A KözösPont keresztyén fesztiválmisszió gyökerei 2000-ig nyúlnak vissza, amikor a református, az evangélikus és a katolikus egyház összefogásával megalakult egy a fiatalokat fókuszba helyező szervezet. Az Ökumenikus Ifjúsági Iroda (ÖKI) hamar megtalálta saját terepét: a könnyűzenei fesztiválok világát, ahol hatékonyan éri el a fiatal felnőttek sokszínű közösségét.
Évek át formálódott a jelenlétük
„Már a ’90-es évek végén beleszagoltuk, mi is történik a Szigeten. A Meghallgatlak busz óriási népszerűségnek örvendett, sorokban kígyóztak a fiatalok, hogy kettes ülésekben beszélgethessenek egymással bármiről” – emlékszik vissza Nobilis Márió, a KözösPont egyik alapító tagja. A látottakon felbátorodva az ÖKI 2000-ben kérelmet nyújtott be, hogy szeretné felállítani sátrát a Sziget fesztivál civil falujában. Ezt nagy meglepetésükre engedélyezték is. „Egyetlen hosszú sátrunk volt, aminek az elején beszélgettünk, a közepén voltak a csomagok, a végében aludtunk. Egy dolgot tudtunk csak: jelenvalóvá akartuk tenni a »szigetlakók« számára a kereszténység fiatalos arcát, megmutatni, hogy az egyházaink megszólíthatóak” – folytatja a nosztalgiázást. Akkor napi huszonöt betérővel számoltak, azonban a tíz napra vásárolt csokoládé-mennyiség már az első nap elfogyott.
Újra kellett strukturálniuk az energiáikat és kialakítani a mai is működő rendszer kereteit. A KözösPont vezetősége, melybe mindhárom egyház egy-egy lelkészi és laikus tagot delegál, a Hatok a misszió stratégiájáért és lelkiségéért felelős. Minden fesztiválon van egy sátorvezető, aki összefogja és segíti a csapat munkáját. A kapcsolatot a fesztiválozókkal az egymást váltó stafétákban dolgozó önkéntesek biztosítják, az ő feladatuk a betérők fogadása és a beszélgetés velük. Mindehhez a hátteresek biztosítják a sátor zavartalan működését.
Az első, általános képzésre februárban kerül sor, amin idén 101-en vettek részt. A második képzési hétvége már sátorspecifikus, a résztvevők megismerik a sátrukat: az adott fesztiválon szolgáló embereket, elkezdődik a közösséggé válás folyamata. Az előző években is részt vevő veteránok sokat segítenek ebben. A második körös képzések nagyjából az aktív időszakig tartanak, ami a VOLT fesztivállal kezdődik. „Az adott fesztivál előtt két-három nappal megérkezünk a helyszínre és tartunk még egy helyszíni felkészítést, amelyen elmagyarázzuk, mire számíthatnak önkénteseink a betérőkkel kapcsolatban” – avat be a részletekbe Prodán Gergely projektvezető.
Rekordszámú fesztiválon vettek részt
A csapat idén először öt fesztiválon teljesített szolgálatot. Ezúttal is a VOLT fesztivállal kezdődött a szezon, mely elmondásuk szerint sokban hasonlít a Szigethez. Rengeteg a külföldi fellépő, ezért a külföldi fesztiválozók száma is jóval nagyobb a hasonló rendezvényekhez képest. Több tízezer ember fordul meg a VOLT-on, így a KözösPontosok is tömeges létszámra és foglalkoztatásra készültek, ugyanakkor fenntartották a minőségi beszélgetések lehetőségét is. Következő állomásuk az EFOTT, ami egy országos egyetemi szervezésű fesztivál, fő célcsoportja a magyar egyetemi ifjúság. „Fiatalosabb, mint a VOLT, kevesebben is vannak és nagyobb a résztvevők kíváncsisága is a KözösPont és az egyházak iránt” – emel ki Gergely néhány különbséget.
Az Ördögkatlan fesztiválon való részvétel a csapat régi álmaként valósult meg ezen a nyáron, ez szintén nagyon eltérő helyszín volt a többihez képest. A fesztivál több villányi települést foglalt magába, melyek között szétoszlottak az emberek. A KözösPont sátor a nagyharsányi református templom kertjében kapott helyet. Mivel nem volt zárt fesztiválterület, nemcsak a jegyet váltók látogathatták, hanem a helyiek is. „Sokan gyerekekkel együtt vesznek részt rajta, nagyon családias és igazán egyedi hangulatú” – jellemzik.
A Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) és a Strand fesztivál mindig egyidőben zajlik. „Míg a SZIN-t kifejezetten „szegedies” hangulatával leginkább egy falunaphoz lehet hasonlítani, addig a Strand a nyár utolsó fesztiválja, ami érződik is az atmoszféráján” – ismerteti Darvas Márton. Talán ennek a legfiatalabb a közönsége, főként tizenévesek, akik a nyárutót ünnepelve már érzik, hogy hamarosan „visszacsobbannak” a hétköznapokba.
