Az Európai Protestáns Egyházak Közösségének egyik legújabb dokumentuma – Ecclesia Semper Reformanda – az egyházi élet tartalmi és szervezeti megújulásának alapjait és lehetőségeit vizsgálja. Május 28-29-én Bécsben találkozott az a munkacsoport, amely „Európa egyházainak jövőképe" címmel útnak indítja a Közösség új és talán az eddigi párbeszédektől eltérő módszerrel is működő munkafolyamatát.
A tagegyházak reformokkal kapcsolatos nyilatkozatai és állásfoglalásai alapján összeállított dokumentum, illetőleg a tagegyházak között ebben a kérdésben elindult párbeszéd egyik elsődleges célkitűzése, hogy felmutassa: a tagegyházak közösen kívánnak szembenézni a 21. század ekkléziológiai (egyháztani) kérdéseivel. Az Európai Protestáns Egyházak Közössége a dokumentumot a 2012-es firenzei nagygyűlésén elfogadta, és döntött arról, hogy az egyház identitásával és megújulásával kapcsolatos munkának folytatódni kell. A nagygyűlés záró nyilatkozata szerint: „a közgyűlés felkéri az Európai Protestáns Egyházak Közösségének Tanácsát, hogy tovább vizsgálja az egyházak megújulási processzusait. Az Ecclesia Semper Reformanda munkacsoport eredményeire építve szükséges az egyházak vonatkozó kísérleteinek nyilvánossá tétele. Ennek érdekében egy kisebb munkacsoport vállalja, hogy alternatív módszertani megoldások kidolgozásával segítse a reform folyamatok további tanulmányozását". Ez a szándék összhangban van a Közösség új teológiai párbeszédjének kezdeményezésével is – témája: „Egyházi-Közösség" –, amely a protestáns egyházak kapcsolatát, közösségét kívánja megszilárdítani és elmélyíteni.
A közgyűlés kezdeményezése nem véletlen: a tagegyházak többsége évek óta foglalkozik a megújulás problémájával. Az egyház önmeghatározásának kérdése, a hiteles bizonyságtétel és szolgálat lehetőségei, valamint a szituációból adódó kérdések és evangéliumi válaszok összekapcsolása a protestáns egyházak fontos célkitűzése. Nem csupán a 21. században! Mit és hogyan hirdessen az egyház? Őrizze meg évszázados tradícióit, vagy alkalmazkodjon az adott profán feltételekhez, lehetőségekhez, illetve elvárásokhoz és igényekhez úgy megjelenésében, mint szolgálatában? Ez a kérdés ma nehéz feltételek között keresi a megoldást az Európai Protestáns Egyházak Közösségén belül. Az egyházakban egymástól függetlenül reformok, megújulási kísérletek indultak el. Elérkezett az idő, hogy ezek a folyamatok vizsgálatra és összehasonlításra kerüljenek, a következmények és jó eredmények pedig nyilvánossá váljanak.
Május 28-29-én Bécsben találkozott az a munkacsoport, amely „Európa egyházainak jövőképe" címmel útnak indítja a Közösség új és talán az eddigi párbeszédektől eltérő módszerrel is működő munkafolyamatát. A tervek szerint ezúttal nem elsősorban egy a közösségen belül immár hagyományos módon működő munkacsoport állna össze, hanem egy kisebb testület iránymutatásával a Közösség különböző projekteket vezetne, amelyeknek célja az említett reformok megismerése. A munka során például találkoznának a különböző egyházi jövőkép bizottságok tagjai, fiatal teológusok és laikusok bevonásával vizsgálnák a jövő egyházának lehetőségeit, illetve sor kerülne olyan tanulmányutak szervezésére, amelyek az egyes egyházak életébe, szolgálatába és megújulási folyamataiba adnak betekintést. A széles körű munka során reális összehasonlításra lenne lehetőség a reform folyamatokról, továbbá szakemberek és laikusok nyilváníthatnák ki véleményüket a témához kapcsolódóan.
A Leuenbergi Konkordia kimondja, hogy az evangélium felszabadítja és összeköti az egyházakat a közös szolgálatra, sőt az egyetértésben tett bizonyságtétel növeli az egyházak igehirdetésének hitelességét a világban. Reménység szerint a megújulási folyamatok hasonló módon való összekapcsolása, az egymástól való tanulás valóban segíti, megerősíti vagy korrigálja a Közösségen belüli különböző, de ugyanazon céllal elindult megújulási folyamatokat.
Iszlai Endre