„Az egyetem nem lehet egy zárt rendszer. Ez egy olyan intézmény, ami a társadalom része, közéleti kérdésekkel nem szégyen foglalkozni – természetesen a szakmai igényesség kritériumaival” – vezette fel a politikai közbeszéd egyik idei nyári témájára reflektáló beszélgetést Koltay András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora. Mint mondta, időről időre fontos eszmecserét folytatni a szabadságról, valamint a liberális és keresztény szabadság kapcsolatáról: mire vagyunk szabadok és mi az állam feladata ennek támogatásában? Először e kérdés történelmi gyökereinek vizsgálatára kérte a résztvevőket Süveges Gergő újságíró, az alkalom moderátora.
A keresztyén szabadság gyökerei
Molnár Attila Károly szerint a keresztény szabadságnak „annak ellenére, hogy vallási kifejezés, születése pillanatától erős politikai jelentése van”. Mint mondta, a 19. századtól a szabadságfogalmat felváltotta a negatív szabadság gondolata, azonban a keresztény előtag nem korlátozásmentességet jelent. „Arra utal, hogy a keresztény embernek van lelkiismerete és valamiféle tudása, ami korlátokat kell alkosson számára” – fogalmazott az eszmetörténész.
Bogárdi Szabó István is csatlakozott az elhangzottakhoz, emlékeztetve rá, hogy már Kálvin János is azt mondta: „Amikor keresztény szabadságról kezdünk beszélni, rögtön kitört a hisztéria” – mert némelyek azt hiszik, hogy ez a mindenre feljogosító szabadságot jelenti, míg mások azt, hogy majd a keresztények rákényszerítenek egy értékrendet mindenkire. Szent Ágoston De Civitate Dei című művében egyenesen azért bírálja a Római Birodalmat, hogy elsikkasztotta a szabadságot, amit végül a keresztények tudtak megőrizni. Emellett már a Bibliában, az apostolok cselekedeteiről szóló könyv végén is szó van a szabadság különös értelmezéséről: Pál apostol a római börtönben „minden tiltás nélkül” hirdette az igét. A példák mind azt mutatják, hogy a keresztény szabadság kérdése összetett, de nem mindig volt az állam és az egyház ennyire megkülönböztetett egymástól – vannak vallások, mint például az iszlám, ahol ez nem is jellemző. „Minden politika: a keresztény szabadság is politikai kérdés, ahogy a szabadság, a vallás és a tej ára is – de a politika nem minden! És valahol itt nyílik fel számomra a keresztény szabadság igazi értelme” – hangsúlyozta Bogárdi Szabó István.
Prőhle Gergely a történeti visszatekintés mellett személyes példaként említette, hogy számára a keresztény szabadság kérdése a családi mindennapok és az identitás része. Mint mondta, Luther Márton is ezt a jelzős szerkezetet használta a pápával folytatott levelezésében, arra utalva, hogy a megváltás tesz szabadokká – „Krisztusban vagyunk szabadok, az Ő kereszthalála tette szabaddá az embert a bűnből”. „Nem minden a politika, de ne felejtsük el, hogy amikor Luther ezeket megfogalmazta, a politika óriási szerepet játszott a vallási tanok terjedésében – tette hozzá az evangélikus egyház országos felügyelője. – A különböző vallási elvek és politikai rendszerek egymásra találása nem a 21. század terméke.”
Hörcher Ferenc arra emlékeztette a hallgatóságot, hogy nem tekinthetünk el magyar történelmi múltunktól sem: „Történelmünk tragikus sorsú hőseinek utódai vagyunk – a keresztény szabadságot úgy is értjük, mint a keresztények szabadságát, amit elvehetnek a nem keresztények.” II. János Pál pápa a kommunizmus végnapjaiban is fontos szerepet játszva fogalmazta meg a keresztény szabadság igényét és azt a vágyat, hogy a keresztény hittel kivívott szabadság példát ad számunkra – hangsúlyozta.
A lélek szabad
Manapság sok mindent értenek a keresztény szabadság alatt, ezzel kapcsolatban Bogárdi Szabó István elmondta: a mai liberalizmus sem ugyanaz, mint a 19. században, a szabadság pedig minden korban minősíti a történelmet, a kultúrát, a gazdaságot és a vallást is. De ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy „mi kvalifikálja a szabadságot?”
A szabadságot nem szabad abszolutizálni, mindig a kor függvényében értelmezhető igazán – tette hozzá Molnár Attila Károly. Azonban az elhangzottakban közös az a bátorság, hogy a keresztény emberek tudatják: a világban élnek, de nem oda valók. Ez a bátorság jelent meg Luther Márton tetteiben, a reformátorokéban, II. János Pál pápa szavaiban is és mindazok életében, akik a vallásellenes rezsimekkel szembenézve tudták, hogy a keresztény ember testét meg lehet kínozni, de a lelke szabad.
