„Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett” – Pál apostol rómaiaknak írt sorai (Róm 13,1-10) alapozták meg a június 13-i diskurzust, melyet Gér András zsinati tanácsos moderált. Az alkalom apropója a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre által kiadott „Újra néven nevezzük” című kötet volt, mellyel a szerzők párbeszédet kívánnak kezdeményezni a keresztyén értelmiség és a magyar közélet szereplői közt. Ennek a célkitűzésnek tett eleget komoly érdeklődés mellett szerda este a leköszönő miniszter és a református egyházi vezető a Református Közéleti és Kulturális Központ Alapítvány eseményén.
A szükséges bírálat
Az elmúlt időszakban sokan felvetették, hogy a vitairat Orbán Viktor és kormánya bírálatára született meg, ezért Gér András első kérdése ennek igazságtartalmára irányult. Balog Zoltán emlékeztette a hallgatóságot, hogy a megjelent dokumentum egy 15 éve tartó, komoly munka egyik állomása, melynek gyökerei 1996-ig vezethetők vissza: azóta jelen van az az igény, hogy „a keresztyén értelmiség egyfajta rendszerességgel megfogalmazza saját álláspontját” a közélet állapotáról. A volt miniszter szerint a kiadvány a katolikus egyház szociális tanítása alapján megfogalmazott diagnózis és terápia, ami tükröt tart a mindenkori hatalom elé – mivel jelenleg az Orbán-kormány regnál, ezért nekik is szól.
„Elkerülhetetlen, hogy finomodjanak a politikai kommunikáció íratlan szabályai, és ha szükséges, írott jogi formát is kapjanak" – idézte Bogárdi Szabó István a könyv egyik kijelentését. Mint mondta, valóban elkerülhetetlen a változás, ez a felszólítás nem a múlt kormányainak szól, hanem a mostaninak és a jövőbelinek is, hiszen a választás előtt íródott. E sorok arról is üzennek, hogy nehéz ma olyan bírálatot mondani, ami nem tünteti fel teljesen ellenzéki fényben megfogalmazóját – de ki kezdjen párbeszédet, hiszen nincs olyan ellenzék, amelyik hatni tud az emberekre. „Ha az ellenzék a választások előtt összeáll, és megtörténik a »csoda«, akkor két hét múlva ki kellett volna írni az új választásokat" – utalt arra, hogy a tapasztalatok alapján egy ilyen koalíció nem lett volna hosszú életű. „A legtermészetesebb dolog, ha az ellenzék hiányában a kormány elbizakodik, a keresztyén és nem keresztyén szövetségeknek, egyházaknak és embereknek viszont, így a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének is jogában áll bírálni a kormányzatot – ami szerintem rá is fér" – foglalta össze a püspök.
A hívő ember és a közjó
„Nemcsak lehetőség a bírálat, hanem kötelesség is, ahogy a kritikus szolidaritás és az a fajta felelősségvállalás is, amit József Attila így fogalmazott meg: »Érted haragszom, nem ellened«” – válaszolta Balog Zoltán arra a kérdésre, állást foglalhatnak-e a keresztyének politikai kérdésekben. Mint mondta, „trükkös” az a mondat, hogy az egyház ne politizáljon, mert az egyház valójában Isten népe, a hívő emberek közössége, a politika pedig a közjó szolgálata – ezeket figyelembe véve egész máshogy hangozna, ha azt mondanánk, hogy a hívő emberek ne vegyenek részt a közjó szolgálatában.
A volt miniszter személyes példát is említett: egy kongresszuson egyszer megkérdezte, mi maradna meg, ha az 1945 előtti magyar történelemből kivonnánk mindent, ami keresztyén alapon történt – beleértve a nemzetmegtartó erőt, a fejlődést, a tévedéseket és csalódásokat is. A kérdésre egy idős úr csak annyit felelt: 133 nap (utalva ezzel a tanácsköztársaság 133 napos uralmára – a szerk.). „Akik ki akarják szorítani az egyházi közösség aktivitását a közéletből, azok a zavarosban akarnak halászni. Ha a tisztességes emberek úgy vélik, hogy a politika tisztességtelen és emiatt eltávolodnak tőle, akkor csak a tisztességtelen emberek maradnak a politikában. Arra buzdítok mindenkit, hogy vegyen részt helyi közösségei életében és vállaljon felelősséget – melynek van lokális, majd nemzeti szintje is” – hangsúlyozta Balog Zoltán.
