Az ellátottak közül többen vonattal érkeztek a helyszínre: mivel életükben először ültek vonaton, már ez is óriási élmény volt. „A medvebocsoknak volt egy kisebb játszótér, ott püfölték egymást. Az egyik elfoglalta a kiásott gödröt, a többiek pedig próbálták visszaszerezni, olyan volt, mint az embereknél a várfoglalós" – mesélte Anna és Imi az élményeit. A medveotthonban hosszú fakanalak segítségével mézzel is megetethették a mackókat, így egy méter közelről láthatták a hatalmas állatokat, majd a gumikerekű kisvasúttal utazhattak.
Az ebéd után a pónifarmba látogatott el a húsz fiatal és nyolc kísérőjük. „3-8 éves gyermekeket szoktak ezeken a pónikon lovagoltatni, de nekünk a tulajdonos megengedte, hogy megsimogathassuk őket" – meséli Inzsöl Éva, a Filadelfia Ház munkatársa, aki elmondta, nem csupán arról volt szó, hogy az ellátottak nagyon jól érezték magukat, de igazi állatterápiának tekinthető a program.
A Down-szindrómás Csilla, aki egyébként inkább leül pihenni, ha valahova mennek, most ment, simogatta a bárányokat, pónikat, majd utána folyamatosan énekelt. Márkhoz, aki autista, a póni odasétált, s megbökdöste a kezét, a cocker spániel pedig felugrált az ölébe. „Hiába, az állat megérzi, ki hogyan közelít feléje" – mondta el Inzsöl Éva.
Külön élményt a vonatozás annak a néhány fiatalnak, akik vonattal mentek a kirándulásra. Korábban egyikük sem ült még vonaton, most viszont belekóstolhattak egy önállóbb közlekedésbe és találkozhattak több ép embertársukkal is. Így például Geri, azon túl, hogy mézzel etetett medvét, külön örült magának a vonatozásnak is: „Először utaztam vonaton, nagyon tetszett, amikor gyorsan ment és szép volt a táj is."
Botos Regina