A hiteles szolgálatra, egymás és mások megsegítésére biztatták azt a tizenkét lelkipásztort, akiket november 21-én szenteltek fel a Tiszáninneni Református Egyházkerületben, a miskolci Deszkatemplomban. A felszenteltek a szombati ünnepi istentisztelet után önállóan választható lelkipásztorokként folytathatják szolgálatukat vidéken vagy épp a fővárosban.
"Induljatok kettesével, semmi nélkül, saruban, lábatok porát is leverni készen" – ezzel a felszólítással kezdte a Márk evangéliuma 6. részének 7-12. versei alapján mondott prédikációját Csomós József. A tiszáninneni református püspök a tanítványok kiküldéséről szóló igehirdetésében kifejtette: nem emberi erő és hatalom formálta a felszentelendő lelkipásztorok életét, hanem Isten: Ő küldi őket a szolgálatba, hogy „örök szövetségének örömét" hirdessék az emberek között. "Hirdessétek, hogy az emberrel kapcsolatos isteni szándék nem változott, sőt, beteljesedett Jézus Krisztusban!"
Az igehirdető emlékeztetett: Jézus azért küldte kettesével a tanítványokat, hogy segítsék egymást és "hiteles tanúságtevők legyenek". A püspök szerint utóbbira ma is nagy szükség van szavak és cselekedetek által egyaránt. – Isten célja az, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson. Nektek pedig az a feladatotok, hogy amit az Úr rátok bízott, azt hitelesen, ha kell, mindent áldozva, Istenben bízva végezzétek – emelte ki Csomós József hozzáfűzve: "semmi nélkül, saruban, Isten gondviselésére támaszkodva" indulni a szolgálatra a legnagyobbak kiváltsága.
A Tiszáninneni Református Egyházkerületben idén tizenketten kérték lelkésszé szentelésüket, miután sikeres Egységes Lelkészképesítő Vizsgát tettek. A felszentelt lelkészek – Boriné Gyüre Anita, Dévay Máté, Fodor József Benjámin, Juhászné Keresztényi Klára, Kardos Imre, Kovács Ilona, Madaras Irma, Mezei-Ablonczy Blanka, Nagy Gergely, Ottenberger Balázs, Tárkányi Csilla Edith, Vida-Czene Ildikó Adrienn – többsége diakóniai, külföldi tapasztalatokkal rendelkezik és a Sárospataki Református Teológiai Akadémián szereztek teológus diplomát.
A lelkipásztorokat Pásztor Dániel lelkészi főjegyző mutatta be és eskette fel. „Legyen hát ez az óra megszentelődésetek alkalma (...) szánjátok oda egész valótokat szent és Istennek kedves áldozatul, hogy szolgálatotok által majd azokat is megszentelje Isten, akik között egy életen át szolgáltok!"
A gyakorlat szerint az egyházkerület és a négy egyházmegye esperesei kézrátétellel kértek áldást a lelkipásztorok életére, akik immáron önállóan választható lelkipásztorokként folytathatják szolgálatukat.
Molnár Pál, a Tiszáninneni Református Egyházkerület világi főjegyzője köszöntésében a hálaadásra, a reményre és a bizalomra helyezte a hangsúlyt; arra kérte a lelkészeket, hogy kétségek között is merítsenek erőt abból, akiért elhívattak: Istenből. „Légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben és a tisztaságban!"
Az istentisztelet végén az egyházkerület világi elöljárói kézfogás kíséretében adták át az emléklapokat.
Kojsza Péter, forrás: tirek.hu