Balogh Krisztina, Jakus Ágnes, Kiss Sándor, Majsai Virág Eszter, Sz. Kiss Mária és Naszádi Kriszta az elmúlt években az egyházunkban megtért, ott szolgáló vagy ahhoz valamilyen módon kötődő cigány fiatalokkal, munkatársakkal, lelkészekkel és művészekkel beszélgettek, írásaikból született az Országodba befogadtál című interjúkötet.
A könyv lapjain bemutatkozik a svájci diplomát szerzett lelkész, a rákkutató doktorandusz, a sokszínű gyülekezetről álmodó teológus lány, a Magyar Képzőművészeti Egyetem első cigány származású öregdiákja, az esti iskolába járó fiatalember, aki Istenben édesapára talált, az árva diakónushallgató, aki utat kíván mutatni a hasonló sorsú gyerekeknek, a cigány közösség megerősítéséért dolgozó hatgyermekes szociológus, a hitoktató, aki boldogan hirdeti saját népe között az evangéliumot, a szakmunkát végző presbiter, aki családjáért, gyülekezetéért és hivatásáért áldja teremtőjét, s még sorolhatnánk.
A tizenhat interjú, az Isten gyermekeként megtalált új identitásról, valamint a közösségi, társadalmi felelősségvállalásról szóló tizenhat történet „sok küzdelemmel, mélységgel és magassággal teli életutakba ad bepillantást", s „végül Isten dicsőítésére, alázatra és szeretetre hívja meg az olvasót" – ajánlja a könyvet Dani Eszter református lelkész, misszióiiroda-vezető.
Az interjúk közül néhányat már korábban is olvashattak a ciganymisszio.reformatus.hu-n, a Parókia Portálon és honlapunkon, kedvcsinálóként ezekből idéznek a Országos Református Cigánymisszió weboldalán:
A cigányokat minőségileg megszólítani csak úgy lehet, ha érzik, hogy aki misszionál, nem gondolja, hogy nála van a bölcsek köve, és aki nem azzal hajol le hozzájuk, hogy „megjobbítalak, megjavítalak benneteket, leporolom rólatok a koszt, mert nem vagytok jók". Nem, a cigányokhoz úgy kell odafordulni, hogy ti így vagytok jók, ti már most jók vagytok, és nekem most, ebben az állapototokban vagytok értékesek – nyilatkozta Káli-Horváth Kálmán (előadó- és képzőművész).
Hiszem azt, hogy a cigányságban nagy lehetőség van, hogy szolgáljon a többség felé. Hogyha elhívott cigány és nem cigány munkatársak olyan vonzó közösségeket hoznak létre, ahol ki-ki megélheti azt a szabadságot, hogy önmaga lehet, kifejezheti mindazt, amit Isten belé teremtett, akkor minőségileg más istentiszteletet élhetünk át együtt a Lélek által – monta Sztojka Szabina (teológus-hallgató).
Egyszer azt az igét hallottam, hogy „aki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden!" Ez volt az, ami elindított. Akkor értettem meg, hogy nem számít, hogy mi nyomja a lelkemet, mit rontottam el, Istennél mindig lehet újat kezdeni, és ezt folyamatosan át lehet élni. Onnantól kezdve jártam önszántamból templomba – mesélte Balogh Róbert (lelkész).
Hiszem és tudom, hogy örökségként maradt rám keresztapám húsz éven keresztül folytatott, elhívatott missziós munkája... Hiszem, hogy Isten eszköze lehetek, hogy a cigányok és a többség között elősegítsem egymás jobb, szorosabb megismerését. Ahogy keresztapám magyar emberként cigánnyá lett, hiszem, hogy úgy leszek én cigány emberként magyar emberré, hogy betöltsem Pál apostol Krisztus evangéliumára vonatkozó gondolatát: "mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket" (1Kor 9,22) – véli Jónás Zsolt (hitoktató).
Kutattam Isten után. A vonaton is olvastam, iskolába jövet-menet. Mindig szinte elsírtam magam, hogy Isten ennyire szeret. Ez biztos nem igaz, gondoltam, de folyamatosan hatott rám az Ige. Mikor János leveleit elolvastam, Isten szeretete beleszivárgott a szívembe. Mondtam magamban, hogy Uram, én biztos nem kellek neked. Leszálltam a vonatról, és szinte magához ragadott – emlékezik Virágné Vidák Elizabeth.
A Rajnai Protestáns Egyház támogatásával megjelent kötetet december 8-án 17.30-kor mutatják be Budapesten, az ADNA Caféban.
Reformatus.hu-összeállítás