Az alkalom elején Koroknai András református börtönlelkész köszöntötte a vendégeket, majd átadta a szót Tikász Sándor bv. dandártábornok, intézetparancsnoknak, aki röviden beszélt a történelmi egyházak szerepéről a Szegedi Fegyház és Börtön életében. Elismeréssel szólt a lelkészek tevékenységéről, mert segítségükkel az elítéltek a börtönben egy kis közösséget találnak, ahol jól érzik magukat, egyben megismerik az Istenhez vezető utat. A benti vallási csoportok támogatásával az emberek szabadulás után könnyebben visszatalálnak a családhoz.
Az istentisztelet közös imával kezdődött, ami után Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke ismertette a II. Helvét Hitvallás születésének körülményeit. A püspök a Bibliából az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvből Péter és János apostolok tanúságtételét idézte fel. „A tanú szava szent dolog – hangsúlyozta –, és minden keresztény hívő embert kötelez." A II. Helvét Hitvallásról az ország szinte minden börtönében rendeztek elítélteknek vetélkedőt, tíz református börtönlelkész állította össze a feladatsort, amit a Szegedi Fegyház és Börtön I. és III. objektumában huszonnégy fogvatartott oldott meg. Átlaguk 4,25 pont lett. „Az igazi vizsga az lesz, amikor egymással cselekszünk jót" – mondta Fekete Károly.
Ezután a börtönlét nehézségeiről és áldásairól tettek bizonyságot fogvatartottak. Egyikük a Csillag Mars téri épületében tölti büntetését és elmesélte, hogy milyen komoly törés volt a családjának, mikor börtönbe került, szinte összeomlott az élete. A vallásnak köszönheti, hogy megtalálta, ami majd kivezeti az életbe, hiszen tíz hónap múlva szabadul. Bent a börtönben szociális szakgondozói és egyházi tanulmányokat folytat. A börtönévek elviseléséhez erőt adott számára, hogy a családja mögötte állt, és bent a börtönben hívő lett. Az istentiszteleten mellette ült felesége és édesapja. Egy másik fogvatartott öt éve van Nagyfán, már a kezdetektől fogva a református gyülekezet tagja lett, hiszen kisgyermekkora óta református, még a nagymamájától kapta a Bibliáját. Fiatal felnőttként ugyan nem járt templomba, mint mondta: „a rohanó élet elragadta Isten szeretetétől”. Bent a börtönben ismét rátalált erre az érzésre. Beszélt az egyházi foglalkozások felszabadult légköréről, és két verset is elszavalt.
Az istentisztelet Juhász Tibor római katolikus börtönlelkész beszámolójával folytatódott, melyben személyes életútjáról említett néhány mozzanatot, mikor kispapként kórházi betegek lelkigondozója volt és beszámolt a Szegedi Fegyház és Börtönben folyó hitéleti tevékenységről. Végül a II. Helvét Hitvallás vetélkedőn eredményesen szereplő fogvatartottak egy-egy képeskönyvet kaptak ajándékba a debreceni Nagytemplomról, Tikász Sándor intézetparancsnok pedig az egyik elítélt által készített alkotást adta át a református püspöknek, amely a debreceni Nagytemplomot ábrázolja.
Bozó Bea, Fotó: Barcza János
Forrás: ttre.hu