Február 19-én ünnepli újraindulásának huszadik évfordulóját a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálata. Az elmúlt két évtized tapasztalatairól Jákob János dandártábornokot, protestáns tábori püspököt kérdeztük.
Milyen feltételek között indult el a tábori lelkészi szolgálat?
A katonaság addig idegen terület volt az egyház számára. Voltak ott keresztyén emberek, de nem, vagy csak bujkálva vallották meg a hitüket. Nagy ajándéknak tartom, hogy ez az oldal felszabadult. Húsz évvel ezelőtt nem voltak irodáink, helyiségeink, kápolnák, a katonák méregettek bennünket. Sok belső félelemnek, görcsnek kellett feloldódnia ahhoz, hogy meglássák: segíteni jöttünk. Öröm számomra, hogy a mögöttünk lévő két évtized megélt eseményei, csodái bizonyítják: fontos szerepet tölt be a tábori lelkészek szolgálata a honvédség állományának életében.
Kezdettől fogva részt vesz a tábori lelkészi szolgálat munkájában – mi a húsz év legnagyobb változása?
Az indulás első lépéseinél alapvető feltételek, kidolgozott munkamódszerek hiányoztak. Ötlete, elvárása ugyan mindenkinek volt, de nehezen születtek jó döntések. A jó döntéshez szükséges a tapasztalat, amihez pedig leginkább csak rossz döntések árán jut el az ember. A legjobb szándék ellenére is megjártunk néhány zsákutcát az útkeresésben, Isten azonban türelemmel vezetett bennünket a járatlan úton, idegen környezetben, bizonyos helyzetekben az élet-halál mezsgyéjén. Az első tíz évben különös módon segítette az Úr a szolgálat rendszerbe illeszkedését: 1996-ban elindultak a katonai külmissziós feladatok, ahova lelkészt kellett biztosítani. Erre egyáltalán nem voltunk felkészülve. Azonban a tábori körülmények, az összezártság, a sorsközösség vállalása új távlatokat nyitott meg előttünk, közelről tapasztaltuk meg, mi az, amiben a katonák segítséget várnak tőlünk. A második tíz esztendő a kibontakozásról szólt. Kijelenthetjük: a katonák ma már tudják, mit várhatnak a tábori lelkésztől, és azt is tudják, hogy nem helyhez, hanem egyénhez, lélekhez kötött a szolgálatunk. Lelkigondozóként megéltük, hogy az evangélium egészen apró repedéseken is képes átszivárogni és lelki oxigént juttathat azoknak, akik légmentesen elzárt skatulyákban élik napjaikat. Istentől kapott, higgadt bölcsességgel fejtegetjük a bűnbocsánat, a törvény melletti kegyelem, az ítélet helyetti szeretet létezésének megfoghatatlan titkát. Akkor is így van ez, ha munkánk sokrétűsége gyakran túlmutat a hitélet dolgain, a feladattervben foglaltakon.
Sosem kérdezték, hogy mit keres egy lelkész a katonák között, külmisszióban?
Sokaknak volt kérdés, hogy lehet egy lelkész, aki a békesség fejedelmének a szolgája, a mammon, a háború szolgája is. Azt gondolom, nem a háborút, a rombolót, a szétdobálót szolgáljuk, hanem azokat az embereket próbáljuk pásztorolni, akik katonaként vállaltak hivatást, hiszen ők is emberek, az Isten gyermekei, a kegyelem részesei, őket szeretnénk lelkileg támogatni és erősíteni.
Milyen terveik vannak a szolgálat bővítésére?
Az ősz folyamán szeretnénk elindítani Budapest helyőrségben a rendszeres vasárnapi istentiszteleteket katonák számára. Helyszínként várhatóan tavasztól a felújított Ludovika épületének gyönyörű kápolnája szolgál majd.
Bagdán Zsuzsanna,kép: Sereg Krisztián
Jákob János 1994 óta a protestáns tábori lelkészi szolgálat munkatársa. 1996. június 24-től az IFOR kötelékében Horvátországban, Okučaniban teljesített szolgálatot. 1997-ben kelet-magyarországi tábori esperes, őrnagyi rendfokozattal, 2001. február elejétől dunántúli tábori esperes, alezredes. 2005. február óta vezette a tábori püspökség hivatalát, ezredesi rendfokozatban. 2012. február elsején nevezték ki a protestáns tábori püspöki szolgálat ellátására, február 4-én iktatták tábori püspöki tisztébe. Három gyermek édesapja. A vele készült interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2014. február 23-i számában.