Sötétedés után is hömpölygő turistaáradat az óvárosi zegzugos kis utcákban, párás söröskorsók az éttermek teraszán, parkokban és a folyóparton üldögélő fiatalok – átlagos nyári este a cseh fővárosban. Minket is turistának néznek, talán csak a kocsma pincéreinek tűnik fel, hogy vacsora előtt ez a nyelvileg sokszínű társaság – köztük a lengyel református egyház püspöke, a magyarországi evangélikus elnök-püspök, a taiwani presbiteriánus újságíró, az osztrák református szuperintendens, a horvát református zsinati tanácsos, az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára és a Cseh Testvérek Egyházának vezetői – énekszóval ad hálát az ételért, az együttlétért és a testvéri kapcsolatokért.
Másnap sem lesz kevesebb a turista a száztornyú városban, a sört is ugyanolyan jól csapolják Bohumil Hrabal egykori törzshelyén, az Arany Tigrisben, csak a villamosokon lobogó nemzetiszínű zászlók jelzik: ünnep van. Most épp egymás után kettő is. Július 5-én a csehek Szent Cirillre és Metódra, a két bizánci hittérítőre emlékeznek (ők hozták el a keresztyénséget a mai Csehország és Szlovákia területére a 9. században), másnap pedig Husz János katolikus papra, a prágai egyetem rektorára, akit reformtanaiért és egyházkritikájáért 1415. július 6-án Konstanzban eretnekként kivégeztek, s aki halála után a cseh- és morvaországi reformáció, majd a nemzeti függetlenség szimbóluma lett.
A hatszázadik évfordulóra a csehországi protestáns egyházak (a Cseh Testvérek Egyháza és a Csehszlovákiai Huszita Egyház, együttműködésben a Csehországi Egyházak Ökumenikus Tanácsával) Husz-évet hirdettek, teológiai és történelmi konferenciát rendeztek, valamint július 5-re és 6-ra egy – a tavaly májusi debreceni Egység-ünnephez hasonló – fesztivált álmodtak Prága központjába. A történelmi városközpont legforgalmasabb terén, Husz János emlékműve mellé felállított színpadokon és a környező protestáns templomokban a reformátor életét és életművét mutatta be számos előadás, szimfonikus és könnyűzenei koncertekkel, középkori vásári hangulattal gazdagították a város kulturális életét, s egy-egy egyházi kórus és társadalmi misszió is bemutatkozott.
A kétnapos fesztivált többek között a Koreai Presbiteriánus Egyház (PCK) is támogatta, az ünnepségekre népes delegáció érkezett a távol-keleti országból. Velük és a Cseh Testvérek Egyházának számos más partneregyházából voltunk együtt vasárnap délelőtt a házigazdák többnyelvű gyülekezetében. A Prága északi részén, egy magaslaton épült modern templomépületben a csehen kívül még egy koreai és egy kínai közösség tartja istentiszteleteit. Az alkalom csehül, valamint koreai és angol nyelven folyt, az igét angol nyelven Marek Izdebski lengyel református püspök hirdette. Mint mondta, Husz János Isten igazságát kereste és ismerte fel. „Mi Istenhez imádkozunk, vagy az Istenről alkotott képünkhöz, vagyis önmagunkhoz?" – tette fel a kérdést.
Bár azt gondolnánk, hogy a koreaiak kulturálisan és területileg is távol vannak a középkori európai reformációs hagyományoktól, mégis ők fogadták be, s vendégelték meg a sokszínű társaságot. Az istentiszteleten pedig nyoma sem volt ennek a távolságnak. Láthatóvá vált, hogy Isten gyülekezete egységben tud ünnepelni, a koreai testvérek számára is aktualitása van Husz János munkájának. A gyülekezeti énekek mindenki által jól ismertek voltak, így minden résztvevő saját nyelven tudott bekapcsolódni az éneklésbe. Ez az élmény és az úrvacsorában való közösség is megerősített bennünket abban, hogy Isten nem személyválogató, kultúrától függetlenül végzi munkáját a világon.
Mint az az istentisztelet utáni megosztásból kiderült, a koreai teológusokat és történészeket, élénken foglalkoztatja Husz személyisége, élete és munkássága. Inspirálja őket az egyházról alkotott képe, kiállása az emberekért és a szabadságért. Guy Liagre, az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára pedig arról beszélt, hogy Pierre Valdes, John Wyclif, Husz János és Girolamo Savonarola nem előfutárai voltak Luther Mártonnak, hanem épp ellenkezőleg, ő támaszkodhatott a korábbi reformátorokra.
Prágai útinaplónk:
Feke Eszter – Feke György