„Isten hozott!” – köszöntötte a reformáció 500. évfordulóján, október 31-én a Papp László Budapest Sportarénában összegyűlteket Balog Zoltán. Az emberi erőforrások minisztereként dolgozó református lelkész hozzátette: ez a köszöntés több, mint vendégfogadó üdvözlet, benne van az a bizonyosság, hogy „a teremtő és megújító Isten hozta össze” a Kárpát-medence különböző szegleteiből érkezett vendégeket, hogy együtt ünnepeljenek. „Az ünnep az úton lévő közösségnek megállás, bűnbánat és felemelkedés ideje, valamint az együttlét öröme, hisz eggyel többen vagyunk, itt van köztünk az is, aki ide hozott minket.”
Azt kívánta a Reformáció Emlékbizottság által szervezett megemlékezésen jelenlévő tízezer embernek és a televíziós közvetítés nézőinek, hogy az együttlétben tapasztalják meg „a hit erejét, amely Jézus Krisztusból indult, amely összeköt minket kézeter év keresztyén tanúival – apostolokkal, egyházatyákkal, huszitákkal, valdensekkel, német, holland skót és magyar egyházújítókkal, protestáns gályarabokkal, fejedelmekkel és földművesekkel –, elődeinkkel”.
Az évforduló bűnbánatra és megújulásra hív
Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök Luther Márton 500 éve közzétett 95 tételének első pontja alapján – „mikor Urunk és Mesterünk azt mondta, térjetek meg, azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen” – azt hangsúlyozta, hogy a reformáció megtérési mozgalom, lelki forradalom, Krisztus-ünnep, ami megbánásra, megújulásra hív minket is.
„Helyreállítja éltető közösségünket a teremtővel, aki mennyei Atyánk lett Jézus Krisztus által. Ennek hála új kapcsolatba kerülhetünk embertársainkkal és az egész teremtéssel, megtalálhatjuk helyünket, otthonunkat, küldetésünket” – mondta, bűnvalló imádságában pedig Luther szavaival kért bocsánatot, amiért újra és újra visszaélünk a megtérés életújító lehetőségével.
A lelkiismeret-vizsgálat percei után Fekete Károly tiszántúli református püspök vezetésével és a Heidelbergi Káté első kérdés-feleletének szavaival adott hálát a gyülekezet, hogy „hűséges Urának és megváltójának, Jézus Krisztusnak a tulajdona”, aki őt megszabadította.
Szabadok vagyunk, ne szégyelljük!
Steinbach József dunántúli református püspök a Rómabeliekhez írt levél első fejezetének 16. és 17. verse alapján mai fogalmakkal hirdette az evangéliumot az Aréna közönsége számára.
„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: »Az igaz ember pedig hitből fog élni.«” (Rm 1,16-17)
„Isten Lelke azt üzeni, élünk és élni fogunk, mert Ő mindig az élet, az örök élet pártján áll. Ez ad értelmet, örökkévaló irányokat a földi életnek, de ez ad erőt és örömöt is, megszabadítva a hiábavalóság átkától" – fogalmazott a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke.
Az, hogy üdvösségünk van, az igehirdető magyarázata szerint nem más, mint Isten hatalmas jelenléte életünkben, az pedig, hogy hitből élünk, azt jelenti, hogy úgy éltet minket Jézus Krisztus, mint a leszakított virágot táplálja a víz, a gyümölcstermő fát a talaj, vagy ahogy az embereket élteti a levegő.
„Krisztus megváltó szeretetéből élünk, akiben Isten testet öltött, eljött közénk, megváltott minket” – a megváltást a Steinbach József végleges, maradandó megoldásként, szabadításként definiálta, amely a tehetetlen, sokféle dologtól megkötözött emberek számára adatik. „Krisztus megváltó szeretetéből, igazságából élünk, mert Isten Krisztus igazságán át – mint egy szemüvegen át – tekint ránk, tisztának és igaznak lát minket, noha nem vagyunk azok. Ez a kegyelem." De nemcsak megszabadít, erőt is kapuk tőle, hogy életünket az Ő örökkévaló rendjéhez igazítsuk – Kálvin János ezt a megszentelődés csodájának nevezte.
Prédikációja végén a püspök arról beszélt, hogy „együtt, szeretettel, alázattal, próbatételeket vállalva, szenvedni is készen, mindenkire reménységgel tekintve” kell megvallaniuk ezt az evangéliumot a keresztyén felekezeteknek, mert „soha nem volt nagyobb szükség erre a bizonyosságra”.
Éljünk hálatelt életet!
A gyülekezet ezután Papp János baptista egyházelnök, Fabiny Tamás evangélikus püspök és Pataky Albert pünkösdi egyházelnök vezetésével tett vallást a Szentháromság Istenbe vetett hitéről. Csomós József tiszáninneni református püspök pedig imájában azért könyörgött, hogy Isten óvja meg egyházát a tévutaktól.
