„Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám” (Habakuk 2,1)
Ez az igerész kíséri idén a REND három napját, amely alatt az Őrség nem csupán a találkozónak otthont adó térséget jelenti, de a keresztyén élet és feladatvállalás egyik fontos metaforájává is válik. „Minden hívő ember arra kapott elhívást, hogy őrizze azt, amit az Úr bízott rá” – figyelmeztetett Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke köszöntőjében. A hit, a nemzeti örökség és identitás őrzése nem is történhetne méltóbb helyen, mint az Őrségben, ahol dunántúli egyházkerület területileg legnagyobb, ám lélekszámát tekintve legkisebb egyházmegyéje fekszik. Őriszentpéter történelme összefonódott a hazája határait és hagyományait őrző nép sorsával, de ezt az őrhelyet ezúttal nem csak a település, de a REND összes résztvevője elfoglalhatja. „Az őrzés azt jelenti, hogy örökkévaló értékeket őrzünk, az örök élet igazságát, az Igét és Jézus Krisztus evangéliumát.” – fogalmazott a püspök.
Itt is vannak mindahányan, akik őrizőkké kívánnak lenni: a REND hívószava nemcsak a dunántúli reformátussághoz, de a Kárpát-medence széles területére eljutott. A pénteki nyitó istentisztelet előtt szinte attól kellett tartani, hogy a hatalmas sátor árnyéka nem lesz elég a sereglő vendégeknek, a valamivel több mint ezer főt számláló település ritkán lát ekkora sokaságot egy helyen. Az Őrség csendje sem szokott a fúvószenekar hangos muzsikájához, most mégis, mintha sosem szólt volna más: a 90. zsoltár dallamait a gyülekezet énekszavával együtt vitte a szél messzire.
„Effata, azaz nyílj meg!” (Márk 7, 34)
„Az Őrségben nincsenek zárt utcakapuk, sem kerítések, az itteniek bárkit szívesen fogadnak az otthonaikba. Azt vallják: nincsen rejtegetni valóm, nyitott az életem. A mai emberre nem ez a viselkedés jellemző, a Szentírás viszont azt hangsúlyozza, Jézus szeretné, ha megnyílnánk egymás előtt, és előtte is. Krisztus a süketnek mondta, „Nyílj meg!”, s szavára az meggyógyult, de ki tudja, hány ilyen lelkileg beteg hallású embertársunk szorul hasonlóan gyógyulásra mellettünk. Vajon meghalljuk-e ilyenkor az Ige szavát?” – tette fel a kérdést Szakál Péter, az Őrségi Református Egyházmegye esperese nyitó prédikációjában. A REND lehetőség a találkozásra Istennel és egymással is, lehetőség arra, hogy lelkileg is megéljük az Ige szavát és Jézus méltó eszközeivé válhassunk. Az esperes zárásként kiemelte: Krisztus csak azokat tudja ma is meggyógyítani, akiket odavezetnek hozzá, ez pedig nekünk, keresztyéneknek a felelőssége. Ahhoz viszont, hogy jó eszközei lehessünk az Úrnak, a gyógyulást először az egymással való találkozásban kell megkezdenünk.
„Testvérek vagyunk az Úrban”
Ahogy a „Szala” fölötti kis hídon az áhítatról a Szabadtéri színpadhoz vándoroltunk, már az erdélyi kürtőskalács édes-fahéjas illata vezetett minket a református templom tornyának és fenyőfáinak enyhet adó árnyéka alá. Míg a templom lábánál fekvő kis játszóteret a gyerekek önfeledt zsivaja harsogta be, addig a színpadot a székely népviselet és a Pápai Vadvirág Táncegyüttes műsora töltötte be jókedvvel és élettel. A „Keleti-nyugati székelyek találkozója” a kárpát-medencei nyitottság szellemiségét képviselte.
A fórumon kiderült: a székelyek a honfoglaláshoz csatlakozva az ország őrzői lettek a keleti és a nyugati határra helyezve, így az Őrségben számos székely gyökerekkel bíró család él ma is. Az alkalmon a székelyudvarhelyi Belvárosi Református Egyházközség tett bizonyságot, lelkipásztoruk, Gede Ildikó (lenti képünkön) így fogalmazott: „Valamikor becsapódott egy kapu az itt élő, megmaradt székelyek és a keleti székelyek között. Isten kegyelméből most megnyílt ez a kapu, nekünk pedig nagyon sokat jelent ez a kéznyújtás, és ez a kapunyitás. Hiszem, hogy Isten akarta, hogy megéljük az egymásra találás csodáját, és hogy a világ legszebb nyelvén szólíthassuk egymást testvéreknek. Ahhoz, hogy áldás legyen a magyarság életén, az kell, hogy tudjunk egymásról, szeressük egymást, és érezzük, hogy testvérek vagyunk az Úrban is, a gyökereinkben is, és a nyelvünkben is.” A lelkipásztor bizonyságtételét a kis székelyudvarhelyi küldöttség és a közönség soraiban néhányan egy-egy könnycseppel kísérték a műsorzáró népdal pedig így válaszolt nekik: „Életemben csak egyszer voltam boldog, akkor is a két szememből könny csorogott.”
A REND-et kétévente szervezik meg a Dunántúli Református Egyházkerület területén – immár hatodik alkalommal –, mindig más-más település befogadó szeretetét élvezve. A hagyományos egyházi alkalmakon túl más műfajok is megjelennek (az első napot a Misztrál zenekar és a Zeneakadémia doktoranduszainak koncertje, valamint a Filmklub zárta, amelyben a Tűszekerek c. filmet vetítették le), a sokféle programot azonban összeköti az evangéliumi tartalom, amely a koncerteket és a fórumtalálkozókat is egyaránt áthatja. A szombati nap a hagyományos egyházi alkalmakon és a családi programokon kívül többek között nőszövetségi, kórus-, presbiteri, valamint református réteg- és hivatástalálkozókkal folytatódik.
Németi Noémi
A képek forrása a Dunántúli Református Egyházkerület honlapjáról, a refdunantul.hu-ról elérhető galériák. További képek a pénteki, a szombati, valamint a vasárnapi eseményekről.