni a gondnok a lelkész mellett? Ez csak akkor lehetséges, ha a gondnok rendelkezik megfelelő egyházi ismeretekkel. Én úgy gondolom, hogy a jó lelkész-gondnok kapcsolat abban rejlik, ha igyekeznek megérteni egymást, és látszik mind a két fél részéről, hogy a gyülekezet érdekében és Isten ügye iránt elkötelezve tevékenykednek. Amikor az egyik fél nem ebben a megoldásban érdekelt, akkor ott mindig vita van.
A presbiter egy közösséget képvisel.
Ezért kell már jóval a tisztújítás előtt „nézegetni" a presbiterjelölteket, főleg a fiatalokat. Véleményem szerint legalább negyven év körüli embereket kell találni. Egyházunkból, de talán a többi felekezetből is „eltűnt" a negyven év körüli korosztály, de mégis csak ők kellenének, mert ők vannak a világi élet sűrűjében, ők tudnának bizonyságot tenni mindenhol, ahol járnak: „én presbiter vagyok, a református egyház így működik..." Jelen pillanatban ilyen ember elég kevés van, a mi gyülekezetünkben is. A legutóbbi presbiterválasztáson is igyekeztünk fiatalítani, de nem sok fiatal vállalt jelöltséget, így az átlag életkor 55 év lett a presbiteriumban. Ha most sem megyünk el a fiatalabb korosztály felé, akkor nem tud a gyülekezet elég rugalmassá válni.
A cikkben is leírta, hogy a gondnokok, presbiterek ne csak a bibliaismeretben legyenek képzettek, hanem az egyházi törvényekben is.
Nekem ez a szívfájdalmam, amióta gondnok is vagyok. Nagyon kevés az érdeklődés eziránt. Dudaron gondnokként igyekszem elmondani az egyes teendőknél: ez azért van így, mert a törvény így és így írja. Sok helyen járok, találkozom gondnokokkal, presbiterekkel, és észreveszem, hogy nagyon sok presbiter nem ismeri az egyház működését. Most például a január elsején hatályba lépett díjlevélmódosításról még a márciusi gondnoki konferencia résztvevőinek a fele sem tudott, pedig muszáj az egyházi törvényeket, rendeleteket ismerni.
Itt megint a viszonyról is szó van, hogy a lelkész mennyire van tisztában ezekkel és mennyire adja át annak a testületnek.
Én jobban szeretném, hogy ne csak a lelkész adja át. Sőt, ha én vagyok a gyülekezet társelnöke, akkor nem jó az, ha a lelkésztől hallom vissza, hogy mit üzentek nekem az esperesi hivatalból. Azért kellene egyházmegyei képzéseket szervezni, már a választások előtt egy évvel, hogy fel tudjuk készíteni a következő, a leendő presbitereket, és persze azokat is, akik újraindulnak, mert rájuk is ráfér mindenfajta ismeret. Legutóbb Füreden volt olyan tapasztalatom is, hogy valaki nem is tudta, hogy zárszámadást kell csinálni. Nem mindenki tudja, hogy – többek között – a zárszámadást, a költségvetést a lelkésszel együtt a presbitériumnak kell elkészíteni. Ebből következik, hogy célszerű lenne, ha legalább egyházmegyei szinten gyakoribb tájékoztatást kapnának a gondnokok az egyházat érintő ügyekről, tervekről.
Mit kellene tenni az elkövetkező egy évben, hogy minőségileg jobb presbitériumok alakulhassanak?
Már most ki kell választani a lelkésznek, a gondnoknak és egy diakóniával, misszióval foglakozó presbiternek azokat a személyeket, akik Isten ügye, egyháza iránt elkötelezettek. Ha kell, tételesen el kell mondani az egyház belső felépítését, a gyülekezeti adminisztráció fontosabb tételeit, a gazdálkodást, a diakónia minden formáját. Ha ezek ismeretében vállalja a felkeresett személy a jelölést, akkor folyamatosan képezni kell a fenti témákban, és meghívni presbiteri ülésekre.
Fontos, hogy tudatosan készüljön egyházunk a választásra, és még fontosabb, hogy legyen akarat a tudatosságra. Nemcsak azért, hogy a zsinat-presbiteri elv teljesüljön, hanem azért is, mert ennek sikere vagy sikertelensége nagyban meghatározza egyházunk életét, jövőjét. Azaz sikerül-e olyan presbitereket választani, akik egyházunkat ismerik, és képesek egy egyházközség életét úgy szabályozni, befolyásolni, hogy azáltal a gyülekezet fejlődjön, úgy lelkileg, mint fizikailag.
Telepóczki Márta, fotó: refdunantul.hu
Június 12-e egyházunkban a presbiterek vasárnapja. A presbitériumok, gyülekezeteink hat évente választott vezető testületei a jövő évi tisztújítás során újulnak meg.