Kató Ibolya és férje 1992-ben hozták létre a Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítványt (KIDA) a székelyföldi Illyefalván, a helyi református egyházközség keretében. Egyik első feladatuk az 1977-es földrengésben megsérült vártemplom helyreállítása volt, amelynek bástyáiban ifjúsági szálláshelyeket alakítottak ki egy általuk szervezett, helyi mesterekből létrehozott asztalos cég segítségével – derült ki Huszár Pál, a Zsinat világi elnökének laudációjából.
Negyedszázad alatt több százezer ember fordult meg az illyefalvi konferenciaközpontban. 1994-ben gyermekfalut építettek, ahol hét családban huszonkilenc árva nevelkedett fel. A KIDA tíz éven át naponta nyolc-kilencszáz szegény sorsú gyermeket ebédeltetett Háromszék megyében. Illyefalván egészségügyi központ épült gyógyszertárral, orvosi rendelővel, szolgálati lakással, emellett kulturális és oktatási feladatot is magukra vállaltak. Huszár Pál elmondta: a díjazott az első tíz évben férjével, Kató Bélával együtt végezte a KIDA-val kapcsolatos feladatokat, 2002 óta azonban főleg Kató Ibolyára hárulnak az illyefalvi teendők.
Hozzátette: tizenhat évvel ezelőtt indult el a településen az erdélyi mentálhigiénés képzés a Károli Gáspár Református Egyetem segítségével, Kató Ibolya az erdélyi mentálhigiénés társaságnak alapítója és nyolc éven át elnöke is volt. Időközben az árvák felnőttek: a gyermekfalu megüresedett házait mára teljesen átalakították, ide költözött be a Semmelweis Egyetem Pető András Karának kihelyezett tagozata, a Pető András Fejlesztő- és Képző Központ, ahol számos idegrendszeri károsodással élő felnőtt és gyermek kapott és kap ma is segítséget.
Természetes motiváció
„Szeretném megköszönni mindenkinek, aki rám gondolt: furcsa, mert negyven évig olyan nagy csend volt körülöttem” – kezdte beszédét Kató Ibolya. „Édesanyám csodálatos asszony volt: nem volt egyetlen ember sem, akin ne segített volna. Ő plántálta belém a másokon segítést, soha senkitől nem várva köszönetet ezért. Nem kellett soha meggondolnom azt, mit miért cselekszem, teljesen természetes belső motiváció vezérelt. Nem volt könnyű az életünk, de hálát kell adnunk mindenért, a legrosszabbakért is, mert mindig gazdagabb lettem általa, mindig gazdagodtunk, az egész család” – tette hozzá.
A pszichológus szeretettel emlékezett előző szolgálati helyükre, Cófalvára is. A kicsi, meleglelkű gyülekezetben nyolc és fél éven át a közösség mindenesei voltak. „ʻ89 után nagyon felpörgött az élet, azóta is csak kapkodjuk a fejünket, soha nem volt időnk arra, hogy unatkozzunk. Hálás vagyok, hogy a férjem is sokakat gazdagíthat Erdélyben egyházi vezetői szolgálatával. Ami engem illet, próbáltam a sok feladat között lehajolni azokhoz az emberekhez, akiket nem vettek észre mások” – fogalmazott a díjazott.
Mint mondta, kiemelten fontosnak tartja a tanulást és a tanítást. „Hálatelt szívvel gondolok azokra a magyarországi szakemberekre, akik segítőtársaimmá váltak ebben a munkában, felkarolták ügyünket. A mentálhigiéné és a konduktorképzés nagyon fontos Erdélynek: egyenként kevesek vagyunk, de ha hálózatot építünk, számon tartjuk és segítjük egymást, akkor igenis erősek vagyunk” – tette hozzá.
A díjazott az elismeréssel járó hétszázezer forintot egyik betegüknek, az ötödikes Kuti Tamáskának ajánlotta fel: a szegény sorsú családból jövő fiú magyarországi operációját és rehabilitációját fedezi majd a felajánlás.
Szomjazni és megelégíttetni
Isten titkairól csak dadogni tudunk – mondta ünnepi igehirdetésében Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök. A Zsinat lelkészi elnöke felvetette: vajon mit jelent az a jánosi magyarázó mondat, hogy „mert még nem adatott a Lélek” (Jn 7,39)? „A Lélek, az ő munkája, jelenléte és Krisztus dicsőítése elválaszthatatlan egymástól. Amíg Krisztus nem dicsőíttetik, addig Lélek-hiányosak vagyunk: ha vele vagyunk, bennünk dicsőíttetik az a Krisztus, aki üdvösséget szerzett számunkra” – fogalmazott a püspök.
