Diószegi (Diószeghy) Sámuel 1760-ban született Debrecenben. Tanulmányait az alapfoktól a felsőfokig a szülővárosában, a Református Kollégiumban végezte, ahol 1783-tól már köztanítói minőségben az ifjabb diákokat oktatta. A következő évtől Hajdúböszörményben az ottani református iskola vezetője lett, ahol három évig tevékenykedett. Ezt az időszakot egy fél éven át tartó kecskeméti helyettes tanári munka követte, majd több mint egy éven át újra diák lett, és a göttingeni egyetemen bővítette tovább matematikai, természettudományi és orvostudományi ismereteit. A külföldi tanulmányutat újabb hajdúsági munkavállalás követte: 1789 és 1793 között Hajdúnánáson, valamint 1793 és 1803 között Hajdúböszörményben már lelkészként szolgált. A Debreceni Református Egyházmegye 1806-ban lelkészi jegyzőnek választotta meg.
Botanikai munkásságának eredményeit 1807-ben, sógorával, Fazekas Mihállyal közösen megírt Magyar füves könyvben foglalta össze. A mű a Kárpát-medence gyógynövényeiről adott korszerű áttekintést, de nyelvészeti jelentőséggel is bírt. A könyv elején a szerzők a következő szavakkal adták az olvasók tudtára, hogy munkájuk nem csak biológia, hanem a nyelvészet tudományát is érintette:
„Hogy sok új nevet kellett készíteni, annak fő oka az, hogy nem lévén még magyarul a füvesség tudomány formában, felette sok plántáknak még semmi magyar nevek nem volt; amelyeknek hát nevet kellett adni. Másik oka pedig az, amelyeknek alkalmatlan vagy bitang nevek volt, azoknak alkalmatosabbat kellett adni. Megtetszik magából a könyvből, hogy mi minden előttünk tudva volt alkalmatos magyar neveket becsben tartottunk és meghagytunk: de meg kell vallani, hogy azok közt a bábalelte fűnevek közt, melyek a köznép szájában, sőt könyveinkben is forognak, sokan vannak botránkoztató, babonás, helytelen, csúf nevek, sőt olyan gyalázatosok is melyeket becsületes ember szájára venni is átallana."
Diószegi (Diószeghy) ugyanebben az időben vette fel egy növényekről szóló szaklap szükségességét, amely csak halála után évtizedekkel később valósult meg. A Szatmárnémetiben 1807 szeptemberére megépült református templom (un. láncos templom) felszentelésén elmondott prédikációja 1808-ban kinyomtatásra került, amelyet az „Erkölcsi tanítások a prédikácziókban" című, két kötetes művének kiadása még ebben az évben követett.
Az 1809. évtől a Debreceni Református Egyházmegye esperesi tisztsége mellett a Tiszántúli Református Egyházkerület jegyzői feladatait is ellátta. Halála évében jelent meg az „Orvosi füvész-könyv" című munkája. Diószegi Sámuel kétszáz évvel ezelőtt hunyt el Debrecenben, augusztus 2-án, emlékezetét a hálás utókor azzal is ápolja, hogy mind a "Cívis városban" mind Budapesten utcát neveztek el róla.
Millisits Máté