Húszéves fennállását ünnepelte a kórházlelkészi szolgálat október 24-én a Bethesda Gyermekkórházban. Az ünnepségen kórházlelkészek és lelkigondozók mellett püspökök, esperesek, Fedor Tibor főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma), kórházi vezetők, főigazgatók, orvos igazgatók, ápolási igazgatók, valamint a Református Missziói Központ munkatársai vettek részt és adtak hálát a speciális szolgálat működéséért. A visszatekintéssel egyben a szolgálat további működésének lehetőségeiről is tanácskoztak a változó egészségügyi rendszerben.
Nagy és kicsi
Mosolyogva állnak össze egy képre a most húszéves kórházlelkészi szolgálat lelkipásztor munkatársai a jubileum tiszteletére szervezett ünnepségen. Nemcsak ilyenkor, hanem a hétköznapokban is szorosan egymás mellett állnak az ország huszonnyolc pontján szolgálva, jelenlétükkel választ adva az élet, a betegség nagy kérdéseire.
„Speciális szolgálat ez" – mondta Bölcskei Gusztáv, a zsinat lelkészi elnöke megnyitó áhítatában. A püspök a Filippi levél vége alapján arról szólt: ebben a levélben ugyanúgy ötvöződnek magasztos, csodálatos hitigazságok és apró, emberi dolgok, mint a jó lelkipásztori szolgálatban. Ezek ugyanis megerősítik egymást, ám ha eluralkodik vagy a magasztosság, vagy a hétköznapiság, annak romboló hatása van. Sokszor pedig elég csak hallgatni, ahogyan az apostol írja: „Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban" (Filippibeliekhez írt levél 4. rész, 14. vers). A püspök végezetül hálát adott azért, hogy Isten húsz éve ajtót nyitott a lelkészeknek a kórházakban, ahol a gyógyító szolgálatban összeérhet nagy és kicsi, hitigazság és a mindennapok örömei.
Kézen fogva
A kórházlelkészi szolgálat több szempontból sajátos terület: nemcsak egyházi, hanem gyógyítói feladat is egyben, illetve nemcsak a betegek, hanem hozzátartozóik és a megfáradt kórházi dolgozók felé is szolgálnak a munkatársak. Ezzel olyan feladatokat látnak el, amelyeknek megoldását az állam már nem tudja biztosítani. A kórházlelkész rendelkezésre álló ember, aki szent tapintattal van ott a betegágynál az evangéliummal, a hozzátartozók mellett, és aki azokat is meghallgatja, akiktől csak gyógyítást várnak. A betegség is szolgálhatja Istent – ahogy Lázár betegsége is, mert azon keresztül mutatkozott meg Isten dicsősége. A betegágyon nincs többé felekezet – erről szóltak a római és görög katolikus, illetve az evangélikus kórházlelkészi szolgálat képviselőinek köszöntői. Mindannyian hangsúlyozták: útitársként, egymást kezét fogva kell tudni haladni az úton, élve és továbbadva az Ige és a Szentlélek közösségének ajándékát, illetve egymással is kapcsolatban kell lenni és élni kell a tapasztalatcsere lehetőségével – nemcsak hazai, hanem európai szinten is.
A kórházlelkész helye
„Egyház és egészségügy találkozására ideális helyszín a hamarosan százötven éves Bethesda" – mondta eladásában Velkey György főigazgató, aki a kórházlelkész helyéről beszélt az egészségügyben, az egészségpolitikában. A főigazgató arról a szédületes technológiai fejlődésről szót, amelyen az elmúlt évszázadban keresztülment az egészségügy, és emlékeztetett: a szervezett egészségügyben kulcsszerepük volt az egyházaknak, a diakonisszáknak és a szerzetesrendeknek. A technológiai fejlődés nagy lehetőségeket nyitott, de személytelenné, anyagivá, üzemszerűvé tette az egészségügyet, a benne dolgozókat pedig magányos harcosokká. A fejlettség magabiztosságot ad, de erős etikai elbizonytalanodással jár együtt. A betegek is megváltoztak: sokszor vallásos hittel fordulnak az orvostudomány felé, de egyre kiszolgáltatottabbá is válnak az elszemélytelenedő rendszerben, és alternatív gyógymódokhoz menekülnek.
„Mit jelent ebben a bonyolult és válságos helyzetben a kórházlelkészek szolgálata? A kórház gyógyító csapatában kiemelt szerepük lehetne" – mondta Velkey György, és hozzátette: a húsz éve újraindult Bethesda munkatársi közössége sem lenne ennyire jó és egységes, ha nem segítené őket kórházlelkész. A kórházi dolgozók sokszínű, de erősen hierarchizált és individualizálódott társadalmában fontos feladat a közösségépítés, az alázatra és az istenkeresésre tanítás, akár még a vezetői kontrollt gyakorló emberekkel szemben is. A betegekkel kapcsolatban elsősorban a krízisészlelés és a segítés feladatát tartotta fontosnak Velkey György. Bár a lelki krízist a testi, anyagi, szociális és pszichés krízisek után észleljük csak, de mégis ez az a szempont, amelyen keresztül az ember egységben látható és gyógyítható. A főigazgató beszélt annak szükségességéről is, hogy az egyházi szolgálatok rendszerszinten épüljenek be a kórházak életébe, és javaslatokat is tett az állam és egyház egészségügyi együttműködésének lehetőségeivel kapcsolatban. Mint mondta, a Semmelweis-tervben nem szerepelnek a kórházlelkészek, de nagy a fogékonyság a lelkiségre, ezért fontos lenne meghatározni, kicsoda a kórházlelkész, és milyen keretek között építhető be szolgálata a kórházi minimumfeltételek közé – a jelenlegi szabályozás szerint csak pszichológus alkalmazása kötelező.
