„Évenkénti találkozóinkkal, ahogy egyik egyházkerületből a másikba megyünk, egy ívet írunk le, s ha valamelyikünk éppen szomorú és nem látja az eget, jó sokszínűségünkben együtt lenni, erre az ívre nézni” – köszöntötte Kató Béla erdélyi püspök, az egy évvel korábbi sepsiszentgyörgyi találkozó házigazdája, a Generális Konvent budapesti plenáris ülésének résztvevőit június 24-én, a kétnapos tanácskozás kezdetén. „Van okunk az örvendezésre, hisz szétszakítottságunkban is együtt vagyunk” – tette hozzá Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinatának világi elnöke.
A dunántúli főgondnok köszöntőjében emlékeztetett: 2004-ben szintén Budapesten gyűltek össze a Kárpát-medence református egyházmegyéinek és egyházkerületeinek akkori vezetői, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozás és a fokozatosan légiesedő európai határok adta lehetőséggel éljenek, s – túllépve a több évtizedes szétdaraboltság következményein – keressék az együttműködés lehetőségeit. A Generális Konvent tagjai, a részegyházak hivatalban lévő vezetői az elmúlt évtizedben igyekeztek újra élővé tenni a testvéri közösséget, elmélyíteni a határokon átívelő testvérkapcsolatokat, s megteremteni az együttműködés szervezeti formáit. (Ennek egyik állomásaként jött létre 2009. május 22-én Debrecenben az egységes Magyar Református Egyház.)
2014-ben egyházi választások zajlottak nemcsak Magyarországon, hanem Felvidéken, Kárpátalján és az Amerikai Magyar Református Egyházban is, így az idei ülés arra is szolgált, hogy a Generális Konvent új tagjai rálátást nyerjenek a református egység munkálásának több mint egy évtizede zajló folyamatára. „Fontos, hogy a generációk egymásba kapaszkodjanak" – mondta Kató Béla, s azt kívánta: a mostani találkozás segítse, hogy taníthassák egymást, mire jó az együttműködés, s miért fontos az egység.
Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az ülés elején röviden bemutatta a házigazda Dunamelléki Református Egyházkerületet, Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok pedig beszámolt az egység elmúlt évéről (kiemelten is a Magyar Reformátusok Hetedik Világtalálkozójának eseményeiről). Az Amerikai Magyar Református Egyház köszöntését adta át Varga Ferenc püspök. Kató Béla a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium újraállamosításáról beszélt, Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök pedig az ukrajnai válság állásáról számolt be, valamint köszönetet mondott az egyháztestek segítségnyújtásáért. (Minderről bővebben körképünkben olvashatnak.)
A kétnapos ülésen a Kárpát-medencei együttműködés további példáit, így az öt részre szakított békés-bánátiból létrejött egyházmegyék találkozóját és a Kárpát-medencei méreteket öltött Csillagpontot is bemutatták. Emellett szóba került a diaszpórában, főleg a Nyugat-Európában élő, dolgozó magyar reformátusok hatékonyabb elérésének és lelkipásztorolásának fontossága.
Liturgia, jogharmonizáció, református káté
Az első nap ünnepi istentisztelettel fejeződött be, melynek liturgiáját – kísérleti jelleggel – a GK Liturgiai Bizottsága készítette. A testület – együttműködve a Romániai Református Egyház Zsinati Liturgiai Bizottságával – évek óta azon munkálkodik, hogy egy új, jól használható istentiszteleti rendet készítsen a magyar reformátusság számára, s mostanra reális esély mutatkozik a Kárpát-medencei liturgiai egység megteremtésére. Erről Fekete Károly bizottsági elnök számolt be. A MRE tavaly novemberi cikluszáró zsinati ülésére már készítettek egy úrvacsorás istentiszteleti rendet, s az élményszerű kísérleti liturgiával kapcsolatban pozitív visszajelzések érkeztek. A két bizottság a GK felhatalmazásával adventi istentiszteleti füzetet készít (négy vasárnapi istentiszteleti renddel), melyet az arra vállalkozó gyülekezetekben próbálnának ki még idén. A visszajelzéseket 2016 elején értékelnék ki.