A fiatalok után nyúlnak az egyházak
Valamennyien egyet értettek abban, hogy a fiatalokban él egyfajta érdeklődés a transzcendens iránt. Keresik az élet értelmét és nem kapnak jó válaszokat. „Ezt ők is érzik és vágynak arra, hogy valódi dolgokkal találkozzanak. Erre az egyik legjobb helyszín egy fesztivál, ahova azért mennek, hogy kiszakadjanak a hétköznapokból” – mutatnak rá. A Sziget kezdetben éppen azzal a szlogenjével szólította meg közönségét, hogy csináljanak mást egy hétig. Sok fiatalnak pedig az egyházzal foglalkozni és Istennel találkozni pontosan valami mást jelent, mint amit az élete során általában csinál. „Ez a jelenlét missziója, ami nem ott kezdődik, hogy el kezdek beszélni, hanem, hogy elkezdek Jézusi módon hallgatni” – hangsúlyozza Márió, aki azt is megosztja velünk, hogy sátrukat a fesztiválok nagy szabadságában korlátozások nélkül élő fiatalok többször Biztospontként emlegetik, sokat elárulva ezzel rejtett Isten-keresésükről.
„A KözösPont legnagyobb feladata, hogy egyszerre menjen a fiatalok elé és után. A fiatalok elé, akik kikonfirmálnak, kibérmálkoznak az egyházból és a fiatalok után, akik még egy-egy alkalom, életesemény kapcsán visszatalálhatnak az egyházukhoz” – veszi át a szót Németh Tamás református lelkész, aki 2009 óta végez fesztiválszolgálatot. A fiatal lelkipásztor zseniálisnak tartja, ahogy a kezdeményezés ökumenikus légkörével és természetességével utat tört magának egy olyan szubkultúrában, ahol a fiatalok mesterkéltség és kötelezettség nélkül találkozhatnak a keresztyén hittel.
Igénylik a szeretetet és a meghallgatást
„Kezdettől azt tapasztaltuk, hogy nagy igény van a fiatalokban arra, hogy meghallgassuk őket. Arra, hogy ők beszélhessenek először, ők kezdeményezhessenek” – véli a fiatalok motivációjával kapcsolatban Nobilis Márió. Persze támadásokat is volt alkalmuk megtapasztalni, azonban, mint mondja, ha azokat is meghallgatják és békésen reagálnak rájuk, a legtöbbről kiderül, hogy az valójában csak a hitelességüket próbára tevő teszt.
„Leült hozzám két tizenéves, eléggé lenge öltözetű fiatal lány, akik kezdetben eléggé naiv, de egyben provokáló kérdésekkel indítottak. Nyitottságuk által azonban nagyon komolyra fordult a beszélgetés. Végül úgy búcsúztak az esti koncertre indulva, hogy a világ jobb hely lenne, ha mindenki betérne a sátrunkba és meghallgatna minket. Nagyon jó volt megélni, hogy többet tudok adni, mint amilyen önmagamban vagyok” – osztja meg velünk Darvas Márton az egyik legszebb KözösPontos élményét.
„Az emberek szeretetéhségben élnek” – véli Németh Tamás, aki szerint a fiatalok szeretnék rendezni életüket és kapcsolatuk Istennel, pótolni azt a lelki hiányosságot, amivel születünk. „Míg karácsonykor és húsvétkor családi hagyományból vagy kötelességből mennek el templomba, egy fesztiválon – felocsúdva a meglepettségből – kapva kapnak az alkalmon, hogy feltegyék kérdéseiket és rendezzék lelki tusáikat” – összegzi tapasztalatait. Úgy látja, a fiatalok identitása nagyon gyenge lábakon áll, így keresztyénségük sem kiforrott. Sokszor meglepetten tapasztalják a KözösPont sátorban, hogy mennyire tisztán és emberien tud működni egy felekezetektől független keresztyén közösség.
Megdőlnek a sztereotípiák
Meghatározó élménye az az óriási vihar, ami néhány éve a Szigeten söpört végig. Álltak a sátorban, fogták a ponyvát, hogy ne vigye el a szél, mikor segítségükre sietett harminc idegen, akik a vihar elmúltával is maradtak, leültek és beszélgetésbe kezdtek. Akkor sem szaladtak ki a sátorból, amikor rájöttek, hogy keresztyén helyen járnak. Egy holland segítő táskájából gondosan becsomagolt könyvecske került elő, a Bibliája. „Azért voltunk ott, hogy saját közösségünkről, meggyőződésünkről beszéljünk, miközben azt láttuk, hogy mást is így küld el Isten 1000 km-re, aki kikapcsolódás közben is hordozza Isten igéjét” – idézi fel Tamás, akit szintén formált szolgálata, segített neki abban, hogy előítéletek nélkül, nyílt elfogadással forduljon az emberekhez.
A KözösPont egyik legelemibb vonásának tartják, hogy nagyon sok „gyógyulás” történik a sátrukban, ami már az ökumenikus képzések során elkezdődik: megszabadulnak saját tévképzeteiktől. Rengeteg pozitív visszajelzés érkezik a szervezőkhöz, talán az egyik legmegindítóbb – fogalmazzák meg – amikor egy-egy beszélgetés után „emberibb embernek” érzik magukat a betérők. „Attól válik igazán missziós szolgálattá a terepmunkánk, hogy amit teszünk, az nem más, mint természetes emberi cselekedet, felebaráti szeretettel fordulunk mindenkihez” – fejti ki Gergő, a projektvezető, aki ritkán beszél kifejezetten vallási vagy egyházi dolgokról, mert úgy gondolja, a nyílt, őszinte beszélgetések, akármiről is folynak, a végén ki tudják bontakoztatni a józan világ Istenképét, amelyre igenis vágynak a fiatalok.
Szoták Orsolya
Fotó: Dimény András, KözösPont, Vargosz