Hetven évvel ezelőtt hozta létre a Magyarországi Református Egyház a Jó Pásztor embermentő albizottságot. Ennek emlékére ülésezünk ma – mondta Bognár Zalán, a KRE BTK egyetemi docense, a konferencia levezető elnöke.
Az Úr a jó pásztor – utalt a bizottság nevére megnyitó beszédében Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. Talán hetven év már elegendő ahhoz, hogy reálisan, őszintén és emberségesen is tudjunk beszélni az embertelen időszakról – mondta a püspök. Elmesélte egy nagyváradi gettóba zárt lány történetét, akinek rejtekhelyét többek között a falu református lelkésze árulta el, ugyanakkor a szomszéd falu református lelkésze hozta ki őt a gettóból. Mindkét esetről beszélnünk kell – állapította meg. Főként abban a korszakban, amikor a parlamentben olyan szavak hangozhatnak el, amelyek elhangozhattak – utalt Bölcskei Gusztáv a Jobbik antiszemita felszólalására.
Sepsi Enikő, a KRE BTK dékánja köszöntőjében szintén a János evangéliumi Jó pásztor képről (10,14-15) beszélt: „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért". Ezután Ady Endre Ember az embertelenségben című versét idézte be.
Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke az evangélikus zsidómentésről, Keken András Deák téri lelkipásztorról beszélt. Először Sztehlo Gábor életét, munkásságát mutatta be. Elmondta, hogy a Rókus kórházban kórházlelkészként szolgálva számos öngyilkosságot elkövető, zsidó származású fiatallal találkozott, akik az 1930-as évek végétől őket érintő hátrányos megkülönböztetésektől szenvedtek. Sztehlo itt olyan traumákkal szembesült, amiket addig elképzelni sem tudott, és ez indította a zsidómentő szolgálat felé. Ezután Fabiny Tamás a szintén szociális érzékenységű Keken András, a Deák téri evangélikus templom lelkészének embermentő tevékenységét mutatta be. Ennek során Keken sokszor az egyházi előírásokkal szembemenve járt el, ám az idő őt igazolta – mondta el. Nemcsak keresztleveleket hamisítottak, de a Deák téri épületben – még a szószékben is – menekülteket rejtettek el. Mindkét embermentőre jellemző, hogy mindkét diktatúrában szolgáltak, nem tettek különbséget az üldözöttek között – hangzott el. A közönség Járosi Andor kolozsvári evangélikus esperesről láthatott egy rövidfilmet A kolozsvári Wallenberg címmel. A zsidómentő Járosit a megszálló szovjetek hurcolták a Szovjetunióba, ott hunyt el 1944-ben.
Szakály Sándor, a KRE BTK intézetvezető egyetemi tanára előadásában felvázolta Magyarország német megszállását és következményeit a magyarországi zsidóságra nézve. Bemutatta Hitler és Horthy kapcsolatát, a magyarság és a zsidóság együttélését ez időszakban, illetve a különböző zsidótörvények megítélését. Még rengeteg kérdés vár megválaszolásra – hangzott el.
Bonhardt Attila, ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltárának és Irattárárának igazgatója olyan protestáns katonai vezetőket mutatott be, akik a budapesti zsidóságot mentették. Koszorús Ferenc vezérkari ezredes és Csipkés Ernő címzetes vezérőrnagy tevékenységét ismertette részletesebben. Előbbi vezetésével 1944 júliusában az első erőszakos náci hatalom-átvételi kísérlet hiúsult meg, utóbbi többek között igazolványokkal, élelmekkel segítette a munkaszolgálatosokat, sőt elengedte őket. Bonhardt Attila elemezte az 1944-es év katonai-politikai eseményeit, így a háttér megértése mellett a közönség észlelhette, mekkora veszélyeket vállalt Koszorús és Csipkés. Embermentő tevékenységük miatt sokszor kritika érte a magyar honvédséget – hangzott el.
Haraszti György, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára előadásában a szinte ismeretlen Mester Miklós, a Sztójay kormány zsidómentő államtitkárának tevékenységét mutatta be. A magát nemzetiszocialistának nevező Mester – akinek idén nyáron jelentek meg először az emlékiratai – nem értett egyet a Horthy-rendszerrel. Mester nevéhez a gettók működése kapcsán többek között olyan akciók kötődnek, hogy a zsidótanács egyes tagjainak bankszámlájának zárolását feloldotta, hogy a gettó számára szabadon rendelkezzenek vele. Az előadás végén Haraszti professzor a vidéki és fővárosi zsidóság deportálását eredményező döntés hátterét tárta fel.
Horváth Erzsébet, a KRE Hittudományi Karának (HTK) tanszékvezetője a Jó Pásztor bizottság működését mutatta be. A zsidómentésben a Skót Egyház missziója is aktívan vett részt – hangzott el. A bizottság kiemelkedő egyénisége Éliás József református lelkipásztor volt, aki lankadatlan energiával dolgozott. Nemcsak életet mentettek, de zsidó árvaházat is szerveztek. Horváth Erzsébet Soos Géza, a Soli Deo Gloria (SDG) diákszövetség elnökéről is említést tett, akinek számára a keresztyénség azt jelentette, hogy ahol tud, segíti a bajba jutott embereket. Segített itthon a rászorulóknak, a II. világháború után a menekülteknek, magától értetődő volt számára, hogy az üldözött zsidók mentésében is részt vett. Az 1944 áprilisában megszökött két fogoly által írt Auschwitzi Jegyzőkönyvet neki adták át, ő juttatta el Svájcba. Így ismerhette meg a világ a koncentrációs táborokban megtörtént borzalmakat.
Zsengellér József, a KRE HTK dékánja zárszavában elmondta, lelkészként szívesen előhozna bibliai példákat – így például az irgalmas szamaritánus történetét. De mégis azt mesélné el, hogy a múlt heti KRE HTK-n tartott Soos Géza konferenciáról szóló, a reformatus.hu-n megjelent beszámoló alatt egy kommentelő azt írta: Nem ér semmit, ha egy emberről számoltok be, ha az egyházak megengedték a zsidóüldözést. Igen, tette hozzá a dékán, az egyház bűnös és embermentő emberekből áll. És nekünk az embermentésre, a felelősség vállalására kell biztatnunk mindenkit – fejezte ki.
reformatus.hu
Fotó: Sereg Krisztián