A tavalyi tisztújítások miatt a GK Egyházalkotmányi Bizottsága, a különböző egyháztestek jogharmonizációján dolgozó testület, a szokottnál kisebb intenzitással tevékenykedett, de fontos tanulságokat szűrt le: javasolják, hogy a jövőben már az egyházi választásokra való felkészülésbe is vonják be a bizottságot. Kocsis Márta bizottsági elnök a megvalósításra váró célok között említette az egyházi jogszabályok hierarchiájának, az egységesíthető törvények körének meghatározását, valamint az egyháztagság kérdésének megvitatását.
A Heidelbergi Káté 2013-as kiadását megelőzően felmerült az igény, hogy készüljön egy korszerű, a konfirmációra való felkészítésben is használható katekizmus. A munka elkezdődött: az első szakaszában már meglévő kiadványokat gyűjtöttek és vizsgáltak meg, a közeljövőben pedig arról döntenek, hogy a szerzett tapasztalatok alapján egy új szöveget írjanak, vagy a már meglévőket szerkesszék össze. Erről Szabó István számolt be.
Közös pénzügyek, anyagi szolidaritás
A dunamelléki püspök ezután a Magyar Református Egyház pénzügyeit ismertette, majd tájékoztatást nyújtott a Kárpát-medencei Református Lelkészsegélyezési Alap anyagi működéséről is.
A Generális Konvent által létrehozott alap a Kárpátalján nyugdíjba vonuló lelkipásztorokat segíti, akik – mivel a szovjet érában nem lehetett társadalombiztosításuk – nem jogosultak állami nyugdíjra. A GK arra kéri a református lelkészeket, hogy évente ajánljanak fel a célra egy stólájuknak megfelelő összeget. 2014-ben közel 3 millió forintot fizettek be a Református Lelkészi Nyugdíjintézet számlájára, s ez az összeg tizenegy lelkésznek jelentett rendszeres segítséget, idén azonban még csak 258 ezer forintnyi támogatás gyűlt össze.
Ábrám Tibor az egység „első gyermekéről”, a 2009-ben alapított Kárpát-medencei Református Közoktatási Alap működéséről számolt be. Magyarországon és a környező országokban 60 ezren tanulnak református köz- vagy felsőoktatási intézményekben. Az alap minden évben arra buzdítja ezeket a diákokat, hogy szervezzenek gyűjtést saját intézményükben és lakóhelyükön, a Magyar Református Egyház költségvetéséből pedig kiegészítik az összegyűlt adományokat. Ilyen módon új, határon túli magyar tannyelvű oktatási intézmények indítását, valamint már meglévő intézmények fenntartását tudják támogatni.
Ebben a tanévben 15 millió forintot gyűjtöttek a református diákok és a tanárok, amit 11 millió forinttal egészít ki az egyház. 14 milliót egyházkerületenként egy-egy előre meghatározott projektre költenek majd: a kézdivásárhelyi óvoda támogatására, nagyváradi szakközépiskola tanműhelyének felszerelésére, Nagyberegen óvodaindításra, az alistáli sportpálya burkolatára, valamint a pacséri óvoda játékudvarának kiépítésére. A többi pénz felhasználására pályázatot írtak ki, melynek július 15. a beadási határideje.
Egy hitvallás jubileumai
A Heidelbergi Káté mai magyar nyelvű szövegének készítésekor felmerült az igény a II. Helvét Hitvallás újrafordítására is. A svájci protestáns városok és kantonok közös hitvallásaként 1566-ban közzétett dokumentumot a magyar református lelkipásztorok már az 1567. évi debreceni zsinaton sajátjukként fogadták el, igaz a Magyarországi Református Egyház Zsinata formálisan csak 1929-ben nyilvánította hitvallásának.
„A szentírás iránti alázat, a nyitottság a javíthatóságra és az integráló, összekötő jelleg” – Szűcs Ferenc szerint ezek teszik időtállóvá a Bullinger Henrik által írt hitvallást. „Az egyetemes hithez való ragaszkodást hangsúlyozza, de nem szolgai módon csatlakozik az óegyházi hitvallásokhoz, kiterjeszti rájuk az ige hatalmát” – mondta a teológusprofesszor. Előadásában a hitvallás első két fejezetét nevezte a mű legnagyobb erősségének és maradandó aktualitásának. Szinte egyedülálló elv fogalmazódik meg bennük: ne vagdalkozzunk szeretetlenül a szentírás igazságaival. A szöveg a keresztyén szabadság nevében kritikusan viszonyul a hagyomány által kötelezővé tett tradíciókhoz, szertartási és kegyességi gyakorlatokhoz. Szűcs Ferenc szerint érdemes erre az elvre figyelni református liturgia megújításánál is. A kálvini predestináció-tant értelmező Bullinger – lelkigondozói attitűddel – arra bátorított, hogy életünket tudjuk Isten atyai kezében. „Ez hitvallásának – és minden hitvallásnak – legfontosabb mondanivalója” – véli Szűcs Ferenc.