Bogárdi Szabó István arról beszélt, hogy a kötetben megjelenik a kritika is, ami alapvetően valaminek az értékelése egy rendező elv szerint – de nem azonos a közösségi médiából egyre jobban ismert vilifikációval, vagyis a becsmérléssel. „Magyarországon a keresztyén közösségek legnagyobb adóssága az elmúlt 27 évből, hogy nem teljesítettük az újszövetségi feladatunkat: »tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levőkért«” – emlékeztetett Pál Timóteusnak írt soraira a dunamelléki püspök, aki szerint megannyi témában elmondott ima mellett azokért mégis ritkán imádkozunk, akik sorsunk és nemzetünk sorsa felől döntenek az élet számtalan területén. „Aki eddig nem imádkozott az elmúlt 25 évben a mindenkori magyar kormányért, annak nem tudok érvényes dolgot mondani, hiszen ez elsőrendű keresztyéni, gyülekezeti felelősségünk, mert a közhatalom Isten eszköze a számunkra.” Mint mondta, a prófétának is akkor volt joga a király elé járulni, ha előtte imádkozott érte, mert nem ellenségek, hanem szolgatársak voltak.
Szimbolikus vagy pragmatikus?
A Zsinat lelkészi elnöke azt is megemlítette, hogy a kormányzat céljaival egyetért, de a tempót lassúnak, míg a kivitelezést néhol nehézkesnek tartja. Véleménye szerint az ország vezetői a szimbolikus ügyektől és a nemzeti összetartástól pragmatikus irányba fordultak. Bár az egyik oldalon jó, hogy a különböző folyamatokat nem „terítik le” nemzeti lobogóval, de fontosnak tartaná, ha a kormányzat, a pártok, a társadalmi szervezetek és az egyház is többet beszélhetne a mai Európát meghatározó szellemi változásokról. „Jó lenne, ha a kormányzat, a társadalmi szervezetek, a pártok és az egyház többet beszélne a mély, meghatározó szellemi történésekről, amelyek áthatják a mai Európát, hiszen dübörög alattunk a föld.”
Balog Zoltán elmondta, ebben a témában a legsúlyosabbnak nem a kritika visszautasítását tartja, hanem a sértődést. A volt miniszter arra is felhívta a figyelmet, hogy a politikusokban a komoly felelősségi körökből fakadóan könnyen kialakul egyfajta mártírtudat, ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy olykor a pragmatikus döntések hosszú távon többet segítenek a nemzeti ügyeknek is: „Ameddig gyenge volt a gazdaságunk, addig halkabban beszéltünk nemzeti ügyekről is.”
Példaként a kettős állampolgárság intézményét említette, ami azon túl, hogy szimbolikus gesztus, komoly gazdasági erő, „hisz a kétnyelvűség üzleti szempontból is sokat jelent”. Ezzel párhuzamosan arra is felhívta a figyelmet: óvatosnak kell lenni, hogy a nemzet határon inneni és túli tagjait ne fordíthassa egymás ellen senki – ahogy 2004-ben a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson történt. Balog Zoltán szerint az írástudó emberek dolga, hogy a nagy kérdésekről beszéljenek, mert ha ezek a napi politika szintjén történnek, hiányozni fog a mélység: „A nagy, történelmi helyzetek megvitatásánál a politikusoknak érdemes a sor végén állni – ami nem jelenti, hogy az övék az utolsó szó.”
Tisztán a korrupcióról
Gér András teológus egyik központi kérdése a korrupcióra vonatkozott: létezhet egyáltalán jó kormányzás a mindenkori korrupció árnyékában? A beszélgetés résztvevői abban egyetértetek, hogy a probléma egyidős az emberiséggel, így a korrupció tekintetében a kormány nem jobb vagy rosszabb a környezetnél, ami körbeveszi – de ebbe nem szabad beletörődni.
„Nem gondolom, hogy nagyobb kihívás ezzel politikusként küzdeni, mint más szakmák erkölcsi konfliktusai esetében, azonban a politikusok rossz döntéseinek komolyabb következményi vannak a teljes közösségre nézve” – foglalta össze Balog Zoltán. Mint mondta, mindenkinek meg kell találnia a saját mércéjét és aszerint élni életét: „Úgy döntöttem, ahol én vagyok, ott nem lehet korrupció, ezért volt, hogy feljelentéseket is tettem, amikor a helyzet úgy kívánta.” Balog Zoltán szerint a korrupció helyzete hasonlít a hálapénzéhez, „ahogy ebben az összekacsintós helyzetben mind benne vagyunk, az kifejezi, mit gondolunk erről a világról.”
A leköszönő miniszter konkrét példát is hozott: „Kevés olyan kormány van ma Európában és a világon, amelyiknek nem gazdasági háttérhatalom diktál – de a magyar kormány ilyen.” A református lelkész emlékeztetett, hogy sok éven át komoly szerepe volt a multinacionális vállalatoknak a magyar politika finanszírozásában, ezért óriási eredmény, hogy ilyesfajta erő nem szorítja sarokba a mai vezetést.
Bogárdi Szabó István arra kereste a választ, mi is a korrupció: ebbe a körbe tartozik, amikor valaki kevesebbet kap a pénzéért, mint ami járna, de az is, amikor egy-egy terméket túláraznak. Ezek a jelenségek, mint mondta, ugyanúgy megjelennek a hétköznapokban, mint az államok közötti kapcsolatban. „A kiadvány nagy értéke, hogy figyelmeztet emberközi jelenségekre és ajánlásokat tesz. Ugyanakkor komoly hibája, hogy egy tökéletesnek megteremtett ember képét festi le, sorai közül kimaradt a bűneset” – tette hozzá a Zsinat lelkészi elnöke.
