Aki nem járatos Debrecenben, nem tudhatja, hogy a Széchenyi kerti templom a cívisváros egyik legnagyobb lakótelepének szívében található. Nem vásári helyszín sem a templomkert, sem a lakótelep, mégis célja van annak, hogy itt rendezték meg az Egyháztájit. Például az, hogy a szerényebb körülmények között élő emberek is olcsó, de minőségi termékekhez jussanak, illetve, hogy a városi emberek közelebb kerüljenek a vidékiekhez. Pál Sándor, az MRSZ kuratóriumának elnöke azt is fontosnak tartja, hogy itt olyan emberek találkozhatnak, akik érzik, hogy ezekben a termékekben picit több van, mint ha egy másik piacra mennének. – Ezekben benne van a reformátusok szeretete, lelke. Tanuljuk a Bibliából, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Igével is. Az Ige a lelket táplálja, a vásár a testet, tehát testet-lelket tápláló, kapcsolatteremtő feladata lenne ennek a vásárnak – mondja egy „Sok szeretettel" feliratú bodzaszörpös üveggel a kezében.
Találkozóhely
Az MRSZ karitatív célja itt is megjelenik, hiszen összefogásra, együtt gondolkodásra buzdít és munkahelyet teremt. – Segíteni akarjuk a termelőket így, vagy akár különböző pályázatok révén – fejti ki Pál Sándor. A segítségnyújtás a kormány számára is fontos. Számos jogszabály is született a helyi, vidéki termékek és a helyi piacok fellendítésének, népszerűsítésének érdekében. Kis Zoltánt, a Vidékfejlesztési Minisztérium osztályvezetőjét mégis inkább arról kérdezzük, mit gondol, milyen pluszt adhat egy ilyen piacnak az, hogy református szellemben zajlik. – Ha a vidéki térségeket nem csupán termelői, hanem közösségi, társadalmi, biológiai élettérként is értelmezzük, akkor itt bizony az egyháznak nagyon fontos szerepe van! Ez a piac találkozóhely is, ahol az emberek nemcsak vásárolhatnak, hanem kötetlenül beszélgethetnek is – válaszolja a politikus.
Tartósítószer helyett szeretettelA piacon – végigsétálva a beszélgető, érdeklődő emberek között – látjuk, hogy van, aki egy óra elteltével el is pakol. Ahogy a körülöttünk álló termelők mondják, „elszámolta magát". Igen, a paradicsom hamar elfogyott, de maradt még sajt, kolbász, paprika, dinnye, alma, savanyúság, illetve „Áldott kezek" szilva- és „Rendben van" áfonyalekvár is a Derecskei Fenségesek közül.
A lekvárokat és zöldségkrémeket készítő Sápi József ezekkel a fantázianevekkel nemcsak az egyediségre törekszik, hanem mosolyt akar csalni az emberek arcára, el akarja kápráztatni vevőit, és szeretné, ha mindenki érezné azt a szeretetet, amivel termékeit készíti – amelyek egyébként nem tartalmaznak tartósítószert. – Hitemet gyakorló reformátusként örülök, hogy az egyház ilyen formán is kinyitja kapuit, mert így kapcsolatot teremthetnek a vevők az eladókkal. Külön jó ötletnek tartom a vásárt a gyülekezetépítés tekintetében, hisz ide azok is betérnek, akik nem tartoznak egyik gyülekezethez vagy felekezethez sem – fejti ki Sápi József. Hasonlóan vélekedik a nagytemplomi gyülekezet két tagja, Kiss József és felesége, Kissné Kálmán Julianna is, akik savanyú káposztát árulnak a piacon, amit vásárlás előtt ugyanúgy meg lehet kóstolni, mint akár a sajtot. A Kiss család savanyítója a cívisvárosban van, de a káposztát Hajdúhadházon termelik már több generáció óta. Úgy vélik, újra egyre nagyobb az igény a közvetlen kapcsolatra, ezért is jöttek el a vásárra.
Kufárok a templom udvarán?
Jenei Zoltán, a Széchenyi kerti gyülekezet lelkipásztora maga is szívesen kertészkedik, bár nem tartja magát szakavatottnak. – Elődeim között többen voltak gazdálkodók néhány generációval ezelőtt, a feleségem családjában mai napig van, aki ebből él. E tekintetben a föld szeretete és az egészséges termékek iránti megbecsülő vonzalom természetesen él a szívünkben – mondja a lelkipásztor, miközben az árusok között sétálgatunk.
