Amikor megérkeztem Hajdúnánásra és megkérdeztem, hol találom Gacsályi Gábor lelkipásztort, a szervezők készségesen azt válaszolták: a templomban, a gyülekezeti házban, a parókián, az iskolában, vagy az idősek otthonánál. Először értetlenül álltam a válasz előtt, majd megköszöntem a segítséget és továbbléptem. Abban a pillanatban értettem meg a választ. Az öt épület kertszomszédságban van egymással. A templom parkja és a mögötte lévő épületek kis szigetet alkotnak Hajdúnánás szívében.
Ebben a meghitt környezetben tartottak hálaadó ünnepséget vasárnap délután. Ünnepi istentiszteleten emlékeztek meg arról, hogy a tizenöt éve újraalapított általános iskolához új tornatermet építettek valamint a hálaadó alkalmon a Református Idősek Otthonának falán emléktáblát is avattak az intézmény hét éves áldásos munkájáért. „Az evangélium ereje és hatalma betöltötte ezt a vidéket” – mondta az istentiszteleten Bölcskei Gusztáv. „Az ige segített talpra állni és lámpásokat gyújtani. Csodálatos, amikor az ember megtapasztalja, hogy Isten jóra fordítja Sion sorsát” – fogalmazott igehirdetésében a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke.
Az ünnepségen több mint nyolcszázan adtak hálát az iskola eredményeiért az újraalapítás tizenöt éves évfordulója alkalmából. Szabóné Marth Éva, az iskola igazgatója beszédében így fogalmazott: „A hajdúnánási református iskola a református csillag fényében látszik a városban, és ezért egyre többen látják az áldásokat is az életünkben. ”
Hogyan jött létre tizenöt év alatt egy iskola és egy idősek otthona valamint egy „élő közösség”? – tettem fel a kérdést Gacsályi Gábornak. „Az elmúlt évtizedek lelkipásztorai, a presbitérium, a dolgozók és Isten – ez a „stáb” a kulcsa a sikeres közösségnek és annak, hogy eljussunk oda, ahol ma vagyunk” – válaszolta a hajdúnánási lelkipásztor.
„Nehéz volt az indulás és sok volt az indulat a városban évekkel ezelőtt” – emlékszik vissza a lelkipásztor. „Voltak, akik azt mondták, a szülőknek kell a fát behozni az iskolába, és még tavaly ősszel is azt állították, hogy nem tudunk tornatermet építeni.”
Aztán 2010. március 21-én, vasárnap délután büszke, tornaruhás, iskolások vonultak be érmükkel a nyakukban a tornatermükbe és az iskola néptánccsoportja kurjongatott a modern épületben. Abban az épületben, amelynek megépítésére pályázati pénzt többszöri próbálkozás után sem tudtak nyerni, ezért a hívők téglajegyeket válthattak, az egyházközség és a tiszántúli egyházkerület pedig támogatta a beruházást.
Gacsályi Gábor az ünnepség után elárulta azt is, már azon gondolkodik, hogy óvodát, később pedig középiskolát hozzanak létre. Vajon ma is kigúnyolnák, mint évekkel ezelőtt?
Dobos Zita