„Hálát adni azt jelenti, hogy hitünk mély ismeretre, tudásra jutott, megismertük Isten szabadítását és igazán reménykedünk, abban, hogy jövőnk Jézus Krisztusban biztosan meg van alapozva. Hálásnak lenni azt jelenti, hogy meg tudjuk tenni, amire a bűnöktől megkötözve nem voltunk képesek” – sorolta Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspök a Heidelbergi Káté második kérdés-felelete alapján. A Zsinat lelkészi elnöke hozzátette: a keresztyén ember élete hálás élet, mert a hite megismerte Jézus Krisztust, rá alapozta reményét, megcselekszi azt, ami összeköti Istennel, végzi a szeretet munkáját. „Minden percetek, órátok teljék Istennek való boldog hálaadással!” – kérte a lelkipásztor.
A gyülekezetre – és minden magyar keresztyénre – Szemerei János evangélikus, Kató Béla erdélyi és Fazekas László felvidéki református püspök kérték Isten áldását. Az ünnepségen részt vett Kiss-Rigó László szeged-csanádi katolikus megyéspüspök is.
Ünnepi közösségben a nemzet
Az istentisztelet után Balog Zoltán megköszönte az egyházi vezetők és az egyesített kórus szolgálatát, hogy „megszólaltatták Isten igéjét, mi pedig magunkkal vihetjük az abból fakadó erőt és reményt – amiből juthat mindenkinek, akivel megosztjuk azt”. Az arénabeli istentiszteleti közösség ezután – a Reformáció Emlékbizottság ügyvezető elnökének szavai szerint – szimbolikusan az egész nemzet ünnepi közösségévé alakult, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök köszöntött.
„Az embert szolgálni legalább olyan nehéz a kormányban, mint az egyházban” – kezdte a reformáció közügyekben és nemzetépítésben tetten érhető hatásairól szóló beszédét a református kormányfő, aki rögtön meg is köszönte a protestánsok és katolikusok szellemi, lelki támogatását, különösen is az imádságaikat.
„Életünket és munkánkat egy magasabb erő határozza meg. Megteremtett minket, időt és helyet adott életünknek.” Mint mondta, a mi számunkra ez a Kárpát-medence közepe, kétezer évvel Jézus Krisztus születése, ezer évvel a keresztyén magyar állam alapítása és ötszáz évvel a lelki forradalom után.
„Magyarországnak, a keresztyén Európának lelki és szellemi megújulásra van szüksége, az ebből ránk eső részt szabad elhatározásból vállaljuk” – mondta Orbán Viktor, ugyanakkor egyértelművé tette: hivatásukat nem keverik össze az egyházak küldetésével, hanem a keresztyénségből kisarjadt közösségi létformákat védik legjobb tudásunk szerint.
A lelket soha nem szabad kijátszani a test ellen – fogalmazott a kormányfő, utalva arra, hogy egyaránt munkálkodni kell az emberek anyagi, szociális és szellemi gyarapodásán, hogy „jól és szépen éljenek, igazságosabbam, derűsebben, gazdagabban, felemelt szívvel”. Mert mint mondta, „a jó élet dicsőíti a teremtő és szabadító Istent, ami pedig Isten dicsőségét szolgálja, az a legfőbb jó az embernek. Ez az igazi istentisztelet és emberszolgálat.”
Orbán Viktor végül arról beszélt, lehet a reformációt úgy ünnepelni, mint ami nem néhány felekezet, egy részközösség ügye, hanem részt vállalás a közös hivatásból, amely ránk bízatott. „Hogy a felismert igazság szabaddá tesz, azt már sokszor megtapasztaltuk szabadságharcainkban – fogalmazott a miniszterelnök. – Azonban az az évezredes bibliai erő, amely ötszáz éve akkora lendületet vett, hogy a legkisebb magyar otthonba is eljutott, még egy feladatot bíz ránk. Meg kell tanulnunk, miként lehet ezt az igazságot együtt maradva képviselni.” Mint mondta, a végső nemzetegyesítéshez kell az az igazság, ami összeköti és egyben tartja a lelkeket, nemcsak a nemzetrészeket.
A megújulás lendülete
A magyar protestánsokat videóüzenetben köszöntötte Heinrich Bedford-Strohm, a Németországi Protestáns Egyház elnöke és Gottfried Locher, a Svájci Református Egyházak Szövetségének elnöke is. Emellett visszatekintettek a jubileumi év legfontosabb, az emlékbizottság által szervezett eseményeire és programjaira – a január 6-i megnyitóra a Művészetek Palotájában, a Händel-oratórium bemutatójára, a Nemzeti Múzeum Ige-idők kiállítására, a Kálvin téri köztéri installációra, a Zenei hitvallások koncertsorozatra, a középiskolásoknak szóló műveltségi vetélkedőre, vagy épp a budai várban felállított emlékforrásra –, amelyek célja az volt, hogy felismerjük a reformáció máig ható értékeit életünkben. Ezt szolgálta a délutáni gálaműsor is, amelyen az emlékévben eddig elkészült kisfilmek, alkotások, klasszikus irodalmi- és kórusművek mellett ősbemutatókban is gyönyörködhetett a közönség.
Feke György, fotó: Dimény András, Vargosz