Végigdolgozott, tanulással töltött hétköznapok után nem sokan vállalkoznának arra, hogy a pihenésre alkalmas hétvégét is másra szánják. Ezen kevesek közé tartoznak a Csillagpont szervezői, akiknek lehetősége adódott, hogy április 24-én és 25-én bebarangolják a találkozónak immár másodszorra otthont adó tatai edzőtábor területét. Bár ezt a két napot festői környezetben töltötték, pihenésre nem nyílt alkalmuk, hiszen megállás nélkül azon dolgoztak, hogy felmérjék a terepet és elosszák a rájuk váró feladatokat.
Útközben
A szervezők pénteken délután öt óra körül érkeztek meg Tatára. Aki részt vett a 2011-es Csillagponton, azt nem érte meglepetés a helyszínnel kapcsolatban, esetleg a szikrázó napsütés lehetett újdonság számára. Azonban azok, akik még nem jártak erre, örömmel csodálkoztak rá a hatalmas területre, a nyugalmas környezetre és a kerítéstől alig két méterre csillogó Cseke-tóra.
A stábülést Szontágh Szabolcs, a Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője, nyitotta meg egy áhítattal: a Galatákhoz írott levél 6. része alapján a valódi csapatmunka és összetartás fontosságát helyezte a résztvevők szívére.
A későbbiekben Kiss Margit Csillagpont-koordinátor számolt be a szervezés már megvalósult lépéseiről és vázolta a találkozó egyre jobban körvonalazódó programját. Az ismét bizonyossá vált, hogy az idei Csillagpont is izgalmas programokban bővelkedik majd, ahol mind a lelki feltöltődésre, mind pedig a szórakozásra komoly hangsúlyt fektetnek majd az előadók és a szervezők. Ezt követően ismertette a következő három hónap eseményeit, ezzel az eddiginél is több feladatot bízva a munkacsoportok lelkes vezetőire.
Épül a csapat
A stábtagoknak vacsora elfogyasztása közben volt alkalmuk először beszélgetni egymással, hiszen a jelenlévők nem csak az ország, de a Kárpát-medence különböző pontjairól is érkeztek. Akik már évek óta munkálkodnak azon, hogy minden egyes Csillagpont meghatározó élmény legyen a részvevők számára, örömmel fogadták az új munkacsoport-vezetőket, önkénteseket. Ezt az ismerkedős hangulatot az este további részében Bányai Sándor tette különlegessé, akinek keze alatt lassan csapattá formálódtak az egymásnak addig idegen, félszeg tagok. A jól bevált, már-már unalmas ismerkedős körök helyett az élménypedagógia adta a csapatépítés alapját. A szervezőknek különböző feladatokat kellett megoldaniuk játékos formában, amitől egyre oldottabbá vált a társaság. Az élménypedagógia effajta módszereivel és Sándorral a Csillagpontra látogatók is találkozhatnak majd.
Lépésről lépésre
A szombati napot (bőséges reggeli után) Horváthy Petra indította áhítattal, aki arra biztatta a hallgatóságot, hogy hordozzák egymás terheit, apró gesztusokkal, segítő szándékkal (Gal. 6:2). „Ne csak a tragédiában vegyük elő Istent, hanem életünk minden pillanatában" – emelte ki Petra, hozzátéve, mekkora ereje van az imádságnak.
A nap további része ennek az üzenetnek a jegyében telt, hiszen mindenki megtapasztalhatta, mekkora a felelőssége a Csillagpont szervezőinek. Olyan kihívásokkal néznek szembe, melyekre egyedül, a saját erejükből nem lennének képesek, azonban így, egy csapatként, könnyebben birkóznak meg mindegyikkel.
A délelőtt terepbejárással telt, amikor a társaság felmérhette, mennyit változott a Tatai Olimpiai Központ területe az elmúlt négy évben. Az mindenesetre egyértelművé vált, hogy a mintegy öthektáros, zöld környezetben fekvő edzőtábor előnyére formálódott. A stábtagok már lelki szemeik előtt látták, hogyan telnek meg vidám sátrazókkal a most még oly csöndes rétek. Miután mindenki eltervezte, hol szeretné megvalósítani Csillagpontra szánt programját, a munkacsoportok vezetői összefogták önkénteseiket és átbeszélték tennivalóikat.
A rövid találkozót Kis Renáta és Sütő Péter bemutatója zárta, melyben szemléltették a Csillagpont idei regisztrációs felületét. A könnyen átlátható oldalt már birtokba vehetik a jelentkezni vágyók, hogy biztosítsák helyüket a találkozón.
Az előkészületekre és ismerkedésre szánt két nap hamar elrepült, azonban, ami az érkezéskor még csak tartózkodó biccentés volt, az szombat délutánra valódi búcsú lett. A stábtagok kissé fáradtan, de annál lelkesebben indultak haza, ismételgetve egymásnak: „Találkozunk a Csillagponton!"
Farkas Zsuzsanna