Egy a Lélek, egy az akarat, „egy" a közösség. Talán ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni legjobban az imaéjjel hangulatát. Azt a fantasztikus élményt, amikor a lelki testvérek közösen emelik fel kérésüket Isten elé, határon innen és túl. Egy akarattal fohászkodva egy közös ügy érdekében, mely lelki egységgé kovácsolja az imádkozókat.
Nagy örömünkre nekünk is lehetőségünk nyílt arra, hogy csatlakozzunk az idén megrendezett imaéjjelhez. Központi témánk a háború sújtotta térségek békéjéért való imádság volt. Két nagy részre bontottuk az estét. Az elsőben a háborús övezetekért, a nyomorúságban élő emberekért könyörögtünk. Az alkalmat énekkel és rövid tanítással kezdtük, melynek középpontjában az imádság és az elcsendesedés állt. Fontos volt számunkra a közösség egyhangú ámenjének megélése, ezért nagycsoportos imaközösséggel folytattuk. Ezt követően egyéni elcsendesedésre adtunk lehetőséget.
A lelki feltöltekezés után egy kis testi lendületszerzésre is szükségünk volt, amit kis szünettel és harapnivalóval biztosítottunk. Az alkalom második felében személyes ügyeinket, testi és lelki „háborúinkat" vittük Isten elé. Majd több csoportra válva imasétán vettünk részt, melynek megállói az egyetemista korosztályt érintő fontos témákkal foglalkoztak, úgymint: egyetemi misszió, pályaválasztás, párválasztás, lelki épülés. A közösségi imaéjjelt dicsőítéssel zártuk.
„Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok." (1Tessz 5,17–18)