Prőhle Gergely emlékeztetett: a magyar rendszerváltás óta a kereszténység politikában való megjelenésének is sok változata van. A szabadság értékei a szabadosság felé mozdultak el, ezért „nem baj, ha kicsit visszafordulunk, és erre nem árt emlékeztetni az embereket sem – nem feltétlen csak vallásos alapon”. Hörcher Ferenc is úgy véli, hogy a szabadság képesség valaminek a megtételére; és ha ezt el tudjuk fogadni, akkor az is elmondható, hogy ha képes vagyok megtenni valamit, de nem teszem, az a saját felelősségem – szerinte így függ össze szabadság és felelősség kérdése.
Hallgatni gyávaság
És hogy hogyan néz ki az a rendszer, amelyik a keresztény szabadságra épül? Bogárdi Szabó István azt vallja, egy keresztény meggyőződésen alapuló országban a szabadság nem változtatja meg a naturát: a férfi férfi marad, a nő pedig nő. Továbbá „a keresztény szabadság mentes a gőgtől, mert a keresztény ember nem szabadnak született, hanem megszabadíttatott, számára a szabadság adomány, amit akkor él meg, amikor felszabadul bűneiből” – hangsúlyozta a református püspök. „E tekintetben a potméter Magyarországon elég alacsonyan van; ajánlanám a keresztény politikusoknak a Biblia erre vonatkozó szavait, mert amikor az ember úgy gondolja, hogy saját esze az alkotmányos szabadság, az már a gőg és a kevélység előszobája” – tette hozzá. Mint mondta, a keresztény szabadságból következik Isten teremtményeinek tiszteletben tartása. „A politikai elitnek is mondom: amit keresztény szabadságnak nevezünk, ajándék, ezért le a gőggel!”
Hörcher Ferenc a keresztény szabadság értelmezésének félreértéseit abban látja gyökerezni, hogy a keresztény hittérítő tevékenység is tudott kárt okozni. „A keresztény hit nem mindig óvott meg bennünket a politikai károkozástól, ezt próbálták meg kompenzálni a szekularizációval” – magyarázta.
„Az a politikus, aki a kereszténységet zászlajára tűzi, sok kockázatot vállal – tette hozzá Prőhle Gergely. – Ha végignézzük az elmúlt harminc év politikai retorikáját, érezhetők ennek kockázatnak különböző fokai.” A keresztény szóhasználat bekerült a magyar politikai diskurzusba, ugyanakkor szerinte nem szabad elfelejteni, hogy a keresztény szabadsággal minősített életforma egy igenis modern életforma, a Szentírás pedig nem unalmas – a kegyelem és az akarat egymásra hatása teszi világossá, hogy tudatos, gondolkodó állampolgár létformája ez.
„Ideje volt, hogy Magyarországon elkezdjünk beszélni erről a kérdésről – folytatta Bogárdi Szabó István. – A kommunizmusban hozzászoktattak bennünket, hogy a keresztények helye a sarokban van, ahol lehetőleg szégyelniük kell magukat. Lejárt a szégyen ideje és vállalnunk kell azt a kockázatot, hogy a kimondott szónak ereje van, mert a hallgatásnál nincs förtelmesebb – az azt üzeni, hogy a keresztyének gyávák.” A megszólalás azonban nem agressziót jelent, hanem felelősségvállalást. „Ugyanakkor nem felejthetjük el Aquinói Szent Tamás gondolatát sem: a visszaélés nem szünteti meg a helyes gyakorlatot” – emlékeztetett a református egyházi vezető.
Molnár Attila Károly arra hívta fel a figyelmet, hogy a keresztény írástudók sem jeleskednek manapság; a mai tömegkultúra pedig erősen hedonista, a cselekvési korlátokra sem túl érzékeny. Prőhle Gergely ehhez csatlakozva kifejezte félelmét, hogy a szabadság-fogalom folyamatos értelmezése közben és az intézményesedéssel párhuzamosan kiürülnek a templomok.
Mi bízatott ránk?
Az beszélgetés végén a közönség soraiból érkezett kérdést válaszolták meg a résztvevők: nem kérdőjeleződnek meg a normák, ha politikai termékké válik a szabadság?
„Minden fogalmat félre lehet siklatni, politikai termék lesz, ha egy politikus kezdi használni – fogalmazott Molnár Attila Károly. – Azért mert egy normát nem tartanak be, nem az válik rosszá. Egyéni felelősség erre figyelmeztetni egymást – noha nehezebb figyelmeztetni erre a barátokat.”
Bogárdi Szabó István hozzátette, az elmúlt hetek közéleti eseményeiből le kell vonnia mindenkinek a konzekvenciákat, mert szükség van következményekre. „Én a magam részéről nem tudom übereleni a tízparancsolatot és nem tarthatjuk zsinatunkat sem 365 napos készenlétben, hogy mindig véleményt nyilvánítsanak egy-egy ügyben – hangsúlyozta a református püspök. – Emberből valók vagyunk, elszomorodom, amikor visszaélésekről hallok, de nem hökkenek meg, ha ilyesmi történik. Mind emberek vagyunk, ránk az egyházban pedig az bízatott, hogy folyamatosan prédikáljuk Isten törvényét.”
Farkas Zsuzsanna, fotó: Szilágyi Dénes / uni-nke.hu