Kivételesen hosszú, sikerekben és elismerésekben gazdag életpálya végére tett pontot a halál január 22-én: elhunyt Ujfalussy József zenetörténész, zeneesztéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a 20. századi zenetörténet és mindenekelőtt a zeneesztétika neves tudósa.
Ujfalussy József 1920. február 13-án született Debrecenben. A kálvinista Róma szellemisége élethosszig tartó hatást gyakorolt gondolkodására, mindenkor méltósággal teljes magatartására, jellegzetes beszédstílusára. A családi otthon mellett a Debreceni Református Kollégium nevelte a fiatalembert, aki az érettségit követően a Debreceni Tudományegyetem hallgatója lett. Itt szerezte meg 1943-ban görög-latin és művészettörténet szakos tanári diplomáját, s ugyanitt védte meg egy évvel később a Homérosz eposzairól írott doktori disszertációját. A humanista mellett a muzsikus is a cívisváros inspiráló légkörében tette az első lépéseket: zenei tudásának alapjait a Debreceni Zeneiskolában vetette meg.
1943-tól három évig a Református Kollégium tanára volt, de a másik életpálya vonzása erősebbnek bizonyult: 1946–49 között a Zeneakadémia zeneszerzés és karnagyképző osztályaiban tanult tovább. Második diplomáját kézhez kapva a fiatal muzsikus először az államigazgatásban helyezkedett el: 1948–55 között fontos pozíciókat töltött be a soknevű Művelődési Minisztériumban. 1955-től 2009-ig, több mint fél évszázadon át zenészgenerációk hosszú sorát oktatta a Zeneakadémián, melynek 1980–88 között rektora is volt. Alapításától kezdve tanított a Károli Gáspár Református Egyetemen, 1995–98 között itt is vállalva az intézmény rektori feladatait.
A tudós a tanáréhoz hasonló aktivitással vette ki részét a zenei élet szervezéséből: 1961-től az MTA Bartók Archívumának munkatársaként, majd 1973–80 között a Zenetudományi Intézet igazgatójaként tevékenykedett. 1973-tól az MTA levelező, 1985-től rendes tagja, 1985–93 között alelnöke. Kitüntetéseit felsorolni szinte lehetetlen feladat lenne: többek között Kossuth-, Széchenyi- és Herder-díjas, a Debreceni Református Akadémia és a Debreceni Egyetem díszdoktora volt.
Ujfalussy József mindenekelőtt a Mozart-, Liszt-, Debussy- és Bartók-kutatást gyarapította alapvető fontosságú szakmunkákkal, de talán még ennél is jelentősebbek az itthon úttörő, a zenei jelenségek értelmezésére irányuló zeneesztétikai dolgozatai: e speciális szakterületen haszonnal kamatoztatta a klasszika-filológia terén szerzett átfogó ismereteit. Hatalmas általános műveltsége, halk szavú, a latin-görög terminus technicusok jelentését mindig látható élvezettel kibontó előadói stílusa, a fiatal kollégák csetlését-botlását végtelen türelemmel és elnézéssel kezelő személyisége felejthetetlenné tették a vele való találkozásokat. Azok közé tartozott, akik nem elsősorban szavakkal, hanem magatartásukkal tettek hitet a valódi értékek mellett.
Szabó Balázs
(A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2010. február 14-i számában)
Ujfalussy József hamvasztás utáni búcsúztatása február 19-én, pénteken délután negyed háromkor lesz a Farkasréti temető Makovecz termében a református egyház szertartása szerint.