Siba Balázs munkája – mint a könyv fülszövegében olvashatjuk – a narratív identitás témakörével foglalkozik. Ez a kutatás újszerű, és egyre időszerűbb feladat, mely az identitás új összefüggéseit feltárva segíthet önmagunk és közösséghez tartozásunk megértésében.
Két-három évtized kétszáz oldalba sűrítve
Teológiai tanulmányait követően a szerző egyházi ösztöndíjasként az Egyesült Államokban valláspedagógiát hallgatott. Itt indította útnak egy konferencián az a gondolat, miszerint Jézus példázatai saját élettörténetünk mellett kelnek életre. Itteni tanulmányai során fogalmazódott meg az a felismerés is, hogy a posztmodern világban fontos keresztyénségünk régi, krisztusi alapra helyezése és új megjelenési formák megtalálása. A téma később a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának (KRE HTK) doktori iskolájában érett tudományos dolgozattá, amely most a Loisir Könyvkiadó jóvoltából könyv formában is megjelent.
Németh Dávid professzor, a KRE HTK Valláspedagógiai és Pasztorálpszichológiai Tanszékének vezetője a könyvet méltatva a munkát élettörténet-elbeszéléshez hasonlította, ami egyfajta sűrítmény, vagy még inkább a „sűrítmények sűrítménye”. Mindazt ugyanis, amit a témáról a pszichológia, a szociológia, az irodalomtudomány és a teológia az elmúlt két-három évtizedben mondott, kétszáz oldalba sűrítette a szerző. Az eredetileg doktori dolgozatként elkészült mű korábbi témavezetője elmondta, hogy Siba Balázs egy egész könyvtárra való szakirodalmat tanulmányozott át, hosszú interjúkat elemzett végig, hogy kimutassa: nincs külön élettörténetünk és hittörténetünk, hanem ez a kettő egy.
Konkrét élettörténetek
A szerző koncentrikus körökön haladva vezeti egyre közelebb olvasót a saját élettörténetéhez. A legszélesebb kör a mai, posztmodernnek nevezett világunkat mutatja be. A következő kör a gyakorlati teológia köre, amely az egyént az Isten színe előtti létében vizsgálja. Ezt a teológiai kört egészíti ki egy pszichológiai, közelebbről valláslélektani kutatási eredményeket felvonultató rész.
„A legbelső körben már egészen rólunk van szó – fogalmazta meg Németh Dávid. – És arról a kérdésről is, hogy akarunk-e közös élettörténetet Istennel, mert Ő nem akarja, hogy neki olyan története legyen, amelyből mi hiányzunk, és úgy alkotott meg bennünket, hogy nekünk se legyen/lehessen teljes a történetünk Őnélküle.”
Végül a könyv konkrét élettörténeteket elemezve teszi világossá, hogy miként szövődnek egybe az élettörténet és a hittörténet szálai egységes egésszé, és miként segíthet az egyház a maga szolgálatával abban, hogy tudatosuljon az Isten-jelenlét egy-egy ember életében ott is, ahol korábban azt gondolta, hogy csak magára számíthatott, egyedül, elhagyottan kellett küzdenie emberfeletti erőkkel és hatalmakkal – mutatta be a könyvet a professzor.
Újraírható élettörténet
De mi is az a narratív identitás? – tette fel a kérdést a szerző. A rendszeralkotás egyik ősi formája az, hogy az ember történeti keretbe ágyazza életének mindennapjait és a sok kis történetet próbálja egy nagy történetté formálni, amelynek van eleje, vége, tart valahonnan valahová. Sokféle történeti szálra fűzhetjük fel életeseményeinket és gondolatainkat önmagunkról, s ez mind egy-egy része identitásunknak. Keresztyén vallásunk nyelve is eredendően történetekre épül. Ezek a végső igazságokat képekben, metaforikusan fogalmazzák meg. Ezért alkalmasak arra, hogy a vallásos ember általa értse meg helyét a világban és értelmezze életét Istennel kapcsolatban.
Akár saját élettörténetünkre, akár a keresztyénség nagy elbeszélésére gondolunk, mindkettő mögött egy-egy kérdés húzódik meg. A közös történet kérdése: „Hol van Isten a világban?” A saját magunkhoz intézett kérdés pedig így hangzik: „Vajon mi lesz belőlem? Vajon jól csinálom-e azt, amit életnek neveznek?” Isten jelenlétének közvetlen hatása van arra, hogy mivé lesz életünk, és a világban való úton létünk szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy Isten hogyan van jelen a világban. Az ember istenkeresése és Isten emberkeresése a konkrét élettörténetekben összeér. Az egyház története során az egyéni élményekből, hittapasztalatokból, a kiválasztottak közösségében élők történeteiből született bizonyságtételekből kapunk képet az Isten országa nagy történetéről.
Teológiai megközelítésből Siba Balázs szerint mindez az új élet megtalálásának kulcsa lehet annyiban, amennyiben ráébreszt bennünket sáfár voltunkra, életünknek azon lehetőségeire, melyekkel eddig nem éltünk. Isten ugyanis tanítani akar bennünket, akár saját életünk példáján is.
„Élettörténetünk újraírható – foglalta össze a szerző –, Isten gyermekeként újraértelmezve helyére kerülhetnek benne a dolgok és bekapcsolódhatunk Isten folyamatosan íródó történetébe.”
Czanik András