Kifejti, hogy gyülekezete mindenre nyitott: – Élő kapcsolat van a gyülekezet és a civil társadalom között, tehát nem okoz meglepetést az, hogy ide besétálnak a körülöttünk élő emberek. Semmiféle különbséget nem teszünk a debreceni lakosok és a gyülekezeti tagok között. Persze negatív visszhangja is volt ennek a kezdeményezésnek: egyesek tévesen asszociáltak arra a bibliai történetre, amikor is Jézus a kufárokat eltávolította a templomból. Egy ilyen vásárt nem lehet azzal a szituációval összehasonlítani, hiszen túl a vallástörténeti helyzeten itt éppen arról van szó, hogy a kufárság szelleme ki van zárva, itt tisztességes áron kínálják portékáikat a termelők. Senki nem csap be senkit, pénzéhségről nem beszélhetünk. A fogyasztó javát keresik az eladók. Ami pedig a vallástörténeti párhuzamot illeti: az evangéliumban olvasható történetben arról van szó, hogy egy félreértelmezett helyzetben a misszió szorult ki az Isten népe templomából, istentiszteleti gyakorlatából, itt pedig nemhogy kiszorul, hanem integrálódik a gyülekezet életébe. Minden ilyen közösségi programot azzal a szeretetteljes lelkülettel igyekszünk megszervezni, hogy bár emberi cselekménynek tűnik csupán, formájában nem különbözik a kispiaci miliőtől, de reméljük, hogy a légkörében, a beszélgetésekben, a kézfogásokban fellelhető az a keresztyén plusz, ami az eladót és vásárlót nem üzletfelekké minősíti csupán, hanem barátokká, testvérekké teszi őket. Ahogy egy háziasszony egy finom ételbe belefőzi a szeretetét, mi is úgy szeretnénk ezt a krisztusi pluszt hozzáadni minden tevékenységünkhöz.
A krisztusi plusz
Kohdi Juditot, aki Debrecen-Józsáról jött be a belvárosba a vásárra, éppen a sajtos pult mellett szólítjuk meg. – Mi került még a sajt mellé a szatyorba? Szinte minden: kolbász, tepertő, paprika, bodzaszörp és padlizsánkrém. Általában sem időm, sem energiám nincs vásárolni, ráadásul máshol az eladók nem mosolyognak rá az emberre, nem tájékoztatják, ha arról van szó, nem beszélgetnek vele. Szarvas Ferenc és felesége a Széchenyi kerti gyülekezetben hallottak a vásárról. – Nagyon szeretjük a biotermékeket, ezért is jöttünk. Itt biztos, hogy megfelelő tájékoztatás mellett minőségi, nem mérgezett termékeket kapunk. Vásárlóbarát és a régi idők piacát idézi vissza – mondja a férfi két megpakolt szatyorral, és hozzáteszi: – Sajnálom, hogy csak havonta lesz piac. Hetente kellene, mert mindig lesz majd, ami hamar elfogy. De az biztos, hogy legközelebb is jövünk!
A következő debreceni vásárnak szintén a Széchenyi kerti református templom udvara ad majd otthont szeptember 21-én. Az első vásárra mintegy húsz kistermelő érkezett Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből – mondta Kocsis Attila, az Egyháztáji program koordinátora. Kifejtette, hogy a debreceni piacon lelkészcsaládok, gyülekezeti tagok, presbiterek álltak a pultok mögött, a vásári részvételhez ugyanis szükséges lelkészi ajánlás is. A helyszín a cívisvárosban egyelőre nem változik, bár szeretnének egy másik vásárt is, de ez még csak a tervek között szerepel, ahogy az is, hogy az ország más területén is rendezhessenek ilyen piacot. A Magyar Református Szeretetszolgálat már felvette a kapcsolatot más, dunántúli városokkal ez ügyben. Kocsis Attila szerint ez a vásár misszió is, hiszen ide azok is betérnek, akik nem élnek az adott helyen, így megismerhetik a környéket, illetve belépnek a templom udvarára olyanok is, akik nem tartoznak egyik gyülekezethez sem. Az emberek láthatják, hogy az egyház kinyitja kapuit, és egy hétköznapi eseményen keresztül is meg tudja szólítani az embereket.
Buzás Borbála, Fejes Márton
Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2013. szeptember 8-i számában