Ki gondolta volna, hogy a fajok keletkezésének teoretikusa jó minősítéssel zárta le teológiai tanulmányait. Hogy mégsem lett belőle lelkész, az egy tengerészkapitány „csábításának” tudható be… (London) – A fejlődéselmélet kigondolója, Charles Darwin „Fajok keletkezése” című alapvető műve 150 évvel ezelőtt jelent meg. Akkoriban az angol természettudós kijelentette: „szégyellnivaló titok” volt az életében az, hogy teológiát is tanult. Orvosi, biológiai tanulmányok után kalandozott a teológia területére. Mikor Darwin otthagyta az orvosi egyetemet, apja megijedt, hogy kisebbik fia becsületes munka nélkül marad, így elküldte Darwint Cambridge-be teológiát tanulni. Ez 1827-ben történt. Itt került először kapcsolatba a természetrajz több tekintélyével. Három egymást követő évben látogatta John Stevens Henslow fiatal tiszteletes és botanikaprofesszor óráit. Kételkedett saját hitében, de nem talált semmit az akkori teológiai munkákban, amit ne tudott volna elhinni. 1828-ban kijelentette, hogy nem érzi magát eléggé eltökéltnek, hogy belépjen az egyházba. Az 1831. januári vizsgán tizedik lett a 178-ból, ezzel saját magát is meglepte. Tanulmányai befejezése után is Cambridge-ben maradt, érdeklődését később a teológia után a geológia felé fordította. És akkor jött a HMS Beagle kapitánya, s elcsábította őt közel ötéves tengerhajózásra. Munkássága során ide-oda ingadozott a hit és az ateizmus között. Darwin apja és nagyapja kifejezetten az evolúciós gondolkodás felé irányították figyelmét. De felesége, Emma gyakorló hívő anglikán volt. Házasságkötésük előtt azt kérte, olvassa el Charles a János evangéliuma 13. fejezetét. Darwin fiatalabb éveiben még így gondolkodott: „Jézus vallása csodálatosan alkalmas a boldogságról alkotott elképzeléseink megvalósítására, akár erről a világról, akár az elkövetkezendőről van szó”. Szerinte Jézus istensége ad lehetőséget arra, hogy megértsük a valószínűség és a bizonyosság láncolatát. (livnet.ch – 2009-11-19/20 – dr. békefy – www.reformatus.hu)