– Mióta olvas rendszeresen Bibliát?
– Lelkészcsaládban születtem és nőttem fel. A Sárospataki Református Gimnáziumban érettségiztem. Így kezdettől fogva a Biblia közelében éltem. 1946 karácsonyán Füzérradványba készültem legációba. A saját prédikációmat akartam elmondani, ezért kezdtem tanulmányozni a Szentírást. Azóta kis szüneteket kivéve naponkénti bibliaolvasó vagyok.
– A Bibliaolvasó Kalauznak elindulása óta szerkesztője. Hogyan kezdődött ez a szolgálat?
– Teológiai tanulmányaimat Patakon kezdtem, de Debrecenben fejeztem be. Az öt év alatt az akkor hozzáférhető bibliaolvasó vezérfonalat gyakorlatban is megismertem. Az '50-es években a Konventi Sajtóosztály is kiadott egy vezérfonalat, amely jórészt Karácsony Sándor hatását tükrözte, azt kezdtem el használni. Lelkészi szolgálatba kerülve is leggyakrabban a napi ige alapján prédikáltam. Nagy meglepetés volt, amikor a Konvent elnöksége 1964 tavaszán megbízott a következő évi Kalauz szerkesztésével. Az új feladatra sok tanácsot kaptam édesapámtól, Darányi Lajos püspök úrtól és Szathmáry Sándor kortársamtól. Folytattam az örökölt formátumot, de a heti magyarázat és imádság után egy-egy hálaáldozati célt is megjelöltem, és énekeket is ajánlottam. Ezt a továbbiakban is megtartottam. Az énekek beosztását később mindig egy-egy hozzáértő lelkész készítette. A napi ó- és újszövetségi olvasmányok után hetente volt egy rövid magyarázat, pár szavas imádság, hálaáldozat és énekek. Akkor is folytattuk ezt, amikor már a terjedelem megengedte, hogy a hét minden napjára írjunk magyarázatokat.
– Milyen megfontolások érvényesültek még a szerkesztésben?
– A beosztásban az volt az elvem, hogy az Ószövetséget két-három év alatt olvassuk el (ez napi harminc-negyven vers), míg az Újszövetséget kétévente olvassuk végig (ez napi tíz-tizenöt vers). Természetesen a beosztásban mindig igyekeztünk elérni, hogy a nagy ünnepekre az oda illő bibliai részek kerüljenek.
– Kikkel dolgozott együtt?
– A segítőim közül ki kell emelnem B. Tóth József debreceni presbitert, aki minden évről táblázatot készített, így követhettük, mikor melyik bibliai könyv került sorra. Vizi István lelkipásztor nagy hozzáértéssel választja ki mind a mai napig az énekeket. Tegez Lajostól mindig kedves bírálatokat és ötleteket kaptam, így ő előbb munka-, majd szerkesztőtárs lett, egészen 2000-ben bekövetkezett haláláig. Utána Pecsuk Ottó segített a szerkesztés munkájában, és negyvenhárom év után nagy reménységgel adtam át neki a stafétabotot, mivel tudtam, hogy jó kezekbe kerül. Hálás vagyok még a Kálvin Kiadó akkori igazgatója, Tarr Kálmán támogatásáért is. Munkatársaim között természetesen mindig ott volt feleségem, aki szintén lelkipásztor volt, és majd ötven éven át minden szolgálatot együtt végeztünk. Sokat segítettek azok a diakonisszák, akikkel kapcsolatban álltunk, és akik imádságban is mellettünk álltak. De hátteret jelentett a gyülekezetünk és több más gyülekezet bibliaköre, imaközössége is. Nem feledkezhetem meg azokról a testvérekről sem, akik a nyomdai kézirat legépelésében segítettek. Minden gyülekezetben, ahol szolgáltam, volt erre vállalkozó.
Nagy Tibor egy évig volt exmisszus Abaújszántón, majd négy évig nyíregyházi segédlelkészként, közben pár hónapig nagyecsedi helyettes lelkészként is szolgált. 1956 tavaszán kötött házasságot Tóth Gabriella segédlelkésszel. Nagydoboson hét, Veszprémben tizenhét, majd Kecskeméten újabb hét évig szolgált választott lelkipásztorként. Skóciában volt ösztöndíjas. A lelkipásztori szolgálatot Budapest-Budahegyvidéken fejezte be, tizenegy év után. – Sok megbízatást kaptam egyházi elöljáróimtól, ezek között említem meg a hétéves esperességet Kecskeméten és a tizenhárom éves főjegyzőséget a Dunamelléki Egyházkerületben. Hittel vallom, hogy minden szolgálatért, feladatért egyedül Istené a dicsőség! – mondja a lelkipásztor.
– Hogyan lehetne elérni, hogy a Biblia még több ember életének legyen a zsinórmértéke?
– Minél több gyülekezeti tagot kellene buzdítani arra, hogy használja naponként a Kalauzt. Az együtt olvasott Ige a beszélgetéseket és a közös imádságokat is formálja. De a bibliaolvasás legjobb reklámja a megélt hit. Ezért is a legtöbbet a lelkipásztorok és a presbiterek tehetik: kérem, hogy tegyenek is. Fontos szerepük lenne a diakonisszáknak is, de az öregek lassan kihalnak, és sajnos jelenleg nincs is diakonisszaképzés egyházunkban. Öröm viszont az, hogy egyre több gyülekezet alkalmazza a meglévő diakónusokat a betegek és öregek látogatásában, gondozásában.
Mucsi Zsófia – Pecsuk Ottó
Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2018. március 4-i, bibliavasárnapi számában.