Az 1670-es évek a protestáns egyházak életében a próbatétel évei voltak. A magyarországi ellenreformáció idején 1674. március 5-én több mint hétszáz protestáns lelkészt és tanítót idéztek a Pozsonyban felállított különbíróság elé, amely során mintegy háromszázan jelentek meg a tárgyaláson. A bíróság felségsértéssel, hazaárulással és a katolikus egyház megsértésével vádolta őket. Ugyanekkor a bíróság elé citáltaktól követelték „bűneik" beismerését és áttérésüket a katolikus hitre.
A beidézett prédikátorok közül a legállhatatosabbakat, akik semmi fajta megalkuvásra nem voltak készek, kisebb csoportokban várbörtönökbe vetettek, majd több mint negyven papot Nápolyba hurcoltak, de közülük csak harmincketten maradtak életben, akiket eladtak gályarabnak. Sorsuk nagy visszhangot keltett Európa protestáns országaiban. Gyűjtés indult kiszabadításuk érdekében, amely többszöri kísérlet után végül a holland Michiel de Ruyter admirálisnak sikerült 1676. február 11-én.
"Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam." - ezekkel a híressé vált szavakkal fogadta hajóján a holland tengernagy a huszonhat megmentett prédikátort.
Magyarföldön a gályarabokra emlékezve Debrecenben a Nagytemplom mögötti téren 1895-ben emeltek elsőként köztéri emlékművet özv. Hegyi Mihályné Józsa Eufrosina adományából. A gályarabok emlékoszlopának felállításáról a XIX. század második felének legnépszerűbb hetilapja, a Vasárnapi Ujság is fényképes beszámolót közölt: „Debreczenben a református felekezetnek egyik buzgó híve, özv. Hegyi Mihályné Józsa Eufrozina úrnő, ki eddig is számos jelét adta jótékonyságának s közczélokra való bőkezű adakozásának, emlékoszlopot emeltetett azoknak a szerencsétlen egyházi és iskolai férfiaknak az emlékezetére, a kiket a XVII. század vallási türelmetlensége és erőszakoskodása a két protestáns egyházban elfoglalt hivatalos állásaikból törvényszék elé, majd pedig gályarabságra hurczolt s csupán azért, mert üldözőikkel nem egy hitet vallottak. Nemzeti történelmünknek az a gyászos lapja, mely ezekről a szomorú időkről szól, mélyen meghatotta a buzgó lelkű nőt s elhatározta, hogy ama sokat szenvedett férfiak hitbeli buzgóságát, önfeláldozását és törhetetlen kitartását kőoszloppal megörökítve újítja föl a mostani és tartja fenn a későbbi nemzedékek emlékezetében. Tervét Debreczen egyházi és városi elöljáróságainak erkölcsi támogatása mellett ki is vitte s ma már ott áll az emlékoszlop Debreczen városának egyik díszes terén."
A gályarabok négy és fél méter magas emlékoszlopát a Gerenday Béla szobrászművész vezetése alatt álló „Gerenday Antal és fia" kő- és sírkőfaragó vállalkozás készítette. Az obeliszket formázó emlékműnek alacsony öntöttvas korlát ad méltóságot. A műalkotást a Gerenday-cég 1895. szeptember 6-án állította fel a Nagytemplom és Református Kollégium közötti téren. Az emlékoszlop avatását a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkészszentelő közgyűlésé után tartották 1895. szeptember 21-én pontosan déli tizenkét órakor.
Az ünnepség a kollégium főiskolai énekkarának szolgálatával kezdődött, majd az avatóbeszédet Balogh Ferenc egyháztörténész mondta.
A gályarabok emlékét imába foglalta Kiss Áron a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Hegyi Mihálynénak az emlékmű felállítása okán mondott hálatelt szavait a Debreceni Protestáns Lap adta közre 1895 őszén:
„Kimondhatatlan az én örömöm, hálával telik el a szívem a mindenható jó Isten iránt, ki igaz református hitem e csekélyjelének létesítését elérnem engedte. Legyen áldott Istennek szent neve, s a Szent Lélek, mely bennem működött, midőn az eszme megfogalmazott lelkembe."
Az elmúlt 117 évben az emlékmű a magyar protestantizmus történetének szimbolikus jelentőségű alkotásává vált, amelyet nemcsak a Debreceni Református Kollégium diákja és tanárai koszorúznak meg évről évre, hanem a nagyobb évfordulók esetén az európai protestáns országok jeles képviselői is. A magyarországi látogatása során 1991-ben II. János Pál pápa a Debreceni Református Nagytemplomban augusztus 18-án tartott ökumenikus istentiszteletet követően a kiengesztelés jeleként megkoszorúzta a gályarabok emlékművét. A pápa nemes gesztusára emlékezve 2006-ban a Tiszántúli Református Egyházkerület bronzból öntött koszorút készített a gályarabok emlékoszlopára.
Millisits Máté, A képeslap Csengő-Tschörner András tulajdona