Európában növekszik a bizalmatlanság és az előítélet az iszlámmal szemben. Svájci szakemberek véleménye szerint a vallás segíthetne a radikalizálódás megelőzésében. A gyorstalpaló vallásosság ugyanakkor veszélyes.
Feketébe öltözött álarcos férfiak hordái lepik el a svájci Alpok nyúlványainak legelőt, egyikük felvon egy zászlót, rajta arab írás, eközben egyik társa középre vonja. Együtt tűnnek el a képből. Aztán a semmiből elhangzik a harci vezényszó: „Számoljatok velünk. Bármikor. Bárhol." A videó január végén riasztotta fel, sőt rémítette meg a nyilvánosságot. Ezzel a videóval toboroz a svájci Iszlám Központi Tanács új tagokat. De kik azok a fiatal férfiak és nők, akik az ilyen harcias gondolatoktól megszólítva érzik magukat? Miért csatlakoznak a szalafizmushoz, ehhez a politikai iszlámon belül is kimondottan fundamentalista és militáns áramlathoz? És mindenekelőtt, hogyan akadályozható ez meg?
A bázeli gimnáziumi tanárnő, Jasmin el Sonbati, kritikus muzulmán nőként látta a szóban forgó közvetítést, és pár nappal később a Központi Tanács adománygyűjtési akción Zürichben. Bár ott állítólag mérsékeltebb hangot ütöttek meg, az üzenet ugyanaz volt: a muszlimok áldozatok, meg kell védeniük magukat. El Sombati veszélyesnek találja ezeket az agresszív hangokat a jelenlegi feszült légkörben. „A jobboldali vallásos emberek és a politikai jobboldal így hergelik egyre inkább egymást."
Az uszítók szentségtelen szövetsége. El Sonbati nincs egyedül ezzel a véleménnyel. „A fiatal muszlimok provokálva érzik magukat a jobboldali pártok szélsőséges megnyilvánulásai miatt", mondja Rehan Neziri, a Kreuzlingen-i albán-iszlám közösség imámja, aki egyébként intenzíven részt vesz a vallásközi párbeszédben. Manapság nagy félelem és elutasítás érezhető a lakosság részéről. Korábban nem a vallásuk alapján határozták meg őket, most muszlim identitásukban érzik magukat támadva. A minaret-kezdeményezések, a burka-tilalom Tessinben, vagy a fejfedő hordásának tilalma az iskolákban, és ezekhez hasonló politikai döntések elősegíthetik radikalizálódást és megerősítik a muszlimokat abban, hogy áldozatként tekintsenek magukra - véli Rehan Neziri.
A radikálisok száma növekszik. Az imám tud arról, egyre több fiatal csatlakozik Svájcban is a radikális irányzatokhoz. Bár hivatalos adatok nincsenek, a trendet Georg Schmid, a „Relinfo" református Szekta-tanácsadóközpont munkatársa is megerősíti. Szerinte „jelentősen megnövekedett" a svájci szülők telefonhívásainak száma, akiket gyerekeik iszlámra való áttérése aggaszt. Ráadásul muszlim szülők is egyre gyakrabban kérnek tanácsot az egyházi központban. „Feltűnő, hogy gyakran olyan gyerekekről van szó, akik egyáltalán nem részesültek vallásos nevelésben". Schmid szerint ezek a fiatalok gyakran krízishelyzetben vannak, világos értékeket és viselkedésmintákat keresnek.
Naziri imám is megerősíti, hogy azok a fiatalok, akik radikalizálódnak, „gyakran messzemenően szekularizálódott szülői házból érkeznek." Bár muszlim, de vallásukat nem gyakorló családokban nőnek fel. Társadalmi státuszuk a legtöbbször alacsony, aluliskolázottak. Ehhez hozzájárulnak még a családban vagy a tanulásban jelentkező problémák. „A társadalomból kirekesztve érzik magukat és helyzetüket kilátástalannak ítélik meg."
Ebben a helyzetben érik el őket azok az üzenetek, amiket például a fundamentalista módon fellépő Központi Tanács említett videója is közvetít. „A fiatalok élete hirtelen távlatokat nyer. Egy állítólagos felelősség, és mégpedig nem is akármilyen, vár rájuk: meg kellene menteniük Allah nevében a világot." Eközben hiányzik a határozott ismeret az iszlámról, aminek értelmében „minden embert megillet az élethez, hithez és véleményszabadsághoz való jog". Naziri szerint világos, hogy „a vallásos nevelés nagyban hozzájárulhat a megelőzéshez." Kreuzlingen városa úttörő szerepet vállal a prevenció kapcsán. Az állami iskolákban a muszlim gyerekek számára az iszlámtanítás német nyelven zajlik. Az imám szerint ennek megelőző és integráló hatása van.
Svájc mégis gondokkal küszködik akkor, amikor az iszlámot a társadalom szerves részeként akarja integrálni. Ez év elején kezdte meg működését a Freiburgi Egyetem Iszlám és Társadalom Központja. Alighogy megnyitották, a Svájci Néppárt helyi szervezete népi kezdeményezést indított bezárására. Pedig „az iszlám teológia beágyazása fontos jelzés lenne, megmutatná, hogy az iszlám a társadalomhoz tartozik, és a társadalmat figyelembe kell vennia, ahogy a társadalomnak is meg kell birkóznia az iszlámmal", véli Prof. Hansjörg Schmid intézményvezető.
Új támogató szolgálatra van szükség. A párizsi és koppenhágai terrortámadások, valamint az Iszlám Állam ismételt felforrósították a politikai hangulatot. Ugyanakkor El Sonbati, a haladó szellemű iszlámért fórum társalapítója hangsúlyozza, hogy „a svájci muszlimok többségének társadalmi integrációja erős és kiállnak az emberi jogok mellett." Integrációs törekvésekre mégiscsak szükség van, mégpedig mindkét oldalról. „Ha a szülők nem akarják gyerekeiket úszótanfolyamra küldeni, ez a svájciak számára érthető módon irritációt szül." A szektaszakértő Georg Schmid a Svájci szövetségtől ugyanakkor vallásilag független támogató szolgálatot. Csak így lehet biztosítani, hogy lehetőleg minél több muszlim szülő jelentkezzen akkor, amikor gyermekeik radikalizálódásától kell tartaniuk."
Külügyi Iroda
Fordította Bedő Boróka
Forrás: http://www.reformiert.info/artikel_14588.html