Az Egyházak Világtanácsának (EVT) Végrehajtó Bizottsága június 7. és 12. között az etchmiadzini szentszéken, az Örmény Apostoli Egyház központjában ülésezett. A szimbolikus látogatás végén a szervezet nyilatkozatban emlékezett meg a száz évvel ezelőtti népirtásról.
A húszfős testület az Ottomán birodalom által elkövetett 1915-ös népirtás másfél millió mártírja és áldozata előtt tisztelgett azzal, hogy felkereste a genocídium emlékművét, ahol a feltámadott Úr nevében imádkozott és ünnepelte az örmény nép életét és az örmény egyház tanúságtételét.
A végrehajtó bizottság felidézte az EVT puszani nagygyűlésén 2013-ban elfogadott vonatkozó határozatát – áll a nyilatkozatban, amely arra is emlékeztet, hogy az EVT Nemzetközi Ügyek Bizottsága (CCIA) az ENSZ emberjogi bizottságának ülésén már 1979-ben az örmény népirtás tényének hivatalos elismerését szorgalmazta. Az EVT hosszú éveken keresztül meghatározó szerepet játszott az örmény egyház partnereként, felemelve szavát a népirtás elismerése mellett és a tragédia máig ható következményeinek feltárását sürgetve.
Az EVT hatodik, vancouveri nagygyűlése pedig már 1983-ban nyilatkozatba foglalta, hogy „a világ nyilvánosságának hallgatása és a történelmileg bizonyított tények eltagadására tett tudatos erőfeszítések fájdalom és az kétségbeesés állandó forrása az örmény nép, az örmény egyházak és sok más ember számára”. Míg egyesek még mindig arra törekednek, hogy tagadják vagy kisebbítsék a történelmi események jelentőségét, a végrehajtó bizottság megelégedéssel nyugtázta, hogy Ferenc pápa 2015. április 12-én nyilvánosan is népirtásként ismerte el a másfél millió örmény életét követelő tömeggyilkosságot. „Hangsúlyozzuk, hogy a nemzetközi közösség kötelessége megemlékezni a genocídium áldozatairól, hogy ezzel is elősegítsék a történelmi sebek gyógyulását és óvjanak hasonló tragédiák megismétlődésétől.”
A nyilatkozat, miután felidézi a jubileumi év eseményeit, egyben utal más, főként keresztyéneket sújtó atrocitásokra, amelyek ma is a népirtás szörnyű logikáját követik. „A tagadás, a büntetés elmaradása és a megemlékezés hiánya a tragikus események megismétlődését segíti elő. Azok, akik testvéreik életét és méltóságát tagadják vagy támadják, aláássák saját emberi mivoltukat és az áldozatokét is. A jubileumi év véget kell, hogy vessen annak az időszaknak, amelyben kormányok vonakodnak attól, hogy néven nevezzék a száz évvel ezelőtti eseményeket és népirtásként ismerjék el azokat. Felszólítunk valamennyi kormányt, hogy vessenek véget ennek a vonakodó hozzáállásnak” – zárul a felhívás, amely egybecseng a Magyarországi Református Egyház április zsinati ülésén elfogadott közleménnyel.
Külügyi Iroda
Forrás: www.oikoumene.org