„Végigolvasva felfedezzük, hogy újra és újra fölfénylik benne valami, ami itt és most tanácsol bennünket, újra és újra elvezet a forráshoz, Isten igéjéhez” – mondta Szabó István a II. Helvét Hitvallásról, aki szerint nemcsak a bibliarevíziók – a hitvallást ugyanis átszövik a bibliai utalások –, hanem a teológiai nyelv fejlődése is szükségessé teszi az új fordítást. Erdélyben már készült egy filológiai próbafordítás – Buzogány Dezső, Juhász Tamás és Sipos Gábor közös munkája –, melyhez Szabadi István szaklektor félezer kommentárt főzött. Ennek nyomán Buzogány Dezső – akinek Institutio-fordítása tavaly jelent meg – újra lefordította a hitvallást, melyet jelenleg Bölcskei Gusztáv és Szabadi István lektorálnak. Ha megegyezésre jutnak a fordítóval, akkor a szöveg a GK bizottsága elé kerül, mely a Heidelbergi Kátét is gondozta. „Reményünk van rá, hogy jövőre lehet a kezünkben elfogadható szöveg, s megjelenésének 450. évében, vagy ha mégsem, akkor két év múlva, a debreceni zsinat 450. évfordulóján elfogadhatjuk” – jelentette Szabó István a Generális Konventnek.
Ötszáz éves reformáció
A következő évek a reformáció jegyében telnek majd, hisz 2017-ben lesz 500 éve, hogy Luther Márton – a hagyomány szerint – kiszögezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom falára. A magyar kormány emlékbizottságot hozott létre, hogy segítse a protestáns egyházakat a jubileum megünneplésében. „Ez a bizottság nem akarja az egyházak programjait átvenni és a kezdeményezést a kezükből kivenni – mondta Fekete Károly püspök –, hanem segíteni akar világítani a reformáció társadalmi jelentőségére." 2016-ban a bizottság 500 millió forintot oszt szét evangélikus és református (valamint unitárius) kezdeményezések között. Mint kiderült, nem azzal a céllal, hogy az egyházak építészeti kincseit felújítsák és gyarapítsák, hanem hogy szellemi kincseket gyűjtsenek: fotó-, dráma- és képzőművészeti pályázatot, kutatási és könyvkiadási programokat, online adatbázisokat, kiállításokat, tanulmányi versenyeket és zenei előadásokat terveznek.
Fekete Károly a református előkészületekről és az evangélikusokkal közös tervekről – a 2017. októberi ünnepi zsinatról, egy nemzeti múzeumi protestáns nagykiállításról, protestáns lexikon kiadásáról, konferenciák, és a Sportarénába tervezett seregszemléről – is beszélt. Emellett örömmel számolt be róla, hogy Debrecen nemrég huszonhét másik európai várossal együtt a reformáció városa címet kapta. Kató Béla, aki szintén tagja az állami bizottságnak, arról beszélt: „akkor van értelme a jubileumnak, ha az utolsó kis településre is jut ebből a nagy ünneplésből”. Az előre tervezés és a központi programok egymással, illetve a többi protestáns egyházzal való összehangolását sürgette.
„A legfontosabb kérdés, hogy lélekben tudjunk ünnepelni” – mondta Kató Béla. Szabó István ehhez még hozzátette: protestánsokként a protestálni ige elsődleges jelentése szerint ünnepeljünk – ne a 21. századi „felháborodás-kultúra” hivatásos tiltakozói legyünk, hanem Jézus Krisztus egyetlen és üdvözítő igazsága mellett tanúskodjunk. „Ha tiltakozunk, az azért legyen, hogy hagyjanak minket Jézusról tanúskodni” – mondta.
Tanácskozásának végén a Generális Konvent zárónyilatkozatban adott hangot a részegyházak iránti szolidaritásának, s tiltakozott bárminemű keresztyénüldözés ellen.
Feke György, fotó: Dimény András, Vargosz