A karácsony örömünnep, mert csodákat vitt véghez az Úr: ősrégi terveket, való igazságot teljesített be. Nem megemlékezés a karácsony, nem egy valamikori születésnap, hanem újra megélt valóságos csoda, hálaünnep, a megváltottak hálaünnepe. Mi, a Kárpátaljai Református Egyház tagjai, most valóban hálaünnepre készültünk? Megváltottakként már az adventi időszakban arra gondoltunk, hogyan fogjuk kifejezni hálánkat Isten mérhetetlen szeretetéért?
Miért kell, lehet, vagy szabad nekünk hálát adnunk? Az ige azt mondja: mert csodákat vitt véghez. Már a Biblia első lapjain hallhatott az ember, az emberiség, te is, és én is az ígéretről, hogy eljön majd az asszony magva, aki a kígyó fejére tapos, az pedig annak sarkát mardossa (1Móz 3,15). Ősrégi igazság, ősrégi ígéret, és valóra vált csoda, mert megszületett a Megváltó. Eljött Dávidnak fia, eljött Dávid városába, eljött az életet adó, életet jelző városba, Betlehembe, a kenyér városába. Ezért lehet, ezért szabad és kell hálát adni, mert csodákat vitt véghez az Úr.
Megtörtént a csoda: a szűz fogant méhében, és fiút szült, és csodálatos nevet kapott: Szabadító, Megváltó, Messiás, Immánuel. Nekünk adatott, értünk adatott az Isten! „Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.” (Jn. 12, 46)
Jézus eljött, és világosságot hozott ebbe a világba. Ő leleplezi, azokat, akik takargatják magukat, akik álarcok mögé rejtőzködnek, akik elbújnak különböző leplek, takarók alá. Ő leleplezi a bűnt, a nyomort, a visszaélést. Az én szívemben és a te szívedben is. Lerántja a népekről, a nemzetekről a bűnnek takaróját, a sötétség leplét. Mert Ő világosságul jött ebbe a világba, hogy aki hisz Őbenne, az ne maradjon sötétségben. Ezért a világosságért, mely Jézus Krisztusban adatott az egész emberiségnek, igenis lehet, kell, szükséges hálát adni.
Hálaünnep, a megváltottak hálaünnepe a karácsony. Vajon gondoltál már, készültél-e már így erre az ünnepre?
Az ige világossága a mienk lehet. Lefordították nekünk a régiek a Szentírást. Teljessé tette a Lélek a magyarok számára az igét, mely világít, mely leleplez, mely lehetőséget ad arra, hogy lássunk. Isten a reformációban ezt a leplet újra levette mindarról, ami le volt takarva, s azt mondta: legyen a tiétek a világosság, hogy ne tévelyegjetek.
Senki ne aggódjon, ne tévelyegjen, ne sántikáljon kétfelé! Egyenes ösvényen járjunk, azon az úton, melyet Ő adott nékünk Krisztusban, a megfeszített és feltámadott Úrban! Ezért lehet, kell, és szükséges hálát adnunk!
Az ige azt is mondja: véget vet a halálnak örökké. Egyesek szerint ez inkább húsvéti prédikációba illő mondat lenne. De mi nem végigjátsszuk az eseményeket minden évben, és nem színházban vagyunk. A mi életünk többről és másról szól! Mi tudjuk, hogy Krisztus már eljött és lerántotta azt a bizonyos leplet. Azt is tudjuk, hogy Krisztus meghalt értünk a Golgota keresztjén. És remélem nemcsak tudjuk, hanem hisszük is, hogy Jézus feltámadt a halottak közül, és a feltámadásával örökre véget vet a halálnak. Hát ezért lehet, kell, szükséges mindnyájunknak hálát adni! Hálát adni azért is, mert Ő letörli a könnyeket minden arcról.