Nehéz helyzetben
„A kórházlelkész a kórházban és az egyházban is idegen" – hívta fel a figyelmet a szolgálat húsz évére visszaemlékező beszédében Gál Judit, a Kórházmisszió vezetője. Mint mondta, a teológiai tudás mellett speciális lélek- és élettani ismeretekre van szükségük, mert a betegek a nagy hitigazságok helyett sokszor a gondviselő Istent és az embert keresik. A szolgálat kezdetei után a kórházlelkész szolgálata egyre inkább a lelkigondozás felé fordult.
„Csak az tud segíteni, akit átjár a krisztusi szeretet, aki oda tud hajolni a bajban levő emberhez, mert így lesz diagnózisközpontúból betegközpontú a segítségünk" – fogalmazott a misszióvezető, aki hozzátette: az egészségügy átalakításai a kórházlelkészi szolgálatra is komoly hatással vannak. Mint mondja, a nem megfelelő állami és egyházi szabályozások miatt nehéz helyzetben vannak az ország huszonnyolc pontján szolgáló kórházlelkészek, hiszen nem tudni, hogy az esperesükhöz vagy a kórházigazgatóhoz forduljanak-e kérdéseikkel. Gál Judit ezzel együtt hangsúlyozta: az egyház kötelessége, hogy jelen legyen a betegágy mellett – ha elhanyagolja ezt, az a válság súlyos jele.
Ti vagytok a felelet
„A visszatekintés feleleteket ad, nem kérdéseket vet fel. A kórházlelkészség munkája nem kérdés, hanem felelet. A ti jelenlétetek a betegágy mellett sokak kérdéseire válasz" – mondta Magyarné Balogh Erzsébet, az RMK lelkész-igazgatója, és hozzátette: nemcsak a betegeknek, az egészségügynek is fontos, hogy mellettük álljanak a kórházlelkészi szolgálat munkatársai. Az ünnepségen hirdették ki a Kórházmisszió elmúlt húsz évének feldolgozásáról szóló pályázat eredményét is. Az egyetlen beérkezett pályamű különlegessége, hogy kizárólag internetes források alapján készült, így érdekes helyzetképet tár olvasója elé – mondta Püski Lajos méltatásában. Mégpedig azt, hogy a szolgálat színes és gazdag történetét elérhetővé kell tenni a világhálón kutakodók számára is.
Gyógyító szolgálat
„Édesapám lelkipásztor volt, édesanyám házi betegápoló" – mondta Gál Judit arról, hogyan indult el a kórházlelkészi pályára. A lelkipásztor először orvosi pályára szeretett volna menni, és ápolónőként dolgozott – itt érett meg benne, hogy lelkipásztor szeretne lenni, de nem egy gyülekezetben, hanem a betegágyak mellett.
„Mindenképpen szükséges, hogy aki kórházlelkészi szolgálatba áll, az legyen biztos abban, hogy ő ebbe a szolgálatba küldetett, mert ez valóban más, mint a gyülekezeti és egyéb feladatkörök. A kórházban teljesen más nyelvet beszélnek, mint a gyülekezetekben. Jó kezdeményező- és kommunikatív készség, és nagyon mély empátia, illetve alázat és hitelesség kell egy kórházlelkésznek" – tette hozzá a lelkipásztor.
A kórház, a betegség az életnek egy kicsiny szelete. Nyilván ebből a szeletből bőségesen kapunk. Nagyon fontosak voltak számomra Péntek László kuratóriumi elnök záró szavai: „Erősödjetek meg az Úrban. Valóban naponta szükségünk van egy nagyon mély töltekezésre az Úrtól, mert az emberi töltekezés erre nem elég. Csak ez adhat erőt újra elindulni, mosolyogni, megállni, és próbálni segíteni abban, hogy tudjon feljebb látni a beteg."
A kórházlelkész a gyógyítás szolgálatát végzi – hangzott el többször a konferencián. „Vannak olyan felekezetek, olyan kisközösségek, akik látványos és csodálatos gyógyulásokat hirdetnek. Jézus nagyon sokféle módon gyógyított és gyógyít mind a mai napig. Hiszem, hogy a kórházlelkészi szolgálatban eszközei lehetünk Krisztus gyógyító szeretetének. Sokszor átéljük azt is, hogy a gyógyulás nem azonos a testi gyógyulással, ugyanakkor a lelki megerősödés támasz a betegség hordozásában. S az is tény: ahol a lélek csendje, békéje helyreáll, ahol megnyílik a szív a nagyobb hatalom felé, ez a változás akár szomatikus változásokat is elindít."
Bagdán Zsuzsanna, képek: Sereg Krisztián
A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2012. november 4-i számában