Rendőr és keresztyén – szavak, amelyeket ritkán hallunk egymással szorosan összefonódva, pedig a két fogalom igenis járhat együtt. Mindazonáltal a jelenség óriási egyéni és társadalmi feszültségek színtere. Hogyan egyeztethető össze a rend és a törvények védelme Isten szolgálatával? Miben áll ez akkor, ha a keresztyén lelkület és az egyenruha is egyszerre kötelez? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Rendészettudományi Karán március 7-én, a „Rendőr és keresztény? Rendészeti hivatás a keresztény értékek tükrében" című kerekasztal-beszélgetés során.
„Tudós és keresztyén, rendőr és keresztyén – fogalmak, amelyeket a 21. század közbeszéde ellenpárként használ. Mindez azonban hamis szembeállítás" – mutatott rá Bíró László katolikus tábori püspök a konferencián, a beszélgetés résztvevői pedig kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy a rendőri és a keresztyéni „hivatás" a legkisebb mértékben sem zárja ki egymást. „Sok olyan tulajdonság van, aminek egy keresztyén civilt ugyanúgy jellemeznie kell, mint egy – akár keresztyén, akár nem hívő – rendőrt: segítőkészség, becsületesség, bátorság, az igazság keresése, példamutató élet. Nem csak akkor, ha viseli az egyenruhát, ahogy a keresztyén ember sem csak akkor keresztyén, ha a templomban van" – emelte ki Dr. Budaházi Árpád rendőr százados, az NKE Büntetőeljárásjogi Tanszékének adjunktusa.
Embernek, sőt, keresztyén embernek maradni viszont nem mindig egyszerű. Különösképpen akkor nem, amikor a rend védelme és a közjó szolgálata érdekében hirtelen, akár emberéleteket és emberi méltóságot érintő intézkedéseket is kell hozni. Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök szerint egy rendőrnek a lelkét is fel kell vérteznie nap mint nap, hiszen szolgálat közben olyan eseményekkel találkozhat, amelyek hatása napokig, hónapokig, akár évekig is elkísérheti. Az áldozatok képe, a rossz hír közlése a hozzátartozókkal, az erőszakos bűnesetek olyan emberpróbáló helyzetek, amelyeket Isten és hit nélkül szinte elképzelhetetlen feldolgozni. „Az egyenruhás hivatások olyan sajátos etikai kérdéseket és igényeket is fölvetnek, amelyekre az egyháznak is kiemelten kell figyelnie" – vélekedett Dr. Schanda Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Alkotmányjogi Tanszékének tanszékvezetője.
A kerekasztal-beszélgetést követő hozzászólásokból kiderült, a rendőrségi dolgozók egyre nagyobb számban mernek tanúságot tenni hitükről, ezért is kiemelkedő mérföldkő, hogy az egyetem díszterme mellett egy imaszoba fölszentelésére is sor került pénteken. „Ez a csöndes helyiség pici, de történelmi jelentőségű itt, a rendészeti felsőoktatás központjában. Az ifjúság számára minta lehet, hogy elfér a házban egy imaterem is" – mondta Bíró László, katolikus tábori püspök. Jákob János, protestáns tábori püspök áldáskérés előtt pedig kifejtette, a hit felvállalásához bátorság kell, meglátása szerint azonban nemcsak ezen a területen, de az egyenruhás szervek társadalmi megítélésében is óriási feszültségek vannak. „Az emberek belső értékrendjükben Istenhez, a rendhez kötődnek, így nincsen olyan társadalmi forma vagy berendezkedés, amely nélkülözné a belső rendfenntartás igényét. Akkor azonban, amikor az utcán valódi intézkedésre kerül sor, a közösség tagjai ritkán állnak a rend őrei mellé".
Hogyan végezze tehát a munkáját egy járőr ma Magyarországon, a közjót szem előtt tartva, mégis a társadalmi megbecsülés hiányában? Hogyan járjon el gyorsan, de igazságosan és legfőképpen emberi túlkapások nélkül? Jákob János tábori püspök zárásként még így fogalmazott: „Annak, hogy egy rendőr meddig mehet el, a szívében kell lennie" – a szívekben pedig csakis Isten öntözheti az elvetett magot.
Németi Noémi