Szoktunk imádkozni. Hitéletünk gyakorlásához hozzátartozik, hogy imádkozunk. De az a tény, hogy imádkozunk, még nem jelenti azt, hogy tudunk is imádkozni, értjük a lényegét, tisztában vagyunk az imádság fontosságával. Beszámoló az imaéjjel kárpátaljai alkalmairól.
Szoktunk imádkozni. Hitéletünk gyakorlásához hozzátartozik, hogy imádkozunk. De az a tény, hogy imádkozunk, még nem jelenti azt, hogy tudunk is imádkozni, értjük a lényegét, tisztában vagyunk az imádság fontosságával. Sokszor épp az a baj, hogy az imádság egy vallásos gyakorlattá válik, egy szent kötelességgé. Vagy a kéréseink teljesítésének eszközévé. Pedig az imádság igazából kapcsolat, közösség Istennel. Istennel való találkozás, időtöltés az Atyával. Elcsendesedés és beszélgetés az Ő Szent színe előtt megállva. Lényegesen más, mint amiért mi sokszor imádkozunk.
A KRISZ pont ezért rendezi meg immár három éve az imaéjjelt, hogy felhívja a figyelmet az imádság lényegére és fontosságára. Megmutassa, hogyan lehet és miért lehet imádkozni.
Mint ahogyan tavaly, idén is Kárpát-medencei szinten került megrendezésre ez az alkalom, összefogva a többi ifjúsági szervezettel, akik az anyaországban, Erdélyben és Felvidéken is. Így elmondható, hogy ezen az éjszakán is több száz fiatal imádkozott együtt egy időben, habár egymástól távol, mégis mindannyian az Isten színe előtt állva.
Kárpátalján két helyszínen megrendezték meg ezt az alkalmat: Beregszászon, a II. Rákóczi Ferenc Főiskolán Dancs Edina ifjúsági lelkész és Kiss Bertalan KRISZ munkatárs vezetésével, valamint Tiszaújlakon, a református templomban Sipos József lelkipásztor, KRISZ alelnök vezetésével.
Az alkalom egy tanítással vette kezdetét az imádkozásról, ezután az éjszaka öt részre volt osztva: dicsőítésre, hálaadásra, bűnvallásra, közbenjárásra és könyörgésre, ami öt különböző imaformát jelent. Ezeken belül sokféleképpen imádkoztak a fiatalok: éneklésben, előre elkészített imával, egyéni és közösségi imákkal. Éjfélkor pedig rendhagyó úrvacsorai közösségben voltak együtt a fiatalok, amit Szanyi György vezetett le. Volt egyéni imádság, ahol egy-egy állomáson egyházunk különböző részeiért hangzott az ima, például lelkipásztorokért, konfirmandusokért, missziókért.
Az imasét a központi témája az újratervezés volt. A beregszászi alkalmon ötven, a tiszaújlakin pedig száz ember imádkozta át az éjszakát.
Kiss Bertalan
Imaéjjel – Tiszaúklak
Nagyon örülök annak, hogy gyülekezetünkben idén is megszervezték az imaéjjelt, amely olyan rendhagyó, különleges alkalmat teremt az áhítatra, az elmélyülésre a hitben, melyre a hagyományos igei alkalmak kevésbé adnak lehetőséget. Hiszen a többórás, éjszakába nyúló istentiszteleten kiscsoportos beszélgetésekre, személyes hálaadásra, dicsőítésre, imádságra, közös éneklésre is volt idő. „Különleges evangelizációs eszközök", videók, imafal segítségével megoszthattuk bensőséges gondolatainkat, vágyainkat, kéréseinket. Az imaséta különböző állomásain töprenghettünk az ott feltett kérdéseken, a kereszt alatt pedig jelképesen és valóságosan is letehettük a lelkünket nyomasztó súlyokat. Az imaéjjelen szerzett élmények, a megerősítés és annak megújító ereje elkísér a hétköznapjaimban is.
Sipos József