A püspök nehezményezte, hogy miközben a politikusok azt hangsúlyozzák, mennyire fontosak nekik a keresztyén történelmi gyökerek, kevés szó esik a tízparancsolatról. Mint mondta, a Heidelbergi Káté alapján a lopás tilalmának két oldala van: ne tulajdoníts el semmit felebarátodtól, de erődből és tehetségedből mindent tegyél meg érte, „mert amit kaptunk, nem magunkért kaptuk, hanem embertársaink felemelésére”. Ezt a kettőt egyszerre kellene szem előtt tartani országunk esetében is – emlékeztetett. Bár az életet átszövi a korrupció, a teológus szerint nem a társadalmi szerkezetekkel van baj, hanem velünk, emberekkel – ezért szólhatunk egymásnak a problémáról, de előbb imádkozzunk a másikért.
Nem mi irányítunk
Balog Zoltán hiányolta a kiadványból a protestáns gondolkodók hangját – mint mondta, az egyetlen református közreműködő az idén télen elhunyt Tőkéczki László történész, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka volt. A lelkipásztor szerint nagyon fontos azt a protestáns elvet is hangsúlyozni, hogy a megváltás nélkül semmi sem működik. „Azok az antropológiai felismerések, melyek üzeneteket hordoznak a magyarság számára, hiányoznak ebből a dokumentumból” – magyarázta, ugyanakkor hangsúlyozta: az is veszélyes, amikor teljes mértékben az értelmiség fogalmazza meg a politikai irányt, mivel olykor mégis a radikális döntéseket igazolja a történelem. Balog Zoltán szerint ilyen a migráció kérdése, melyben a kormány a nyomás ellenére is arról döntött, hogy legyen egy kerítés – de ezzel párhuzamosan, az egyházak együttműködésével, az üldözött keresztyének külön eljárással menekülhetnek hazánkba. „Ez a két dolog együtt adja ki a valóságot, együtt kell rájuk figyelni” – foglalta össze a volt miniszter.
„Csak béke legyen!” – tette hozzá Bogárdi Szabó István, majd felidézte a mintegy száz éve véget ért első világháborútól az 1956-os forradalomig vezető utat, melynek tükrében még többet jelentenek a fegyvertelen évtizedek. Arra kérte a hallgatóságot, adjanak hálát a békéért, és az üldözött keresztyénekre vagy a háborús zónákra gondolva jusson eszükbe: nem mi irányítjuk a világtörténelem sakktábláján a bábukat.
„Imádkozzunk politikusainkért és kérjük Istent, adjon nekik józanságot, hogy ne hitessék el önmagukkal, hogy Magyarország fújja a passzátszelet” – hangsúlyozta, majd köszönetet mondott azoknak a keresztyén értelmiségieknek, „akik az Istentől kapott feladatokban nem azt nézik, hol bújhatnak ki ezek alól”. A dunamelléki püspök arra is felhívta a figyelmet, hogy egy közéleti szereplőért elmondott ima nem jelenti cselekedeteinek jóváhagyását, ahogy a bírálat sem jelenti a teljes megsemmisítés vágyát.
Bogárdi Szabó István a beszélgetés végén elmondta, hogy otthon, a családban, a munkahelyen vagy a bürokrácia területein szintén megélhető a négy említett erény – az alázat, az önmérséklet, a szerénység és a tisztelet: „Alkalmazzuk ezeket, mert akkor talán boldogabb lehet az életünk és olyan országban élhetünk, ahol az emberek kicsit jobban szeretik egymást!”
A keresztyén ifjúság
A közönség arra kereste a választ, mi a mai keresztyén ifjúság feladata, illetve mikor volt könnyebb fiatalnak lenni. Bogárdi Szabó István elmondta, ez egyszerre könnyű és nehéz – eltekintve az olyan helyzetektől, mint az üldöztetés vagy a tévtanítások terjedése. A dunamelléki püspök arra figyelmeztette a fiatalokat, hogy a belső bomlás is veszélyes út, érdemes odafigyelni, hogy az évtizedek óta tartó béke és kényelem nehogy önfeladást eredményezzen.Balog Zoltán az Újra néven nevezzük 112. pontját idézte, mely szerint komoly probléma, ha a fiatalok hamar vezető pozícióba kerülnek, ennek ellenére személyes tapasztalatai kifejezetten pozitívak ezzel a korosztállyal. „Azt tanácsolom, kérdezzenek, akár radikálisan is, és ne feledjék, hogy az ifjúság múló állapot: a világ nem velem kezdődött és nem is velem végződik – hangsúlyozta a lelkipásztor. – Vizsgálják meg, kitől, milyen stafétát vettek át, majd tegyenek különbséget jó és rossz hagyományok között.”
Farkas Zsuzsanna, fotó: Kalocsai Richárd, Némedi-Varga Dávid