Az emberekben nagyon megerősödött az igény a keresztyén terapeuták iránt, akikkel megoszthatják a spirituális kételyeiket, gondolataikat, az élet értelmére vonatkozó kérdéseiket is. Sajnos a pszichológusképzésből mindez ideig kimaradt a spirituális aspektussal való munka. Számos pszichológusgeneráció nőtt fel abban a gondolkodásban, hogy a pszichológiának nem területe a lelki, pneumatikus, spirituális aspektus, épp ezért a pszichológusoknak később kell ebből felkészülniük, megtanulniuk, hogyan lehet tapintatosan, fokozatosan felnyitni ezt a területet a kliensek számára, hogy merjék szóba hozni, vállalni azt. Egyre több kolléga próbálkozik integrálni a transzcendens pszichológia lépéseit a pszichoterápiás munkájába, mert látja ennek szükségét. Ezek a kollégák sokszor keresnek lehetőséget tapasztalatcserére, mert Gyökössy Endrén túl hiányzik a magyar nyelvű szakirodalom.
Máshogy végzi a lelkigondozást egy lelkész és egy pszichológus?
Még nem egészen ért össze a két terület: a lelkipásztorok kevéssé ismerik a pszichoterápia módszereit, a pszichológusok viszont teológiai és spirituális kérdésekben járatlanok. Gyakran előfordul, hogy lelkész irányít hozzánk klienst ide, a Bethesdába, mert olyan életvezetési problémái vannak, amelyekkel kapcsolatban szerencsésebb konzultálni egy pszichológus szakemberrel.
Nem furcsa pszichológushoz fordulni hitbeli kérdésekkel?
Alapvetően nem hitbéli, hanem életvezetési-kapcsolati elakadásokkal keresnek segítséget az emberek. A kérdés az, hogy a pszichológus képes-e meghallani, hogy a helyzet rendezésében fontos szerep juthat a hitéletnek. Nagyon megrázóan nyitotta ki a szememet erre a problémára egy 2002-es debreceni pasztorálpszichológiai konferencia. Egy Zürichben élő svájci teológus szólt hozzá a konferenciához, miután egy magyar pszichológus professzor azt mondta, hogy a spiritualitás területéhez a pszichológiának semmi köze. Ez a svájci teológus viszont arra hívott, hogy gondoljuk át, miért választjuk ennyire külön a spiritualitást és a pszichológiát. Be kell látnunk, hogy a spiritualitás ugyancsak a pszichikum területe.
Gondolom, nem csak pszichológusokban fogalmazódik meg hit és pszichológia összeegyeztethetetlensége.
Nagy szívfájdalmam, hogy a református könyvterjesztésben több mint tíz éve terjed egy olyan kiadvány, amely bántóan tudatlan módon szól a pszichológiáról. Az olvasóközönség ezt olvassa, ennek torz téziseit hiszi-vallja. Nem egyszer találkoztam olyan hívő pszichológus hallgatóval, aki megakadt, hogy egyáltalán szabad-e neki pszichológiával, ezzel a bűnös tudománnyal foglalkozni. Ezzel szemben azt gondolom, hogy Isten akaratával és engedélyével nyerünk egyre több betekintést a lélek működésének titkaiba, ebbe a csodálatos, színes világba, a teremtettség megismerésébe.
Van példa hit és pszichológia együttélésére?
Nyugaton természetesebben nőtt bele a segítésbe a spiritualitás. Hívő emberek mentek pszichológiát tanulni, és képesek egyesíteni a hitüket és a lelki segítés módszereit, hogy tudják segíteni a másik embert egy elakadt hitélet, vagy pontosan a hitre jutás útján. Nagyon sok a bepótolnivalónk, mert sokan egyénileg küszködnek ezekkel a nehézségekkel. 2005-ben egy családterápiás konferencián hirdettem meg egy workshopot vallás és egészség a családban témában, amelyet döbbenetes érdeklődés övezett, ezért később évről évre meghirdettem ezt. Régóta tiszteletbeli tagja vagyok a Katolikus Pszichológusok Baráti Körének, ez engem inspirált a saját egyházamban is körülnézni. Nagyon itt az ideje a PPBK létrehozásának, ahová örömmel várjuk a protestáns pszichológusokat.
Mi lenne a baráti kör feladata?
Az egyik legfontosabb feladat az ismeretanyag összegyűjtése, valamint a tapasztalatcsere, a szakmai továbbképzés, és ennek folyományaként a kapcsolatépítés. Egyházunkban még mindig lehet érezni a pszichológusokkal szembeni ellenállást. Gyökössy Endre egyszerre volt lelkész és pszichológus, vagyis nem előzmény nélkül való a két tudományág kibékítésének gondolata. A kliensek zömét lelkipásztorok küldik hozzánk. Szeretném, ha a PPBK egyben szakmai garancia is lenne arra, hogy tagjai mind elhivatott, hívő szakemberek. Ebben a baráti körben azt tudnánk erősíteni, hogy a pszichológusok felismerjék saját kompetenciájukat hitbeli kérdésekben – hogyan tudhatják segítségül hívni a hitet, mint erőforrást, és hol van az a pont, ahonnan már a lelkésznek kell segítenie.
Lehet egy pszichológus hitvalló?
A kérdésnek csak az egyik oldala az, hogy a pszichológus képes-e szükség esetén akár a hitéről is nyilatkozni. A fontosabbik oldala a segítő együttműködésnek, hogy a kliens belső szükségletét kell erre vonatkozóan is megérezni. Amikor a kliens kezdi ezt előhozni, óvatosan, szelíden kell erősíteni, tovább kérdezni, hogy bátorítást érezzen. A pszichoterápia nem kívülről jövő gyógyszer, belülről jön elő a kétely, a megakadás, a fenyegető istenkép – ezeken sokat tudunk segíteni a terápiában. Nehéz közelíteni egymáshoz a hitet és a pszichológiát, hiszen ötven évig nem lehetett erről beszélni. Nagy feladatunk, hogy világosabban, bátrabban tudjunk beszélni és gondolkodni a hitéletről. A kérdés szerintem nem az, hogy megvallhatja-e egy pszichológus a hitét, hanem az, hogy mikor van erre szükség. Ha a hitvallásom miatt egy kliens elvetné a hallottakat, megrendülne a bizalma, akkor nem vallhatok hitet, de ahol nyitottságot találok, ott igenis fontos, hogy tudjak hívő emberként jelen lenni a segítő folyamatban.
Bagdán Zsuzsanna, fotó: Kalocsai Richárd
A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2011. október 16-i számában.