A teremtésvédelem hetét tizedik éve ünneplik közösen a magyarországi egyházak. Az elmúlt évtized során számos kezdeményezésben, együtt gondolkodásban és kölcsönösen megerősítő imádságban tapasztaltuk meg a testvéri felelősségvállalás erejét. A teremtésvédelem iránti elkötelezettségben talán az egyik legelemibb módon valósul meg a katolikus és protestáns egyházak együttműködése, közös szolgálata. A mögöttünk lévő évtized nem volt mentes a teremtésvédelem fogalmának és fontosságának eltérő értelmezéséből fakadó véleményütközésektől. Fontos aláhúzni, hogy az ökogyülekezeti meggyőződés, a teremtésvédelem iránti elköteleződés nem az evangélium „zöldítése”, nem a környezetvédelem krisztianizálása, hanem a teremtett világért való cselekvő hit megmutatkozása. Tíz év alatt negyven gyülekezet, közösség vállalta ökológiai tudatossággal, hogy igyekeznek csökkenteni környezetterhelésüket, energiafelhasználásukat, és figyelmet fordítanak a gyülekezeti programok természetközeliségére. Lelkesítő jó gyakorlat lehet a helyi erőforrásokkal tudatosan élő számos gyülekezet példája Telkibányától a Budapest-Szilágyi Dezső téren át Szóládig.
A jubileumi teremtésvédelem hetére kiadott áhítatos füzet vezérigéje a Fil 4,4–6, amelynek aktuális üzenetét a hála és felelősség gondolatai köré rendezték a szerzők. Az igazi, teljes köszönetmondás összekapcsolódik a felelősségvállalás tudatával. A hála életprogrammá, hívő életünk mozgatórugójává lehet. Ebben az életprogramban további fogalmakat is rendelhetünk a hála szó egyes betűihez: hozsánna, áldozatkészség, lelkesedés, alázat.
„Hozsánna!” felkiáltás hagyta el az örvendezők ajkát, amikor összegyűltek a templomban. Hozsánna zengett Jézus virágvasárnapi bevonulásakor is. A kifejezés egyszerre jelenti Isten nagyságának dicsőítését, szabadító kegyelmének magasztalását és szent nevének segítségül hívását. Áldjuk gyülekezeteinkben Isten nagyságos tetteit, és kérjük segítségét, hogy megmutassa bátorító szeretetét! Szükségük van a mennyei bölcsesség kiáradására, mert az elkeserítő jelekbe belefacsarodhat a szív. A világ állapota sokszor riasztó, mert hol füstfelhőbe, hol felcsapó lángok rőt fényébe, hol kiszáradt folyómedrek szélkavarta porába, hol viharfelhőkbe burkolózik. Több kell emberi találékonyságnál, technológiai fejlődésnél, hogy lassuljon, visszájára forduljon a pusztulás.
Áldozatkészségre bátorít, ha a valóságot felismerjük. Nem ringatjuk magunkat rózsaszín jövőképben, de nem esünk a kétségbeesés mocsarába sem. Szembesülni kell azzal, miben kell késznek lenni, áldozatot hozni, lemondani kényelmi, megszokott dolgainkról. Nem valamiféle aszketikus, a modernitást elutasító életformát kell felvenni, hanem rá kell döbbenni, hogyan lehet „még egy mérföldet megtenni” a felebarátért, a világért. Például még egy mérfölddel többet sétálni vagy biciklizni autózás helyett, vagy azért, hogy szelektíven gyűjtsük a hulladékot, ne ömlesztve. Kell egy mérfölddel többet szánni, hogy okos, kreatív megoldásokat találjunk az energiapazarlás helyett. Áldozatkésszé lenni, életből adni, életet átalakítani a felebarátért, a jövőért ültetni egy almafát – megerősíti a keresztyén tudatot, öko-tudatot.
További információ A teremtés hete programsorozatról az okogyulekezet.hu honlapon, és a Facebookon. A 2019-es teremtés heti füzet letölthető INNEN.
Lelkesedéssel tölthet el bennünket, ha látjuk, hogy egy-egy gyülekezetben, mozgalomban, az egyházban megtapasztalható a lelki és Lélek általi indíttatás a közösségi teremtésvédelemre. Eredményes együttműködések, testvérgyülekezeti megerősödések, gyümölcsöző fák a „papkertekben”, helyi fenntartható közösségek felbátorodása – mindnek buzdítania kell minket. Talán ez a lelkesedés volt mozdító ebben az évben is nyolc közösség számára, hogy ökogyülekezeti címre és díjra pályázzanak.
Alázat nélkül azonban mindez nem hozna igazi gyümölcsöt. Szerényen, de kellő büszkeséggel kell felismerni, mi a személyes felelősségünk. Tudatosítanunk kell, hogy nem feltétlenül globális válaszokat kell adnunk, de lokális megoldásokat kell keresnünk. Be kell vésnünk az agyunkba, a szívünkbe, hogy művelni és őrizni csak felelősséggel és háladadással lehet igazán.
Kocsis Áron, fotó: Szarvas László
A szerző hajdúnánási beosztott lelkipásztor, egyházunk Ökogyülekezeti Tanácsának tagja. Az írás Hála címmel megjelent a Reformátusok Lapja 2019. szeptember 29-i számában.