Úgy érzem, az örök életbe vetett hit és a sokszor előbukkanó könnycseppek az emberek szemében valahogy összetartoznak ezen a földön. De a mennyországban nem lesz sírás. Nem lesz panasz, nem lesz gyász, nem lesz fájdalom. Ezért áll szinte külön ígéretként, hogy az Úr letörli a könnyeket minden arcról. Ez a mennyországi élet a miénk is lehet. A tied és az enyém. S ennek a hitnek tudatában élhetjük már most az életünket, hogy ott letöröl az Isten minden könnyet, minden arcról.
Leveszi népéről a gyalázatot. Az ő népe, egyháza itt nem diadalmaskodó egyház. Az az egyházi arc, amely együtt menetel a politikával, az úgynevezett fejlődő, modern világgal, mely dialógust folytat, és mindenkinek igazat ad, az az egyház nem igazán érzi, hogy gyalázatos lenne az ő sorsa. Pedig azt mondja az ige, hogy Isten azért küldte az Ő Fiát, hogy levegye népéről a gyalázatot az egész földön. Hogy letörölje a gyalázatot az egyházról, népéről. Ami a sokszor megmosolygott, kinevetett egyházat jelenti, majd el lesz törölve. A megvetett egyházat, ahová már nem jönnek el, mert ez az öregek dolga, meg a régimódiaké, meg azoké, akik nem lépnek együtt azon az úton a mai világgal. Leveszi népéről a gyalázatot. Ezt ígérte az Úr. Ígéretét Ő mindig beteljesítette, és az örök élet ígéreteit rajtunk is beteljesíti.
Most ismét karácsony van.
A te számodra, keresztyén testvérem, vajon milyen ünnep a karácsony? Az evés-ivás ünnepe, a vásárlás, a rohanás ideje, díszek, díszítések, fenyőfák, ajándékok ünnepe? Vizsgáljuk meg a szívünket, és gondolkodjunk el azon, hogyan is vártuk mi ezt az ünnepet, hogyan készültünk fogadására? Hálával a szívünkben? Valóban az örömünknek, hálánknak a kifejezése ez az ünnep?
Sokan úgy tartják, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. De vajon helyesen állunk hozzá? Abból indulunk ki, hogy Isten irántunk való szeretete teljes egészében nyilvánvaló lett, hogy Isten önmaga vállalta fel a szenvedést miértünk? Az tény, hogy értünk adta egyszülött Fiát, s ez által megváltott minket. Van ezért hála a szívünkben? És ha nincs, akkor miért?
Kedves Testvéreim, csak ott nevezhető a karácsony a megváltottak hálaünnepének, ahol nem evés-ivásról szól az ünnep, nem vásárlásról és ajándékozásról, nem díszekről és díszítésekről, nem fenyőfákról és ajándékokról, nem hangulatokról és érzésekről, hanem igazi hálaadásról. És csak ott van hála, ahol jelen van a megváltott élet. És ha számodra furcsa ez a prédikáció, s úgy gondolod, hogy te még soha nem gondoltál erre, akkor én azt mondom neked, hogy még lehet ünneped. Lehet igazi ünneped, hálaünneped, amikor nem egy régi csodálatos születésnapra emlékszel, nem jézuskázol, hanem hálát adsz a megváltásért, a hitedért, az örök életedért, mindazért, amit csodálatosan megcselekedett az Úr!
Még lehet ünneped, még kérheted a hit ajándékát. Még eldöntheted Krisztus hívására, hogy megállsz és megfordulsz, nem rohansz tovább a vesztedbe, a kárhozat felé! Megfordulsz, megtérsz Hozzá, szívedet, életedet Neki adod! Így, csak így lehet igazi az ünnepünk, csak így lesz igazi az adventünk. És az igazi adventi várakozás Krisztus második visszajövetelére való tekintettel csak így lehet a miénk. Egyébként csak színjátszás az egész, holott tudnod kell, hogy Isten téged gyermekének teremtett és nem színészének! Ámen!
Zán Fábián Sándor
a Kárpátaljai Református Egyház püspöke