A Menekültmisszió szervezésében a hét önkéntes egy hónapig tanította angolra a menekülteket Bicskén és Debrecenben. Hárman beszámoltak élményeikről.
A Menekültmisszió szervezésében hét önkéntes egy hónapig tanította angolra a menekülteket Bicskén és Debrecenben. Három önkéntes beszámolt élményeiről.
A Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának Külügyi Irodája és a Református Menekültmisszió szervezésében 2011-ben két menekülteket befogadó állomáson szolgált hét amerikai angol nyelvtanár. A nyelvtanárokat az „Educational Services International” (ESI - Teachers Serving Overseas) szervezet küldte, mely évek óta foglalkozik egy vagy több hónapra érkező önkéntes szervezésével. Idén két menekülttáborban, a Bicskei és a Debreceni BÁH Befogadó Állomásokon szolgáltak a nyelvtanárok június 29. és július 27. között.
A menekülteket több csoportban tanították azzal a céllal, hogy az angol nyelvtudás elsajátításával nagyobb eséllyel keressenek munkát. Szolgálatukat megelőzte egy amerikai egyhetes képzés, majd Magyarországon egynapos felkészítésen vettek részt a Zsinati Hivatalban. Ennek során információkat kaptak a menekültek magyarországi helyzetéről, a táborok felépítéséről, a menekültek számáról és nemzetiségéről. A tanárok a nehéz pillanatok és a multikulturális környezet ellenére egyöntetűen élvezték az állomásokon töltött időt, barátságokat kötöttek a menekültekkel és többen szeretnének visszajönni és újra szolgálni Magyarországon. Hárman közülük, Russel, John és Emily megírták nekünk élményeiket.
Csodálkoztak, hogy nem kérnek cserébe semmit
Már másodjára jött Magyarországra tanítani Russel, aki a debreceni menekülttábor önkéntese volt egy hónapig. Akárcsak az első alkalommal, a táborba érkezésekor ezúttal is mosoly nélküli arcok fogadták. A szeretet és remény nélküli napokat azonban kezdte áthatni a bizalom és egyre többször csípett el Russel egy-egy mosolyt. A tábor lakói lassan megnyíltak a tanárok előtt, mert látták, hogy valóban segíteni jöttek, krisztusi szeretettel és nem ítélik meg őket.
A menekültek elmesélték korábbi negatív tapasztalataikat olyan „tipikus” keresztyénekkel, akik megpróbálták a hitüket „lenyomni a torkukon”. Csodálkoztak, hogy a tanárok önkéntesekként jöttek és semmit sem kértek munkájukért cserébe. Ez jó lehetőséget adott Isten szeretetéről és kegyelméről beszélni és Russel elmondása szerint, érezhető volt az Úr munkája a táborban.
Az elválás fájdalma
Bár tanítani jöttek, maguk is tanultak Istentől és a menekültektől, szeretetről, kegyelemről és kulturális különbözőségről. Megható volt látni, hogy a felnőttek és gyermekek milyen hálásak voltak, amiért Russelék reményt hoztak az eseménytelen hétköznapjaikba. A táborban ugyanis az unalom a legnagyobb ellenség. A tétlenség és tehetetlenség dühöt és viszályt szült, így a menekültek sokszor kérték őket, hogy inkább tanítsanak még, vagy csak üljenek velük egy pár órát a fák árnyéka alatt. Ez emlékeztette a tábor lakóit arra, hogy vannak, akik még törődnek velük és Isten szeretete is valós, hiszen az önkénteseken keresztül ezt ők is megtapasztalhatták.
Emily, aki szintén a debreceni tábor tanára volt az elválás fájdalmáról számolt be. Annyira megszerette tanítványait, hogy mind a mai napig hiányoznak neki és csak az vigasztalja, hogy Isten szeretete mindenhová el fogja kísérni őket, még ha ő maga nem is tud velük lenni. Ennek a tapasztalatnak köszönhette, hogy megértette, mit jelentett Krisztusnak itt hagyni tanítványait ezen a Földön.
Skype-on tovább tanít
A bicskei tábor önkéntese, John szintén pozitív tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodott és megszerette diákjait. Kettőt közülük skype-on keresztül továbbra is tanít. Javaslata szerint egy hosszabb távú angol projekt is indulhatna, amely javítaná a menekültek esélyeit a jövőben.
Ez a szolgálat sok embert gazdagított, angoltudással, szeretettel és Isten megismerésével. Mindegyik önkéntes hálás volt a nagyszerű csapatért, akik a munkájukat támogatták és segítették, illetve elmondták, hogy örömmel térnének vissza a jövőben tanítani. Szolgálatuk során Isten szeretetét közvetítették az elesettek felé, amely számukra is formáló erővel bírt. Megértették, hogy Krisztus adta az erőt és a türelmet munkájukhoz, rajtuk keresztül szólítva meg a menekülteket.
Jánoska Dóra