Hozzátette: aki szomjazik, az jöjjön és igyék, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféciája; az élő víz, Isten ránk áradó szeretete ingyen van, de csak azoknak adatik, akik szomjazzák azt. Mint mondta, akinek telített az élete, jól belátható direktívákkal kormányozza magát és másokat, az nem szomjas. A szomjas ember megvallja szükségét, megéli saját tanácstalanságát, elfogadja a neki nyújtott poharat. Ebből következik, hogy „szomjat oltani csak az tud, aki volt már istenszomjas, örökkévalóság-éhes, szűkölt sokféle emberi megoldás között, tudva, hogy egyik sem megoldás”, és aki meg is elégíttetett.
Bogárdi Szabó István Kálvin Jánost idézte, aki szerint „Isten azért ajándékoz meg, hogy továbbajándékozd. Amit kapsz, sáfárságra kaptad, ha megtartod magadnak, lopsz: meglopod a másikat, önmagadat és Isten dicsőségét.” Ahol Isten Lelke kiárad, ott Krisztus dicsőíttetik. Ahol életünk, szolgálatunk, hűségünk dicsőíti Krisztust, ott van a Lélek. Krisztust dicsőíteni azt jelenti: elfogadjuk, amiért jött, és iszunk az élő vízből – zárta gondolatait a Zsinat lelkészi elnöke.
A szolgáló szellemiséget ismerik el
Idén ősszel lenne hetvenéves Dizseri Tamás, a Bethesda Gyermekkórház rendszerváltás utáni első főigazgatója. A tizenhat éve elhunyt szakember „élete és halála olyan tanítás, amelyet nem szabad hagyni feledésbe merülni” – mondta az ünnepségen Balog Zoltán Hold utcai református lelkipásztor, korábbi emberierőforrás-miniszter, a Németajkú Gyülekezet Protestáns Fórumának elnöke. Egy évvel halála után emlékére a Németajkú Gyülekezet Protestáns Fóruma, a Bethesda Gyermekkórház, a Dunamelléki Református Egyházkerület és a Magyarországi Református Egyház Zsinata díjat alapított. Azóta minden évben az elesett emberek ügyét példamutatóan szolgáló, testüket-lelküket egyszerre gyógyító személyiségeket vagy közösségeket Melocco Miklós emlékplakettjével és hétszázezer forint pénzjutalommal.
Dizseri-díjasok
A Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díjat 2005-ben Fülöp G. Dénes marosvásárhelyi lelkipásztor, 2006-ban Neuwirth Magdolna neurológus főorvos, 2007-ben Győri Katalin, a debreceni Erdélyi Otthon szervezője és vezetője, 2008-ban a diakonisszák közössége, 2009-ben Victorné Erdős Eszter, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió vezetője, 2010-ben Bereczky Ildikó harkányi lelkipásztor, 2011-ben Németh Sándor lelkigondozó, könyvtáros, történelemtanár, 2012-ben Csuka Tamásné börtönlelkész, 2013-ban Tahy Ádám kardiológus főorvos, 2014-ben Katkó László, a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Szeretetotthon vezetője, 2015-ben Paróczai Zoltánné, az érdi Dizseri Tamás Habilitációs Központ vezetője, 2016-ban Derencsényi Zsuzsanna, a budapesti Schweitzer Albert Református Szeretetotthon nyugalmazott igazgatója, 2018-ban Győri Zsófia, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség Immanuel Otthonának vezetője vette át.
A díjátadót hagyományosan konferencia is kíséri: ezúttal a Kárpát-medencei magyar reformátusság szellemi-kulturális egysége, örömei, eredményei és feladatai voltak ennek fókuszában, kapcsolódva a magyar református egység megerősítésének tizedik évfordulójához. A konferencia felszólalói Kató Béla erdélyi püspök, Nagy Béla kárpátaljai főgondnok és Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkár voltak. Az ott elhangzottakról a Reformátusok Lapja jövő heti, február 24-i számában olvashatnak összefoglalót.
A Bethesda Gyermekkórház Biblia termében mutatják be Csanády Andrásné Gyanútlanok című könyvét február 19-én, kedden 18 órakor. A Bodoky-család, így a Bethesda őstörténetéhez szorosan kapcsolódó könyvről Velkey György, a kórház főigazgatója beszél az érdeklődőknek.
Bagdán Zsuzsanna, fotó: Vargosz